EGÉSZSÉG

Mintha valami rémálomban élnél - bipoláris zavar közelről

2011. június 22., szerda 19:26

Rados Virág első regényében egy mániás depressziós nő kálváriájáról mesél. Az orvostudomány mai állása szerint ez a betegség gyógyíthatatlan, és a legtöbb, amit a beteg tehet, az az, hogy időben elmegy orvoshoz, és rendesen szedi a gyógyszereit. Hát ez az, ahol megakadtunk. Erősen szubjektív beszámoló következik.

Elnézve a mai magyar társadalom hozzáállását a pszichiátriai betegségekhez, nagy bátorság kell egy ilyen témájú könyvhöz. Rados Virág első, a Jaffa kiadó gondozásában megjelent regényében ugyan hozzányúl egy nagyon érzékeny témához, de egyrészt nem meri rendesen megfogni, másrészt nem vállalja fel teljesen.

Igenis van mit szégyellni

Az előszó szerint a sztori ugyan igaz történetet dolgoz fel, de mégsem sajátot, hanem egy másik újságírónő kálváriáját olvashatjuk Rados (aki eredetileg szintén újságíró) tollából. Persze lehet, hogy tévedek, de számomra nehéz ezt elhinni, és sajnos az író ezzel a kínos magyarázkodással azt sugallja: igenis van mit szégyellni, és bár írok róla, mégsem vállalom. Pedig az alkotói szabadság nem kérhető számon.

Péceli Rita már a történet elején a pszichiátriára kerül, de a diagnózis, a bipoláris érzelmi zavar (mániás depresszió) még sokáig várat magára. Mániásan felhangolt, és végtelenül depresszív időszakok váltják egymást, Rita pedig közben próbál valahogy lavírozni a való életben. Férfiak jönnek-mennek, bajuszos orvosok, túl gondoskodó Lajosok váltják egymást, miközben megy a se veled se nélküled játék Balázzsal, Rita nagy szerelmével.

Lassan, zavaros történeteken keresztül haladunk előre, az összefüggések nem egyértelműek, a mozaik nem áll össze, a betegség pedig egyre jobban átveszi a hatalmat Rita felett. Kardos Erika, a jóságos pszichiáternő veszi kezelésbe Ritát, és a történet tanulsága szerint a doktornő valóban receptre írja a kiegyensúlyozott életet.

A bipoláris zavar

A bipoláris zavar, köznyelven mániás depresszió, pszichiátriai kórkép. A bipoláris zavarban szenvedő beteg rendkívül szélsőséges hangulatingadozásokon megy keresztül, melyek akár hónapokig is eltarthatnak. A mániás szakaszban a fokozott önértékelés, a kritikátlan cselekedetek, a túlzott aktivitás, a nyugtalanság és a figyelmetlenség jellemző, a depressziós fázisban pedig a folyamatos levertség, a feleslegesség érzése, az ok nélküli bűntudat, a csökkent energiaszint, és az álmatlanság, vagy aluszékonyság a legfőbb tünetek. A bipoláris zavar a teljes népesség kb. 1%-át érinti, így egyes becslések szerint hazánkban mintegy százezren szenvednek ebben a betegségben.

És szedi a gyógyszereit: ez minden, amit tehet?

A bipoláris érzelmi zavar súlyos mentális betegség, ami az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, és elsősorban örökletes úton terjed. Péceli Rita „sem a boltban vette”, hanem az apjától örökölte. A könyv tanulsága szerint a legtöbb, amit a beteg tehet, az az, hogy megtanulja észrevenni a bajt, és időben elmegy orvoshoz, és rendesen szedi a gyógyszereit. Ez minden, amit valaki önmagáért megtehet? (Nem vagyok gyógyszer ellenes, de csak és kizárólag ezektől megoldást várni véleményem szerint önámítás).

A regény mindennek ellenére izgalmas, olvasmányos, végig feszes tempójú, és a vége felé egyre komorabbá válik. Az írónő végig ott táncol a határon, de sajnos csak ritkán mer átlépni arra az oldalra, ahol a lényeg van. Ezt a határt pedig egy lélek poklával foglalkozó regényírónak muszáj lenne átlépni. Nem elég sejtetni, hogy minden mennyire fáj belül, nem elég leírni, hogy mi történik a külvilágban, az olvasónak azt kellene éreznie, hogy a húsába vág a fájdalom. De az üvegfal majdnem végig ott marad, így viszonylag biztonságosan, komolyabb megrázkódtatás nélkül végig olvasható a könyv.

Összesen kétszer éreztem azt, hogy az író le mert nyúlni kellően mélyre, az egyik, mikor Rita nullás géppel letolatja a haját, a másik pedig amikor a macskáival való viszonyáról van szó.

Azt mondják, nem gyógyítható

Elmarad a katarzis is. Rita megtanul együttélni a betegségével, de gyógyulni már nem akar, mert azt mondták neki, hogy nem lehet. (Vajon miért veszik el az orvosok a betegektől a legfontosabbat: a gyógyulásba vetett hitet?) A főszereplő példás gyógyszerszedő lesz, és minden hónapban elmegy az orvoshoz. Ha azonban véletlenül elfelejti bevenni a piruláit, akkor „már másnap rosszul lesz”.

Rita egyetlen éven belül háromszor kerül be a pszichiátriára, mégis mindvégig a külvilágban keresi a megoldást, próbál a normális életébe kapaszkodni, az orvosaira, szeretteire támaszkodik, és hiába várjuk, hogy figyelme valóban befelé forduljon, és megtalálja az igazi okokat legbelül, ez nem történik meg.

Éppen ezért nehéz ajánlanom ezt a könyvet. Aki szeret elmélyedni az emberi lélek misztikumában, akit foglalkoztatott már az őrület és a normalitás határa, akit közvetve vagy közvetlenül, de személyesen is érintett, annak egy bipoláris nő hányattatásainak sokszor steril dokumentációja kevés lesz. Akit viszont már a pszichiátria szó hallatára kiráz a hideg, úgysem fog egy ilyen könyvet kézbe venni.

Én sem értem magamat

A bipoláris kórképpel korábbi cikkeinkben is foglalkoztunk. A mániás-depresszióként is ismert zavar a pszichológiai és testi működések olyan központi szabályozási zavara, amely kóros hullámzásokhoz vezet a hangulati élet, a pszichés és testi energiák, a gondolkodási folyamatok valamint a közösségi alkalmazkodás terén.A mániás állapot messze rosszabb a hagyományos depressziónál. Nincs alvás, teljesen megváltozik az ítélőképesség - benne lenni olyan, mintha valami álomban mászkálna az ember. Rendes létezésemben én sem értem azt a magamat” –meséli cikkünkben egy bipoláris lány.

Kár, hogy a pirula a válasz

Kár érte. Kár a sok érdekes figuráért, akikkel Rita együtt fekszik a pszichiátrián, és akiknek az igazi történetére mégsem derül fény, mert megmaradnak együgyű karakter szereplőknek. Kár az apukáért, aki alig-alig kerül szóba, pedig egyértelműen ő a probléma egyik gyökere (a regény elején kiderül, hogy „elmebeteg”, de aztán ez a nagyon fontos szál egyszerűen elsiklik). Kár az anyukáért, aki rákban halt meg, de ezen kívül szinte semmit nem tudunk meg róla.

Kár Balázsért, Rita szerelméért, akit mindvégig nem ismerünk meg igazán. Kár Kardos doktornőért, aki biztosan csodálatos pszichiáter, mégsem mutatkozik meg az igazi, esendő emberi oldala. És kár Péceli Ritáért, akinek homlokára lett ragasztva a cetli „bipoláris zavar”, és innentől fogva egyéniségét veszti: nincs többé küldetése, nincsenek igazi lelki problémái, nincsenek valódi nagy érzelmei sem, "csak" örökölt elmebaja. A legnagyobb baj mégis az, hogy végül ő is elhiszi: a választ narancssárga és fehér pirulák rejtik.

A könyv megrendelhető: www.bookline.hu

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.06.22 20:12:31Bathory

    Hát én nem olvasok ilyesmit de ismerek közelről egy bipoláris beteget. Az a véleményem (nem vk sem orvos sem pszichiáter), hogy ez kizárólag életmódbetegség, hanyag, rossz életvitel váltja ki, rossz szokások. A pszichiáterek véleménye nekem bullshit, hókuszpókusz, sajnos ők nem a gyógyításban hanem a kezelésben érdekeltek, így jobbára gyógyszerrel kezelik ezt a fajta depit.

  • 2011.06.22 20:22:02far_vik

    hányaDtatás? jaj ne. amúgy a cikk jó.

  • 2011.06.22 20:39:10eax_

    "pszichiáterek véleménye nekem bullshit, hókuszpókusz"

    Most komolyan, nem lehetne a kommentelesi jogot 70 feletti IQ-hoz kotni?

  • 2011.06.22 20:41:18máris...

    @Bathory:

    életmódbetegség??? akkor hogy lehet hogy öröklődő és genetikailag bizonyított alapjai vannak???
    höhh

  • 2011.06.22 20:52:2656u7676

    Ennek a Sudár Györgyi punának akkor tetszett volna a könyv, ha kiderül hogy a tajcsimester auramasszázsa, egy vödör reinkarnációs hipnózis, két hónap kaminó+ tibet hatására meggyógyul a suna és leteszi a gyógyszert. Mert a gyógyszer rossz, értem? Vagy legalább somamamagésekurva új német medicinával kiverte volna a baj démonait a lány pöckén keresztül.

  • 2011.06.22 20:54:3956u7676

    Bathory
    Esetleg kevered a tünetet az okkal, erre ne is gondolj! Tudom depresszió sincs meg skizofrénia csak sok unatkozó picsa akivel követ kéne töretni hogy ne legyen ideje beteget játszani.

  • 2011.06.22 21:01:25bév

    Én is ismerek közelről ilyen beteget.Szerintem kívülről megítélni vagy elítélni nem korrekt.Persze az is igaz,hogy a betegnek is akarnia kell ,hogy elérjen egy stabil állapotot és azt meg is tudja tartani!Szerintem nem biztos,hogy baj a gyógyszerszedés,ha ez segít,de nem csak ez kell hozzá.

  • 2011.06.22 21:10:47doktor Varsányiné

    A cikk kommentelői kiscsoportos óvodások. A szerző is annak tűnik ezzel az ostoba bölcsész sopánkodással.

  • 2011.06.22 21:11:58bév

    egyetértek

  • 2011.06.22 21:52:15the-real-tika

    Akik nem élnek egy bipolárissal, azoknak fingjuk se lehet milyen a betegség és a beteg valójában.
    A gyógyszer kell, de nem árt ha vannak az illető mellet rokonok, barátok.Feltéve ha a mániás (pörgős) szakaszban nem marta el maga mellől őket.... mert olyankor általában a közeli környezetét készíti ki a viselkedésével.

    Ajánlanám a szerzőnek, hogy beszélgessen el néha a családtagokkal is... aztán írja azt, hogy miért csak a gyógyszer a megoldás.

    Mellesleg ajánlanám az alábbi könyveket a témában:
    Kay Redfield Jamison : A nyughatatlan lélek

    Moberg, Asa-Inczédy Gombos Ádám - Ádám könyve (Egy őrület naplója)

  • 2011.06.22 22:04:42KLMS

    doktor Varsányinénál a pont szerintem.

    És a "menjen követ törni" és "éljen normális életmódot" típusú kommentelőknek ajánlom figyelmébe, hogy a kórkép nem szerzett, hanem örökölt dolog.

    Egy - egyébként villanyszerelő :) - ismerősöm fogalmazta meg ezt a legjobban szerintem; azt mondta, hogy az ilyen embereknek "rosszul van huzalozva az agya". Amiről - tegyük hozzá - nem tehet.

    Ennyi erővel hülyének nézhetnénk a kancsalokat, a krónikus rövidlátókat, és megannyi más, agyi diszordinációval született embert is.

  • 2011.06.22 22:16:45naugye!

    Ebből a betegségből tényleg nem lehet meggyógyulni. De szerencsés esetben élhető életet lehet élni. Ehhez három tényezőre van szükség:
    1. Gyógyszer. A betegség okait vissza lehet vezetni bizonyos vegyületek agybéli hiányára. Ezeket a vegyületeket pótolni lehet és kell.
    2. Környezet. A bipoláris beteg viselkedésváltozásait borzasztóan nehéz elviselni. Kikészíti a környezetét. Hihetetlenül sok múlik a közvetlen családtagokon, barátokon, akik mindezek ellenére kitartanak mellette. Belediktálják a gyógyszert akkor is, amikor a mániás szakaszban istennek képzeli magát, visszafogják, hogy agyament marhaságokat kövessen el, és mellette vannak, lelkileg támogatják akkor is, amikor a depresszióban összeomlik.
    3. Pénz és idő. Mindezek mellett szinte elkerülhetetlen pszichológus segítsége is, aki a pszichiátriai gyógyszeres kezelés mellett segít fenntartani, visszanyerni a beteg lelki egyensúlyát. Ez viszont sok időbe és pénzbe kerül manapság.
    Egy dolog biztos: ettől a betegségtől mindenki szenved a környezetben, de ez meg sem közelíti azt a szenvedést, amin a beteg megy keresztül.

  • 2011.06.22 22:25:39Clavell32

    Mint több más hasonló "betegségről", erről sincs bizonyítva, hogy örökölt lenne, és/vagy organikus oka lenne, de úgy van tálalva, mintha bizonyított volna. Nagyon szeretik ezt elhitetni az emberekkel (naná,amúgy nem fogyna ennyi gyógyszer). Ez volna a "híres" szerotonin-elmélet, amiről "naugye" is említést tesz, csak erről még mindig nem sikerült bizonyítani, hogy ok vagy okozat. Vannak szakaszok, mikor valóban annyira lenn van az illető, vagy éppen annyira túlpörög, hogy pszichoterápiába nem is lehet kezdeni vele, de a gyógyszer csak tüneti kezelés és ha csak ezt alkalmazzák, akkor éppen a valós problémát fedik el (a mellékhatásaitól meg zombi lesz illető). A család, környezet segítségén és türelmén nagyon sok múlik, múlna.

  • 2011.06.22 22:31:06230e

    Csak akkor tudsz véleményt formálni erről, ha látod közeli ismerősöd, vagy akár Te magad is ilyen vagy.
    Sokan arra nem képesek depresszív állapotukban, hogy felkeljenek az ágyból, és ezt egy percig sem élvezik.
    Minél rosszabbul érzed magad, annál inkább érzed hogy felesleges vagy, és szépen lassan bejön az összes önbeteljesítő depresszív érzésed.
    Egy idő után senki sem marad melletted, mert nem bírják elviselni hogy ingadozol. Így még inkább feleslegesnek érzed magad.
    Az, ami másnak teljesen természetes viselkedés, Neked folyamatos kísérletezés.
    Hiába teszel le másoknál sokkal többet az asztalra, hiába tanulsz, menekülsz a munkába, nem tudod kihozni magadból azt a maximumot, ami benned van, és gyakorlatilag soha nem vagy elégedett, nem tudod, milyen is lehet az.
    Szóval aki ezt látszatbetegségnek, meg hisztinek gondolja, remélem egyszer megtapasztalja ennek akár egy ici-pici szegletét, az a sötét vermet, ahová ebben az állapotban kerül.
    Egyébként meg annak aki tamáskodna, üzenem, hogy ez a baj pár év alatt szépen hozza magával a "látható" szervi tüneteket is.
    Meggyógyulni soha nem fogsz, de ha elfogadod hogy ez van, és megtanulod felismerni azt, hogy mikor indulnál vagy fel, vagy le, akkor van lehetőség arra, hogy enyhíts a tüneteken.
    És nem, Nekem szerencsére nincsen ilyen betegségem, de tapasztalatom van vele kapcsolatosan, jóval több mint szeretném.

  • 2011.06.22 22:41:53kultúrpesszimista

    doktor Varsányiné:

    Anyádat ostobázzad, a bölcsészeket hagyd békén! A bokájukig nem érsz fel a legutolsó, ötször bukott bölcsészhez. Doktor. Varsányiné. Hahaha.

  • 2011.06.22 22:58:30Phxmike

    en szeretnek olyanokkal beszelgetni akiknek ilyen betegseguk van

    van egy elmeletem errol lehet hogy hasznos
    a gyogyszerezes nem megoldas szerintem

    aki ugy gondolja hogy ilyen beteg es van kedve errol beszelgetni irjon az emailemre

  • 2011.06.23 00:35:06ebedli

    A Tourette-szindróma, a tömegiszony, az evési rendellenességek és az autizmus után most ez az aktuális divatbetegség.

    Nemrég bemondták a rádióban, hogy John Lennon is bipoláris anyámfasza volt, azóta minden hülye ezzel takarózik.

  • 2011.06.23 00:46:05ebedli

    A South Parkból a kétfejűiker-szindrómában szenvedő ápolónős rész jut erről eszembe, aki nem látta, nézze meg itt: www.southparkstudios.com

  • 2011.06.23 01:00:14ebedli

    ...még annyit, hogy a pszichiátriai betegségek 9o százalékát minimum a gyógyszeripari lobbi találja ki, természetesen óriási üzlet az antidepresszánsokkal együtt az életfogytig tartó kábítószereztetés. Aki próbálta már mindkettőt, pontosan tudja, hogy a pszichiátriai gyógyszerek a legócskább szedatív narkotikumok a piacon, a legtöbb pszichiáter kerüli is őket, inkább alkoholisták, morfinisták és heroinisták lesznek, lásd Dr. Csernus...

  • 2011.06.23 01:02:57penelope garcia

    Györgyi, sajna mindegy, hogy tetszik neked, vagy sem, lévén a gyógyszerek SZÜKSÉGESEK, mert csak ezekkel lehet bizonyos, elcsúszott agyi folyamatokat rendezni. Jelenlegi tudásunk szerint valóban nem gyógyítható, de elég jól kezelhető. Ez van. Ez nem hit kérdése, és nem, a kineziológus meg az aura-látó, a reiki-mester meg az asztrológus, de még a makrobiotikus táplálkozás sem nyújt alternatívát.

  • 2011.06.23 01:05:08ebedli

    ...aki mindenáron gyógyszert akar szedni élete végéig jobban jár az aszpirinnel.

  • 2011.06.23 01:09:51penelope garcia

    Nos, végigolvasva a kommenteket...
    Könyörgöm, a gyógyszerfikázó okostojások közül tegye fel a kezét, aki legalább egy, egyetlen farmakológiai, vagy neurológiai, vagy pszichiátriai kurzust hallgatott valaha az életében.

    Ja persze, tudom, azok is mind hülyeséget mondanak.
    Na, hagyjuk.

  • 2011.06.23 01:12:55ebedli

    penelope garcia: Budapest V-VI-VII-VIII-IX-X stb. kerületeiben találomra kiválaszthatsz bárkit az utcán, egy erre kondícionált pszichiáter biztos megállapítana nála valamit, amivel éeletfogytig függővé teheti.
    Üzlet, semmi más, lelkiismereti aggályok nélkül.

    A pszichiátria áltudomány, korunk inkvizíciója.

  • 2011.06.23 01:25:37ebedli

    ...és milyen érdekes, hogy a pszichiátriai betegségek zöme "gyógyíthatatlan".

    Nem azt jelenti ez véletlenül, hogy a pszichiátria alkalmatlan bármilyen gyógymódot találni az általa vizsgált tüunetegyüttesekre?

    Valóban, én még senkit nem láttam, aki a pszichiátriai kezeléstől jobban lett volna, olyat viszont sokat, akinek az életmódváaltástól megoldódtak a problémái.

  • 2011.06.23 01:47:28ebedli

    Mellesleg a pszichiáterek sem állítják, hogy a szedáláson kívül bármilyen eredményre törekednének, de ugyanezt el lehetne érni folyamatos altatással, ketrecbezárással vagy úgy is, hogy mesterséges kómában tartják a kezelteket, addig sincs gond velük.

  • 2011.06.23 01:51:27ebedli

    ...ha már kapásból agyonverni a sok humanista miatt nem lehet őket.

  • 2011.06.23 02:48:35Bathory

    ebedli nézete a frankó

    Pszichiátriai betegség soha nem fordul elő olyanoknál, akik se nem túl sokat, se nem túl keveset dolgoznak/most uezt behelyettesíteni családi körre és barátokra + sportolnak minimálisan, rendszeres életet élnek. A pszichiáterek nagy része sokkal rosszabb pszichikai állapotban van mint a betegei, óvatosan velük! A józan ész előbbre segít. Azt meg hogy örökölt, mindenre ajánlják kifogásként. Hogy ne említsem, hogy erről a betegségről 10 éve senki nem hallott, most meg ez az ügyeletes depi.

  • 2011.06.23 04:18:55Rókakígyó

    És nem szabadna felelős politikai pozíciókba engedni ilyen betegeket. Sem paranoiásakat.

  • 2011.06.23 05:36:58árnyékgyuri

    Én nem hiszek a depresszióban, sima lustaságnak tartom, de sajnos voltam vagy 3 ilyen temetésen és beszéltem családtagokkal, hááát afene tudja. Talán mégis betegség. Nem tudom, nem értem a dolgot, de úgy tűnik létezik. szerencsére nem nekem kell megítélni. Na mindegy. Ma megint túlpörgök, majd holnap egész nap fekszem és beveszek egy marék gyógyszert.

  • 2011.06.23 06:03:38the-real-tika

    Látom sokan keverik a sima depresszióval.
    Hát ez nem az.



    és régen is volt, nem divatbetegség....
    a múltszázadban meg hajlamosak voltak összekeverni a skizofréniával.Mert hogy egy idő után az alany annyira kiszámíthatatlan és szélsőséges....

    De a lényeg, hogy olyan sokan a hozzászólók közül ( mint az országban úgy nagy általánosságban ), mindenki ért mindenhez és mindig mindent jobban tudd.

  • 2011.06.23 06:58:58ColT

    Ahogy elnézem, a bipoláris zavaroknak léteznek enyhéb formái is... elég sok cimbi mutatja a jeleit.

  • 2011.06.23 07:35:59akér

    hm... érdekes gondolatok vannak a kommentek között. Akkor mint egy igazi bipoban szenvedő elárulom, tényleg maga a pokol. 3 féle bogyót kell szedni. antipszcihot h lenyomjon mikor mániás vagy. antidepit h felnyomjon mikor depis vagy. hangulatstabilizátort h megpróbáljon középen tartani. igen ezek drogok. de nem szállok el tőle. sőt már a mellékhatásokra is szedek bogyót. ööö igen abbakéne hagyni a bogyókat. hm.. hogy is volt mikor megpróbáltam?... ja igen kórház lett a vége.
    De még annyit, sikerült belőni az adagokat és nagyjából mindig egyszinten vagyok.

  • 2011.06.23 07:53:34eino.

    ebedli

    Hát én meg láttam olyat, hogy gyógyszertől lett jobban valaki. Egy 22 éves lányt. A kb. 40 kilósra lefogyás, utcán üres tekintettel lézengés után egészen más látni őt most, férjjel, gyerekkel, szépen kikerekedve, mosolygósan.
    Jaaa, és nem kell élete végéig ,,dorogoznia" magát. Lehet, hogy egyszer-kétszer visszaesik (nem tudni), akkor majd igen.
    Szóval a szcientológiai hülyeségeidet ne terjeszd, légyszíves. Minden eset más, és képzeld, van ,akinek tényleg élete végéig kell szednie a bogyókat- ami nem feltétlenül egyenlő a leszedálással. Az epilepszia bizonyos típusánál sem, pl. .
    Ez kb. olyan, mint a pajzsmirigyeseknél, cukrosoknál, szívbetegeknél: szedni kell a bogyót, betartani az adagot, kontrollra járni, próbálni egészésgégesen élni, és nagy valószínűséggel nem, vagy csak ritkán lesz gond.

    Az meg sajnos igaz, hogy a kelleténél többször fordul elő bogyófelírás. Olyankor is, amikor nem arra lenne szükség. De az elme mindennél bonyolultabb dolog, a betegségeit ehhez képest kell nézni. Azaz nem olyan egyszerű eltalálni a megfelelő terápiát. (És igen, vannak sarlatánok is. Éppúgy, mint pl. a nőgyógyászoknál, de attól még nem mondjuk, hogy nincs szükség nőgyógyászra- csak ha fanatikus észnélküliek vagyunk.)

  • 2011.06.23 08:10:38tejcsokoládé

    két évig éltem a skizofrénia és a bipolási zavar határán. tényleg olyan, mint egy álom. fel lehet ébredni... igen, pszichiáter kell hozzá. nekem legalábbis az használt. nem a gyógyszer, hanem az, hogy megkeresd magadban a bajokat, változtass, és előre menj, akarj.
    10 éve volt. nem felejtem el sosem, és vannak rossz napok, de teljes életet élek, gyógyszerek nélkül.

  • 2011.06.23 08:30:4456u7676

    ebedli
    "A Tourette-szindróma, a tömegiszony, az evési rendellenességek és az autizmus után most ez az aktuális divatbetegség."


    Milyen kár, hogy könnyen bebizonyítható a tévedésed :D
    Autista helyett enyhe autistára, aspergeresre gondolsz - normál autista csecsemőkortól az és pszichiáter sem kezeli, gyógyszert sem kap ha nem agresszív másokkal vagy önmagára nézve. Keress fel egy pár autistát nevelő szülőt, kiderül, hogy mesékben hiszel. Az evési rendellenességek pedig szintén léteztek és léteznek, leírtak hasonló jelenségeket beleértve a világon mindenhol megtalálható éhező aszkétákat is. Az oroszok szent bolondjairól vagy hivatalosan elmebeteg de jól funkcionáló sámánokról ne is beszéljünk. Kis ostoba szcientológus hülye vagy. Meg ez a bátori állat is egy korlátolt barom.

  • 2011.06.23 08:45:42Mészáros Laci

    A Mr. Nobody-ban a címszereplő Elise nevű felesége is bipoláris depressziósnak tűnik (bár a filmet elemző wikipédia szócikk szerint borderline.)

    [link]

  • 2011.06.23 10:18:36futuretech

    [link]
    ezt érdemes megnézni a boghyóterápiáról

  • 2011.06.23 10:18:55waszabi

    Információ hegyek, s még sem oldódik meg semmi.
    Akárcsak egy tükröteremben bolyongva, ahol nem találni a kijáratot. Pedig az egyik tükör hamis, ugye ez tudható. Nos, az érvelések között is van nem egy hamis.
    Talán a lélek, a tudat mégsem kémia, ezt csupán a materialista tudomány eszköztárával megfigyelhető folyamatokból vonták le okos emberek. Csak éppen, ha ezek a folyamatok csupán következmények, nem pedig okozók, akkor a kezelés tüneti lesz. Itt a probléma valós oka, ezért nem tudják gyógyítani. Nem csak ezt, sok mást sem.
    Az emberi tudat formálható - így a bipolárisoké is -, csak nem kalapáccsal kell neki látni.
    Ha az emberek, életük nem egyformák, s hasonló problémáik okai közt is van számos eltérés, akkor hogy a tökbe lenne jó egyengyógyszer abagy kezelés? Buta hozzáállás.
    Ezek után felelőtlenség kijelenteni, hogy genetikailag kódolt, meg hogy nem gyógyítható.

  • 2011.06.23 10:35:38audrey*

    Vámos Miklós: Anya csak egy van

    A legzseniálisabb könyv, amit a témában írtak ever. Vigyázat, szépirodalom!

  • 2011.06.23 18:04:53ebedli

    Azt se felejtsétek el, hogy a psziciátria nem is oly távoli múltjában a következő gyógymódok mennyire divatosak voltak:

    - kötözés,
    - elektrosokk,
    - lobotómia,
    - vízbefojtás imitálása,
    - hidegvizes zuhany,
    - beöntés,
    - érvágás, szipolyozás.

    Nem volt olyan régen, a pszichiáter növendékeknek meg is kell ismerniük szakmájuk dicső múltját az egyetemen.

    És akkor egy kicsit távolabbi, de szintén nem olyan régi történet, melynek eszközei igen hasonlóak voltak?

    Na?

    Bizony, a Szent Inkvizíció...

  • 2011.06.23 18:16:34ebedli

    ...és a kárvallottak/kezeltek köre is ugyanaz, a társadalom szerkezetébe beilleszkedni nem tudó, nem akaró, vagy éppen képtelen emberek, politikai/ideológiai ellenségek, vagy bárki, akinek egy ellensége lefizet egy inkvizítort/pszichiátert.

    Olvasnivaló:

    - 1984 (Gondolatrendőrség),
    - Hajnóczy Péter tanulmányai,
    - Harry Potter - (Azkaban és dementorok)

  • 2011.06.23 18:37:26ebedli

    Még egy utolsó gondolat: természetesen léteznek valódi elmebetegek akiket kezelni kell, de náluk minden esetben van kimutatható szervi elváltozás is.

    Az összes többi eset maximum pszichológus segítségét igényelné, vagy méginkább olyan életvezetési tanácsadóét, aki komolyan veszi a munkáját.

  • 2011.06.24 13:48:12rekabalint

    :)) 56u7676 szivemből szólsz.
    Aki hagyja magát megvezeti a scientológus dumáktól, na az tényleg egy álomvilágban él. Amúgy meg birom ,hogy mindenki ért a témához és van véleménye, aki már látott egy pár dokumentum filmet.

    Szerintem ez a kérdéskör annyira összetett ,hogy nem húzhatjuk rá mindenkire, hogy passzióból elmebeteg meg, hogy a problémája nem is létezik.

  • 2011.06.24 21:38:17huntard

    De akkor antibiotikumhoz se nyúljatok soha, hiszen a szipolyozás, lekötözés, hidegvíz, pióca és a füst ánuszba fújása nem csak a pszichiátria, hanem az általános orvostudomány eszközei voltak nem is olyan régen.
    És ja, ha fáj a fejem, tisztában vagyok vele, hogy a pirulával csak a tünetet csökkentem, de ha cserébe képes vagyok helyt állni szülőként, dolgozóként és barátként, miközben az alternatíva a fájdalomtól könnyezve vinnyogás a sarokban, akkor tudjátok mit, inkább a félmegoldás mint a semmilyen.

  • 2011.06.24 23:06:48ebedli

    huntard: bocsáss meg, de ezt nevezem a szellem teljes elkorcsosulásának. A szcientológust kikérném magamnak, de minek? Téged minősít, ha annyit ismersz a világból, hogy hozzájuk tudsz csak besorolni.

    Milyen szánalmas leegyszerűsítés:

    pszichiátriai gyógyszerek ellenzője = szcientológus

    Mindegy, lépjünk ezen túl.

    A fejfájások 95%-a vízivással és 10 perces testmozgással / nyakmasszázzsal megszűntethető gyógyszer nélkül. Több mozgásforma is működik, még választék is van.
    A szellemi igénytelenség netovábbja, ha valaki beéri a vegyipari hulladék gyógyszerekkel, aztán 15-20 év múlva a temetést szervezhetik a gyerekei a mellékhatások miatt.

    Persze, kinek van ideje a keleti baromságokra, azt tanulni kell, meg különben is, tartsák meg maguknak a sárgák...

    Van egyébként ilyen mindentvivő tabletta, FUKITOL a neve, tessék rákeresni. Csak nem értem a dühöt és irígységet azokkal szemben, akik tudnak jobbat.

  • 2011.06.24 23:08:22ebedli

    ...huntard-nak és rekabalint-nak együtt szólt az előző...

  • 2012.06.18 17:01:17Kaley

    Aki utánanézett volna, tudhatná, hogy a bipoláris zavar egy összetett dolog. Vannak, akiknek akár egy napon belül többször is váltakozhat a hangulatuk, míg van, akinek évente csak néhányszor. Van, aki súlyosabban, szélsőségesebben éli ezt meg, van, aki kevésbé. Nekem naponta ingadozik többször a hangulatom, ezért is mentem el egy pszichiáterhez. Megállapították, hogy bipoláris vagyok. Igen, sokszor szenvedek, de inkább szenvedek így, semmint gyógyszerekkel tömjenek. Megvan a véleményem a pszichiáterekről meg a gyógyszeriparról is, és nem igazán értek velük egyet. A pszichológia meg a pszichiátria már tényleg nem az, amik eredetileg voltak. Attól pedig, hogy nem értek egyet a gyógyszerezéssel én is, még nem leszek szcientológus. Amúgy azt elismerem, hogy tényleg vannak, akiknek talán ez segítség, de sok esetben csak elfedik ezzel a valódi problémát. Normális pszichiátert - akit valóban érdekel a "beteg" (már ha az) - nehéz találni. Na meg sok pénz kell ahhoz is. Manapság szinte mindent a pénz irányít.
    Egy szó mint száz, szerintem nekem többet ártana a gyógyszer, mint használna, mert most találomra felírnak valamit, hát istenem, vagy bejön vagy nem, és évek telhetnek el, míg kitalálják melyik a "jó". Tudok viszonylag normális életet élni, ha már ez nem fog sikerülni, akkor fogok segítséget kérni. Ha én magam nem tanulom meg megoldani a problémáimat, egy pszichiáter se tehetne sokkal többet.
    Persze ez csak az én véleményem volt. Ebbe is bele lehet kötni, engem is le lehet hülyézni, vagy épp ellenkezőleg. Én nem állok egyik oldalra sem.

  • 2012.11.22 07:03:42Rókakígyó

    szerintem miniszterelnöknek csak ilyen embert szabadna választani

  • 2015.01.05 23:26:30Elizabeth Kiss

    egyik oldalról a meglátásom,a gyógyszerek ellen szól,mivel magam is hosszú időn át 'kellett' szedjem...és azt mondták nem lehet abbahagyni soha...5 év,nyugodt élet és vasakarat kellett.....másrészt láttam,ismertem komoly depressziós embert,aki abba hagyta a gyógyszert, végül egy karácsonyon fejbe lőtte az élettársát,a kutyáját,végül magát.Én nem tudok egyik oldalra sem állni.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta