Annyira unalmasnak tartjuk saját gondolatainkat, hogy néha még az elektrosokk is érdekesebbnek tűnik náluk. Hülye pszichológiai kísérlet bizarr eredménnyel.
Alapból azt hinnénk, hogy negyedórát ülni egy helyben, és nem csinálni semmit, csak fantáziálni a múltról, jövőről, szexről vagy egyszarvúakról nem különösebben nehéz feladat. Sőt, inkább jó. Hát pedig nem így van. Az év egyik legfurább kutatása alapján tizenöt percet is nehezen bírunk ki magunkra, pontosabban a gondolatainkra fókuszálva. Ráadásul annyira unalmasak vagyunk, hogy ha lehetőség van rá, fantáziálgatás helyett inkább elektrosokkal szórakoztatjuk magunkat.
A Science magazinban publikált eredményekhez 11 kísérletet tekintettek át a kutatók. A legtöbb vizsgálatban arra kérték a résztvevőket, hogy egy időre tegyenek félre mindent, és szórakoztassák magukat a gondolataikkal 6-15 percen át. A tanulmányok alapján az alanyok 58 százaléka találta nehéznek vagy közepesen nehéznek a feladatot. Az egyik vizsgálatban, ahol otthoni környezetben kellett elvégezni az önszórakoztatást, az emberek 32 százalékban számoltak be arról, hogy igazából csaltak: nyomkodták a telefont, zenét hallgattak vagy tettek bármit ahelyett, hogy hagyták volna szabadon garázdálkodni az agyukat. A többség nem is élvezte a dolgot, legalábbis sokkal kevésbé, mint a magazinok olvasgatását vagy a keresztrejtvényfejtést.
A legfurább kísérletben a résztvevőknek lehetőségük volt arra, hogy gondolkodás közben elektrosokkot adjanak maguknak (amit előtte ki is próbálhattak) – a negyedóra várakozás alatt a férfiak kétharmada és a nők negyede legalább egyszer meg is tette ezt. Még azok is, akik előtte közölték: pénzért sem rázatják meg magukat még egyszer. Az érdekes az, hogy az eredmények kortól és nemtől függetlenül alakultak, tehát hiába hibáztatnánk a rohanó világot, meg az agyunkat rohasztó modern technológiát: nem ezen múlt. Ahogy azon sem, hogy a kísérleti személyek kaptak-e valamilyen segítséget ahhoz, hogy fantáziálni kezdjenek.
A kutatók szerint az elég hihetetlen eredmény oka az lehet, hogy ösztönösen a környezet monitorozására, a kifelé fordulásra vagyunk huzalozva, és nem megy könnyen a befelé fordulás, a magunkra figyelés. Mondjuk tehettek volna egy próbát azokkal is, akik rendszeresen meditálnak.
