Ki mondja, hogy kocsonyát főzni könnyű?

Csak akkor álljon neki kocsonyát főzni, ha van legalább egy szabad napja. És ez nem vicc! Délután egykor kezdtem el főzni és este hétkor lett annyira puha a hús, hogy már levált a csontról. És ez csak a főzés, ehhez jön még az előkészítés, a bontás, a porciózás, a kihűtés, a zsírtalanítás, és csak ezek után lehet leülni egy kicsit. Persze csak akkor, ha nem bánja ha a konyhapult ragad, és hegyekben áll a mosogatnivaló.

Kocsonyát főzni nem kis feladat és elpakolni utána sem az. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek ajánljuk!

Mielőtt hozzákezdtem volna e csodás étel elkészítéséhez, egy kis közvéleménykutatást tartottam a szerkesztőségben, hogy ki hogyan készíti a kocsonyát. Miután még a legkonyhabuzibb kolléganőm is azt mondta, hogy ő inkább megveszi mintsem, hogy elkészítse, egy kicsit meginogtam, de ha már bevállaltam nem volt visszaút. Persze, többen is mondták bent: „ááá kocsonyát készíteni tök egyszerű, csak fel kell rakni a húst főzni 4-5 órára és kész”! Ezúton üzenném a kollégáknak akik e véleményen vannak, AKKOR MOST MÁR FŐZHETNÉTEK KOCSONYÁT IS!

Hozzávalók:

Kórház utcai piacon vásároltam meg a hozzávalókat, a többi volt a háztartásban. Ha valakinek túl natúr ez a verzió, főzheti sokkal húslevesszerűbbre, ekkor jól be is lehet zöldségezni, a megfőtt zöldségeket is kiporciózva az egyes adagokba.

  • 3 sertésköröm (három egész láb)
  • 2 tekercs bőr
  • 1 kg sovány lapocka
  • 1,5 kg sovány füstölt csülök
  • 1 fej fokhagyma
  • 4 tk egész feketebors
  • 4,5 l víz
  • őrőlt paprika
  • opcionális: leveszöldségek
 
Először is megmostam a húsokat, amikor rádöbbentem, hogy az ezeken-biztosan-nincsen-semmi-szőr meglehetősen nagyvonalú kijelentés volt a hentes részéről, ugyanis a szőr a disznó ujjai között (a körmöket még a boltban levágattam) sűrűbb volt, mint Kiszel Tünde szemöldöke. Ez nem csak, hogy gyomorforgató de aki próbálta már kioperálni a szálakat tudja, hogy nem is könnyű feladat.
 
Miután megmostam az összes lábat, próbálkoztam a pörköléssel (a borotválás gondolatát már csírájában elfojtottam) de a tudat, hogy attól azok még ott vannak a bőrben nem hagyott nyugodni, így fogtam egy éles konyhai ollót és szépen kivagdostam minden olyan részt ahol szőr volt. Na, csak ez a kis művelet, legalább 20-30 percig tartott.
 
Ezután szépen betettem a lábasba az összes húst, borsot, fokhagymát és felöntöttem 4,5 liter vízzel. Közepes lángon kezdtem el főzni (végig fedő nélkül), de amint elkezdett forrni a víz, azonnal lejjebb vettem a hőmérsékletből. Ugyanis akkor jó, ha csak gyöngyözik a víz, de nem lobog. Így kevesebb lesz a hab amit kanállal kell leoperálni és sokkal tisztább a lé.
 

Főzés

Hat órán keresztül főztem, mire a hús már magától levált a csontokról. Közben folyamatosan szedegettem a habot a lé tetejéről, és pótoltam az elfőtt vizet. Amikor már azt hittem, most már egyszerűbb dolgom lesz, megint csak kiderült, hogy ez nem így van. Jött a leves leszűrése, utánízesítése sóval, ha szükséges, és a hús kiporciózása. Utóbbit képtelenség csak késsel és villával végezni, kézzel is rá kell segíteni a dologra. Miután egy csomó tányér és az egész konyhapult is úszott a ragacsos zsírban, megfogalmazódott bennem, hogy kocsonyát csak is kizárólag óriási adagban szabad készíteni, és azt is csupán csak egyszer egy évben.
 

Zsírtalanítás

A leszűrt levet kitettem a teraszra egy órára, és amikor langyos lett, a tetejére kiült zsírt simán letudtam szedni kanállal, a maradékot meg felitattam konyhai papírtörlővel.

Porciózás

Végre az összes tányér kapott elegendő mennyiségű húst, és a lé rákanalazása már gyerekjátéknak bizonyult. Alufóliával fedtem le a mélytányért, a műanyag tálakra értelemszerűen a tetejüket tettem, és este kilenckor már kint is pihentek a teraszon. A következő egy órában a konyhát takarítottam. Éjfélkor már lehetett volna enni a kész cuccból, de még nem volt igazán kemény a kocsonya, ahhoz várni kellett reggelig.

Ennyit költöttem

Az egészre körülbelül 3500 forintot költöttem, és ez a mennyiség tíz tányérra volt elegendő. Az rendben van, hogy egy adag így körülbelül 350 forintra jön ki, de a hat óra főzés nyilván eléggé megdobja a villany/gáz számlát, a pepecselésről nem is beszélve. Az íze állítólag isteni lett, büszke is vagyok nagyon, bár enni belőle biztosan nem fogok.

Jó étvágyat!

Oszd meg másokkal is!
Mustra