világ első multinacionális vállalat

India és az akkori világ életében jelentős dátum volt 1765 – a valaha hatalmas Mogul Birodalom vezetője, Shah Alam ekkor írta alá azt a dokumentumot, amely tulajdonképpen átadta Bengália teljes vagyonát és uralmát a briteknek. Helyesebben Robert Clive-nak és a Brit Kelet-indiai Társaságnak. A később fennkölten allahabadi szerződésnek nevezett egyezmény tartalmába azonban valójában semmi beleszólása nem volt az indiai uralkodónak. A dokumentum átadta az adószedés jogát a Robert Clive által kinevezett kereskedőknek és tisztségviselőknek, vagy, ahogy az írás fogalmaz,

„a nagy és hatalmas, a nemesek között is a legnemesebb, a jeles harcosok vezére, a mi hűséges szolgánk és őszinte jóakarónk, aki méltó uralkodói kegyeinkre, az Angol Társaság”

számára. Az ezt követő közel száz évben gátlástalan módszereiknek köszönhetően a vállalat elképesztő hatalomra és vagyonra tett szert.

Jelentéktelen kereskedőtársaságként indult

A Brit Kelet-indiai Társaság 1600-ban jött létre, egy évvel azután, hogy 80 kereskedő kérvényezte I. Erzsébet angol királynőtől, hogy kizárólagos jogot kapjanak arra, hogy keleten kereskedjenek. Akkoriban teljesen újnak számító módon hozták létre vállalatukat: ez volt a kor első részvénytársasága. A britek előtt a spanyol armada pusztulása révén nyílt meg a lehetőség arra, hogy Indiával és más távol-keleti országokkal kereskedjenek.

A vállalat felemelkedésében az is komoly szerepet játszott, hogy ekkoriban a valaha hatalmas Mogul Birodalom már csak árnyéka volt korábbi önmagának. 1739-ben ugyanis Nádir perzsa sah elképesztően sikeres hadjáratot vezetett Indiába. Mintegy 150 ezres seregével legyőzte az ellene küldött 1,5 milliós indiai hadat, és kifosztotta az egész birodalmat. Ekkor szerezte meg a híres Pávatrónt, illetve a Kúh-i Núr és a Darja-je Núr hatalmas gyémántokat. Olyan elképesztő gazdagsággal tért haza Iránba, hogy három évre minden adót eltörölt otthonában.

Egész Indiát ők uralták

A vereség hatására meggyengült birodalom már könnyű préda volt a gátlástalan Kelet-indiai Társaság számára. A terjeszkedés apró lépésekkel indult, kereskedőpontok létrehozásával. Ekkor még komoly vetélytársai voltak a briteknek a többi között a franciák. Mindkét európai kereskedőtársaság egymás után törte le – hol fegyverrel, hol kereskedelmi bojkottal – a szétforgácsolódott, különálló államokat, folyamatosan növelve befolyását. A fordulópontot a palási csata jelentette, ahol szembe kerültek egymással a britek és a franciák által támogatott bengáli erők. Noha a franciák jelentős túlerőben voltak, ám egyes indiai vezetők árulásával sikerült győznie a Brit Kelet-indiai Társaságnak. Az összecsapásban megölték az utolsó független bengál navábot (kormányzót), Szirádzsuddaulát, utódja, Mír Dzsaffár már brit ellenőrzés alatt uralkodott.

Innen már egyenes út vezetett az allahabadi szerződéshez, amely után pár évvel a Kelet-indiai Társaság 250 tisztségviselőjét már 20 ezer katona támogatta. Mintegy ötven év elteltével uralmát megszilárdította az egész szubkontinensen – 1803-ra 260 ezer katonája volt, kétszer annyi, mint magának a brit kormányzatnak.

A korrupció és a kegyetlenség lett a vállalat veszte

A népesség kegyetlen kizsákmányolásával a társaság akkor sem hagyott föl, amikor hatalmas éhínség sújtotta Bengáliát. Ennek következtében ebben az időszakban olyan mértékben csökkent a vállalat bevétele, hogy hatalmas tartozásokat halmozott föl a brit koronával szemben. Noha a kormányzatnak nem állt érdekében, hogy a társaság összeomoljon – például azért sem, mert több parlamenti képviselő részvényese volt a Kelet-indiai Társaságnak –, az nyilvánvalóvá vált, hogy valaminek változnia kell. A vállalat megkapta a brit központi banktól a hatalmas, mintegy 1 millió fontos mentőcsomagot, ám cserébe megszületett az úgynevezett Regulating Act, amely lehetővé tette a kormányzat számára, hogy ellenőrizze a társaságot.

Noha ekkor úgy tűnhetett, hogy ismét minden rendben van, a problémák később csak sokasodtak. 1788-ban korrupció és indiaiak kifosztása, meggyilkoltatása miatt vád alá helyezték Warren Hastings főkormányzót (ő Robert Clive-ot követte a társaság vezetői posztján). Az 1857-es szipojlázadás pedig már a vég kezdete volt. A felkelésnek régóta húzódó gazdasági, kulturális és társadalmi okai voltak, ám a végső csepp a pohárban az volt, hogy

Ez mind a hindu, mind a muszlim katonákat felháborította, és kirobbantotta a felkelést. A háborút kilenc hónap után sikerült a Kelet-indiai Társaságnak levernie, és iszonyatosan kegyetlen megtorlással büntette.

Az akasztások és kínzások híre eljutott Angliába is, és hatalmas felháborodást keltett. Ennek hatására 1859-ben a vállalat vagyonát államosították, ekkortól lett a brit királynő India ura. A társaság még 15 éven keresztül működött, végül 1874-ben szűnt meg végleg.

Olvasd el ezt a cikkünket Magyarország valaha volt gyarmatáról, kattints ide!