Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A lehető legválogatottabb kegyetlenségekkel bántjuk a hozzánk közelállókat a hétköznapokban. Ön magára ismer?
Azokat bántjuk, akik a legközelebb állnak hozzánk – így tartja a baljós népi bölcsesség, és mint sok más esetben, úgy tűnik, ebben sem téved. Legalábbis ezt támasztja alá egy nemrég megjelent pszichológiai tanulmány, amelyben negyven évnyi kutatási eredményeket foglaltak össze. A végkövetkeztetése pedig az, hogy a szeretteinkkel vagyunk a legnagyobb szemetek.
„Azok az emberek okoznak nekünk legvalószínűbben bármilyen típusú sérelemet, akiket ismerünk. Nem az idegenek azok, akiktől félnünk kell” – mondja Deborah South Richardson pszichológia professzor. Bár a pszichológusasszony második mondata simán beférne egy B kategóriás, Földinvázióról szóló filmbe, kutatásának eredményei korántsem ilyen komikusak. Jöjjenek a legfontosabbak.
Azok az emberek tudnak minket a leginkább feldühíteni, akikkel a leggyakrabban lépünk kapcsolatba, legyenek azok családtagok, barátok vagy romantikus partnerek. A miértre sajnos a kutatónak sincs egyértelmű válasza. Talán csak arról van szó, hogy egyszerűen statisztikailag több időt töltünk velük, esetleg velük szemben kevésbé kontrolláljuk magunkat, vagy annyira szövevényes a velük való kapcsolatunk, hogy abból rengeteg rejtett érzelem képes kitüremkedni a legmeglepőbb helyeken.
Az agresszió rengeteg formában felbukkanhat, a legválogatottabb módszerekkel vagyunk képesek egymást bántani. A hétköznapi agressziónak csak egy formája az ordibálás, a tettlegesség, az erőszak vagy a másik szavakkal történő földbe tiprása. Ezek az agressziós formák nyíltak, direktek, a férfiakat jobban jellemzik, mint a nőket, és tényleg a hozzánk legközelebb állók (család, rokonok) kapnak belőle a leggyakrabban. (Ráadásul fogalmunk sincs, mekkora kárt okozunk vele.) Van azonban az agressziónak nem direkt formája is, amikor nincs nyílt konfrontáció. Ilyenek például a rosszindulatú pletykák, az alaptalan híresztelések, a másiknak fontos tárgyak, események, pillanatok tönkretétele, vagy ott az agresszió teljesen passzív formája, amikor az ember egyszerűen levegőnek nézi a másikat, amikor nem reagál a kérésekre, hívásokra, amikor „véletlenül” folyton keresztbe tesz a másiknak. Ezeket az agressziótípusokat pedig a férfiak és a nők is előszeretettel alkalmazzák, és leginkább a barátoknak osztogatnak belőlük.
Az agresszió gyakran nem tudatos, de mégis rombol. Nem azért veszekszünk, csattanunk fel, teszünk csípős megjegyzéseket vagy ignorálunk telefonhívásokat, mert szándékosan bántani akarjuk az illetőt. Nem. És ha valaki ezt állítaná, nyilván felháborodottan tagadnánk. Ennek ellenére ezek a cselekedetek agresszívak, és bántják is a másikat. Minél több van belőlük, annál inkább, és annál nagyobb pusztítást is végeznek a velük való kapcsolatainkban.
