Még ha ritkán hallunk is róluk, az addigi legnagyobb háborúban a nők is harcoltak, bátran helytállva a frontvonalon. Azonban ezek a női harcosok szinte láthatatlanok maradtak a történelemkönyvek lapjain, és elfelejtették őket, holott bátorságuk és eltökéltségük vetekedett a legkeményebb férfiakéval. Ideje, hogy megismerjük történetüket, és méltó helyre emeljük őket a történelem színpadán.
A nők szerepvállalása a háborúk kitörésekor
Amikor az első világháború 1914-ben kezdetét vette, a hagyományos társadalmi normák azt diktálták, hogy a nők maradjanak a hátországban, és biztosítsák a sérült katonák ellátását, támogassák a harcoló férfiakat. Ám a háború hamarosan olyan mértékben kimerítette a hadseregeket, hogy több ország kénytelen volt a nőket is bevonni a háborús erőfeszítésekbe. Amellett, hogy ápolónőként, futárként vagy adminisztratív feladatokban vállaltak szerepet, hamarosan több nő is a frontvonalon találta magát, ahol életveszélyes feladatokat láttak el.
A Halálzászlóalj legendája, avagy az orosz női harcosok
Különösen ismert volt arról az orosz birodalom, hogy az első világháború alatt nők is harcoltak a soraikban. Marija Bocskarjova 1917-ben megalapította az első női „Halálzászlóaljat”, melynek tagjai rendkívüli bátorságról tettek tanúbizonyságot a fronton. Marija Bocskarjova (Bochkareva) neve legendává vált – korábban a cári hadsereg katonájaként is szolgált.
A Halálzászlóalj harcosai amellett, hogy szembenéztek az ellenséggel, úgy a saját katonatársaik gúnyolódásával is – akik nem hitték el, hogy a nők képesek fegyverrel harcolni, holott az eredeti céljuk a férfi katonák bátorságának ösztönzése volt.
Bocskarjova azonban hamar elnyerte a tiszttársai elismerését, miután csapatával az első vonalban bizonyította rátermettségét.
Női önkéntesek az Egyesült Királyságban
A nők harci szerepe kevésbé volt hangsúlyos Nagy-Britanniában, ám az önkéntesek között sokan voltak, akik szinte férfiakat megszégyenítő bátorsággal dolgoztak a fronton. Edith Cavell brit ápolónő a németek által megszállt Brüsszelben nemcsak a sebesülteket látta el, de akit tudott, kimenekített az országból. Több száz ellenséges katona is neki köszönhette biztonságba juttatását, mert Cavell nem nézte, ki milyen származású. A németek végül letartóztatták, és az angolok tiltakozása ellenére árulás vádjával kivégezték. Cavell neve szimbólummá vált a halála után, tette sok férfit és nőt inspirált arra, hogy csatlakozzanak a háborús erőfeszítésekhez.
Nők a magyar harctereken
A háborús erők támogatásában a magyar nők többsége hagyományos szerepkörben vett részt: számos nő férfinak álcázva csatlakozott a sereghez, vagy kémként segítette hazája ügyét. Ezek a nők a legnagyobb titoktartás mellett végezték munkájukat, hiszen ha elárulták volna kilétüket, súlyos következményekkel szembesültek volna. A magyar nők jelentős része az Osztrák-Magyar Monarchia területén lévő vöröskeresztes kórházakban ápolta a beteg katonákat, mások pedig közvetlenül a frontvonalon nyújtottak orvosi segítséget.
Trója romjait megtalálója kis híján el is pusztította: dinamittal tört be odaHeinrich Schliemann nem finomkodott, amikor megtalálta a trójai romokat: dinamittal dolgozott.
Tovább olvasomFrancia női harcosok
Franciaország is számos női hőst adott a háborúnak, bár sokuk nevét rég elfelejtettük. Louise de Bettignies, a „francia Mata Hari” kémhálózatot vezetett az első világháború során: titkos ügynökként kémkedett a britek számára a németek után. Bár letartóztatták és börtönbe vetették, halála előtt még sikerült kulcsfontosságú információkat átadnia a szövetségeseknek – az egyik legfontosabb kémjük volt. Ennek elismeréseként posztumusz kitüntetésben részesült a Becsületlégió keresztjével.
De vajon miért maradtak láthatatlanok?
Miért nem emlékszünk rájuk jobban, ha ilyen hősies tettet hajtottak végre ezek a nők? A válasz nem csupán a háború utáni társadalmi elvárásokban keresendő, hanem a hagyományos történetírás szelektív emlékezésében is. Sok ország – a háború végeztével igyekezett visszatérni a háború előtti társadalmi élethez: ahol a férfiak voltak a hős harcosok, a nők pedig az otthon melegét őrizték.
Azok a nők, akik a frontvonalon harcoltak, hamar szembesültek azzal, hogy hőstetteik ellenére sem kaptak méltó elismerést, sőt, sokszor még el is ítélték őket, amiért „férfias” szerepköröket vállaltak.
Ezekről a nőkről a háború utáni évtizedekig alig esett szó, ám napjainkban egyre több kiállítás és kutatás mutatja be életüket és történetüket, hiszen ezek a nők példát mutatnak arra, hogy a hazaszeretet és a bátorság értékei nem függenek a nemtől. Ezek a nők nemcsak a katonai teljesítményükkel, hanem a nemi szerepekről alkotott korabeli felfogások megváltoztatásával is hozzájárultak a történelem alakulásához.
Ideje újraírni a történelmet!
Az első világháborúban harcoló nők bebizonyították, hogy a bátorság nem ismer nemi korlátokat. Bár sokáig a feledés homályába vesztek, ezek a bátor nők megérdemlik, hogy a történelem lapjain méltó helyre kerüljenek: legyen szó ápolónőkről, orvosokról, kémekről vagy katonákról – tetteik inspirációt nyújtanak mindannyiunk számára, akik hiszünk az egyenlőség és bátorság erejében.
Vajon hallottál a történelem legvéresebb háborújáról? Olvasd el a cikket ide kattintva.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
