Talán nem túlzás azt állítani, hogy a mikrohullámú sütő Magyarországon és a világ minden táján, minden konyha nélkülözhetetlen eszköze, hiszen egy perc alatt felmelegíthetjük benne az ételt. Mi több, ma már kifejezetten mikróra kalibrált recepteket is találunk az interneten.
Ezt a praktikus eszközt a második világháború hadászati fejlesztéseinek köszönhetjük, ugyanis a radarok technológiáját felhasználva készült el az első prototípus, ami azonban nem fért volna el minden konyhapulton: óriási volt. Nemcsak a mérete jelentett problémát, az ára is igen borsos volt kezdetben, ezért csak akkor terjedt el igazán, amikor a gyártási költségeket le tudták szorítani.
A világháborús radar technológiáját használták fel a konyhai eszközhöz
Elsősorban a brit hadsereg köszönhetett sokat a radarok által nyújtott információknak, annak ellenére, hogy ezek az eszközök kezdetben igen kezdetlegesek voltak. A fejlesztések során azonban a mérnökök megalkották az első magnetront, a vákuumcsövet, amely mikrohullámokat bocsátott ki.
Az amerikai hadügyminisztériumnak dolgozó Raytheon vállalat mérnöke, Percy LeBaron Spencer, az urbánus legenda szerint úgy jött rá, hogy a mikrohullámok alkalmasak lehetnek az étel melegítésére, hogy miközben a magnetronon dolgozott, a zsebében lévő cukorka megolvadt.
Noha nem Spencer volt az első, aki észlelte a jelenséget, ő volt az, aki elkezdte azt tanulmányozni.
Elsőként kukoricacsövekkel, majd tojással kísérletezett: utóbbi – ma már nem meglepő módon – felrobbant az eszköz közelében lévő teáskannában, és egy kollégája arcába fröccsent.
Ezután készítette el Spencer az első igazi mikrohullámú sütőt, amely 1945-ben kapta meg a szabadalmat. A Radarange nevű prototípus két évvel később készült el, és gigantikus méretű, és 340 kg súlyú volt. Ez egyértelműen nem tette még lehetővé a lakossági felhasználását. Később készült ez az ipari változat üzemi konyhák és éttermek részére, ám ez meglehetősen borsos árú volt: mai értéken számolva hozzávetőleg 5,5 millió forintba került.
Így jutott el az amerikai konyhákba is az eszköz
A Raytheon vállalat, amely addig jobbára csak hadiipari fejlesztésekkel foglalkozott, eladta a mikrohullámú sütő licencjogát a Tappan Stove nevű cégnek, és 1955. október 25-én mutatták be az első, lakossági használatra szánt sütőt. Az ára még így is csillagászati volt, hozzávetőleg 3 millió forintba került, ezt pedig csak kevesen engedhették meg maguknak.
El kellett telnie 15 évnek, hogy az eszköz széles körben elterjedhessen, mert még 1967-ben is 850 ezer forintnak megfelelő összeget kértek egy mikrosütőért.
Csak a 70-es években tudták leszorítani annyira az árát, hogy tíz év alatt 40 ezer darab talált végül gazdára.
Ma márr az amerikai háztartások 90 százalékában megtalálható a mikró, ahogy nálunk is, és pár tízezer forintért bárki hozzájuthat akár az elektronikai áruházakban, akár online. Óriási lépés ez ahhoz képest, hogy a feltalálásának idején egy luxusautó árát is elkérték érte, és külön helyiségre lett volna szükség az elhelyezéséhez.
Ha arra is kíváncsi vagy, hogy milyen más, ma már mindennapi tárgyakat köszönhetünk a háborúnak, ezt a cikkünket ajánljuk.
