Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A címben idézett felkiáltás sms-ben érkezett egy harmadik lánytól, aki csak telefonon keresztül képviselteti magát a történetben. A felismerést egy rövid üzenetváltás előzte meg. Ő: „Na, mi volt?” Én: „Allergiás a kotonra.”
Koncentráljunk az allergiára, a teljes történetet nem mesélem el, csak ha majd jobban megismerjük egymást. Elég annyi, hogy zűrös magánéleti események eredményezhetnek olyan szürreális élethelyzetet, hogy egyszer csak egy pofátlanul fiatal lánnyal sétálsz egy másik ország fővárosában, valahol a tóparton, pedig tegnap még nagyon máshol voltál. Azon gondolkozol, hogy ha ez nem ilyen szitu lenne, amikor is deklaráltan panaszkodni jöttél a párodra, vajon… erre rád néz és közli, bevezetés nélkül: „Allergiás vagyok a kotonra.”
Most ezt miért mondja? Jelent valamit? És különben is harminckilenc perc múlva indul a vonatom, ennek semmi értelme. Épp fagyit nyalunk.
M. ráadásul hivatásos szingli, és valamivel korábban egyszer úgy tett, mintha… Nem is ismerem igazán. Azt tudom, hogy hisz a sírig tartó monogámiában, de mielőtt lecsap, még kipróbál ezt-azt.
A latextől viszont viszket, és egy idő után kiütései lesznek. Utánanézett, de nem kapni másmilyet (már abban az országban, ahol él), ezért védekezés gyanánt a megérzéseire hagyatkozik. A fiúk ritkán próbálják lebeszélni – valószínűleg bíznak a megérzéseiben. Ennyi tud kiderülni harminckilenc perc alatt.
Gondoltam, mindenesetre szerzek neki, legalább maradjon életben, amíg rájövök, mit akar. Nem volt könnyű, de Budapesten végül beszerezhető volt – egy nőkre pozicionált szexshopban. Azután M.-mel nem metszettük egymást majdnem egy évig, a gumi parkolt a szekrényben, végül egy kritikus pillanatban behasználtuk a párommal. És láss csodát!
A latexmentesség olyan a kotonnak, mint a szabad szerelem a párkapcsolatnak. Valahogy komfortosabb, jobban átjönnek a valódi érzések, meg természetesebbnek tűnik az a cucc, amit rákennek. Nem nehéz rászokni, bár aranyárban mérik. Az alternatív, de szintén szintetikus versenyzők mellett létezik bio is, amit valami báránysejtből kotonizálnak össze… ebbe most nem mennék bele, egy másik cikkben körbejárjuk a témát a Díványon. Talán azoknak is bejön valamelyik, akik máshogy „allergiásak” a gumióvszerre.
A kotonallergia olyan, mint a jó ízlés. Bizonyos dolgokat nem engedélyez, általában többet kell költened, de mindebből származik a végén nyereség.
Végül összefutottam M.-mel, átutazóban. Csak másfél óránk volt. Amikor lejárt, a kezébe nyomtam a doboz óvszert… az benne a jó, hogy csak extra nagy kiszerelésben kaptam, ezért különösen hülyén festett a jelenet a pályaudvaron. Mondom neki, biztosan nem érted félre. Most gondolkodjon egy évig ő…
