El tudja képzelni, hogy közel 50 évig ugyanazon a munkahelyen, ugyanabban a munkakörben dolgozzon? Nem? Pedig van rá példa. Tippeket is adunk, hogy megússza a kiégést.
„Tizenöt évvel ezelőtt nyugdíjba mehettem volna, de még mindig nem jött el az ideje. A munkatársaim, a legjobb barátaim és az a közeg is hiányozna, amiben kiteljesedtem, ami a második otthonommá vált” – mondta a Díványnak Margaret Williams, aki negyvenkilenc éve dolgozik a swansea-i Marks&Spencerben eladó-tanácsadóként és supervisorként.
„Sokan kérdezik tőlem, hogy ennyi idő után valóban még mindig élvezek bejárni és megküzedni a munkahelyi problémákkal. Nem vagyok munkamániás, napi 6-8 órát dolgozom, a feladataimat mindig szívvel-lélekkel végzem, a szabadidőmet pedig a családomnak szentelem. Természetesen nálam is voltak feszültséggel teli időszakok, amiket sikeresen átvészeltem. Amikor bevezették az üzletben a számítógépes rendszert, ami számomra teljesen idegen volt, először elveszettnek és haszontalannak éreztem magam. De mivel nyitott vagyok a változásokra, ahelyett, hogy stresszelni kezdtem volna, szép lassan elsajátítottam a gépek használatát. Soha nem hagytam, hogy egyetlen rossz nap meghatározza a jövőmet.”
Margaret Williams szerint ahhoz, hogy hosszú távon élvezni tudjuk a munkánkat (akár évtizedeken át ugyanazon a munkahelyen), el kell érnünk, hogy munkaadóink és ügyfeleink értékesnek és fontosnak tartsanak, hogy véleményünk számítson, és hogy állandóan pozitív, ösztönző visszajelzéseket kapjunk környezetünktől. Ebben a készséges hozzáállásban, gondolataink irányításában rejlik a megoldás.
Lassítson, hogy kitartson!
„Gyakran a maximalizmus, a merev megfelelési kényszer és a tökéletesség igénye áll a kiégés hátterében. Az az ember, aki túl sokat vár el magától, túl sokat vállal, mindenáron igyekszik megfelelni, az jobban sérül, ha munkahelyi problémái adódnak” – magyarázza Bakos Adolf pszichológus, a stresszdoki.com szakértője. „A burnout megelőzésében nagy szerepe van az emberi kapcsolatoknak, a hobbinak, annak, hogy több területen építkezzünk. Minél gazdagabb, színesebb valakinek az élete, annál kevésbé hatnak rá az esetleges munkahelyi kellemetlenségek, illetve lesz elég ereje ahhoz, hogy ezeket konstruktív módon kezelje. Nagyon fontos, hogy mindenki azzal foglalkozzon, amit szeret, amiben ki tud teljesedni. Ha pedig a munkakör nem ilyen, akkor egyszerűen keresni kell a váltás, a változtatás lehetőségét.”
Ne csináljon elefántot a bolhából!
Ha ön alulmotivált, egy ideje nem találja a helyét vagy úgy érzi, zsákutcába jutott, minden hiábavaló és szokatlanul ingerült másokkal szemben, ne a környezetét okolja érte.
„Életünkhöz hozzátartoznak kisebb-nagyobb feszültségforrások, ezért ahelyett, hogy befelé fordulnánk, arra kellene inkább összpontosítanunk, hogy miképpen tudjuk elfogadható, a saját habitusunknak megfelelő mederben tartani a bennünket érő kellemetlen ingereket. Mindehhez jó önismeretre és a feszültségeket szabályozó és elvezető módszerekre van szükségünk. Általában utólag vesszük észre, ha életünk lendületet veszít és nem akkor, amikor lassulni kezdünk. Nem is ez a legnagyobb baj, hiszen nem csak egyféle ritmusban telnek mindennapjaink: hol dinamikusabban, hol lassabban zajlik életünk és sokszor nincs befolyásunk a tempóra. Az egyensúly megbomlásától azonban megijedünk, elveszítjük a fogódzókat és hajlamosak vagyunk elhinni, hogy onnan már csak lefelé vezet az út. Csakis rajtunk múlik, hogy felismerjük, és tudatosan elkerüljük az indokolatlannak, szükségtelennek vélt, komoly stressz-terheléssel járó helyzeteket. Lehet, hogy valójában nem is probléma az, amit mi annak tartunk, ezért érdemes átértékelni a negatívan megélt élményeket” – figyelmeztet Szabó András, a budaipszichologus.hu életvezetési tanácsadója.
Tippek, hogy motivált maradhasson
1. Fogja fel a munkáját úgy, hogy azzal nemcsak családja megélhetését biztosítja, de munkakörétől függően sok más emberen is segít. Tegye fel magának minden nap a kérdést: kinek és hogyan segíthetek teendőim elvégzésével? Ez a hozzáállás erővel tölti fel és teljesen más szemszögből tekint a kötelezettségeire, mintha csak saját érdekeit venné figyelembe.
2. Legyen nyitott munkatársai felé. A közös érdeklődési kör életreszóló barátságokat szülhet, ráadásul az együttműködésre való hajlamot és a produktivitást is növeli.
3. A jelszó az újdonság: a legjobb módja annak, hogy szeresse azt, amit csinál, ha gyakran megszakítja a napi vagy heti rutinját. Ezt a munkahelyen továbbképzésekkel, a megszokottól eltérő, plusz feladatok elvégzésével teheti meg. Ha pedig erre nincs lehetősége, találjon egy olyan hobbit, amelynek megszállottja lehet, ami kimozdítja a mókuskerékből. Járjon el színházba, tanuljon idegen nyelvet, kiránduljon, töltődjön fel! Új élmények és tapasztalatok gyűjtésével nemcsak a mindennapjait színesítheti, de látókörét is bővítheti, így a munkahelyén kreatívabb és motiváltabb lesz.
4. Ünnepelje meg a sikereit, de ne csak a nagy győzelmeket. Kutatások bizonyítják, hogy a kisebb elismerések legalább olyan fontosak, mint az elsöprő győzelmek, mert azok folyamatosan mozgásban tartanak és önbizalmat adnak. Kicsi az esélye, hogy elmenjen a kedve attól, amit nagyon jól csinál és ezért élvez is.
5. Tartsa észben: az elkötelezett dolgozók azért maradnak a munkahelyen, hogy adni tudjanak, míg a motiválatlan alkalmazottak azért, mert kapni akarnak.
Tudatosan kapcsoljon át
A túlhajszoltságból és tartós stresszből eredő érzelmi és szellemi kimerülés súlyos esetben az élet minden területére kiterjedő depresszióval is járhat. Megelőzni és elkerülni ezt a kilátástalan helyzetet csak úgy lehet, ha a felmerülő legapróbb negatív gondolatot átformáljuk, érzelmeinket manipuláljuk.
Arline B. Curtiss pszichológus, viselkedésterapeuta szerint a depressziós állapot egy választás, azaz mi magunk utasítjuk agyunkat arra, hogy negatív, borúlátó legyen. Brainswitch című könyvében a szakértő kifejti, hogy a vészreakcióinkat és félelmeinket nem a realitás, hanem a gondolataink váltják ki. Nem veszélyben szoktunk lenni, hanem veszélyt gondolunk. Szendi Gábor a könyvről írt recenziójában azt részletezi, hogyan alakíthatjuk szokássá figyelmünk elterelését a negatív gondolatokról. „Az emberek keverik a gondolatokat és az érzéseket, így például a 'rossz kedvem van' érzés gondolattá formálódik: 'nyilván az életem sivársága miatt van rossz kedvem', a gondolat pedig már ténynek tűnik, mintha a realitást neveztük volna nevén. Ezen a negatív beállítottságon a célra irányuló gondolkodás segít, ami során mi magunk jelöljük ki gondolkodásunk tárgyát és irányát. Az irányított gondolkodás lehetetlenné teszi, hogy a depresszióra jellemző kétségbeejtő, önemésztő gondolatokkal foglalkozzunk, mivel agyunk egyszerre csak egy gondolattal tud foglalkozni."
