A vacsora menüjét, amely ma már történelmi dokumentumnak számít, gazdag ízvilág és különleges ételek jellemezték – a legkiválóbb alapanyagokból készült fogásokkal, amelyek méltón képviselték a Titanic híres fényűzését. Az étlap 27 fogása között olyan fenséges ételek szerepeltek, mint az osztriga, a borjúhús sós tésztában, a Wellington módra elkészített bárány, illve az ellenállhatatlan desszertek – például Waldorf-puding vagy csokoládés éclair. Az ínyencségeket gondosan válogatott borok kísérték, amelyek tökéletes harmóniát alkottak az ételek ízével. A menü nemcsak az ízlelőbimbók kényeztetésére szolgált, hanem a gazdag utasok társadalmi státuszának bemutatására is.
Kulináris élmény a Titanic fedélzetén
A Titanic első osztályú kulináris élménye egy olyan korszakot idéz, amikor az étkezés még művészetnek számított. Az étlapot a hajó neves séfjei, többek között Charles Proctor és Pierre Rousseau állították össze, akik a kor legmagasabb gasztronómiai elvárásai szerint dolgoztak. A menüt gondosan megtervezett sorrendben szolgálták fel, követve a francia konyha hagyományait. A vacsora kezdete a hideg előételek világába vezetett.
Az osztriga, amely az utasok körében a luxus szimbólumának számított, friss citrommal és pezsgő kíséretében került az asztalokra.
Ezt követték a különféle pástétomok, például a libamáj vagy a kaviár. Az ételeket aprólékosan díszítették, tükrözve az akkori kifinomult prezentációs stílust.
A levesek közül a consomme olga és a krémes árpaleves is helyet kapott. Ezeknek elfogyasztása után főételek kavalkádja várta az utasokat. A báránygerinc menta mártással és a Wellington módra elkészített borjúhús voltak a csúcspontok, de a halételek sem hiányoztak a kínálatból: például a lazac mousseline-mártással, amely könnyed eleganciájával tökéletesen illett az alkalomhoz.
Ételek és társadalmi státusz
A Titanic étlapja nemcsak a korabeli ízlésről árulkodik, hanem a társadalmi osztályok közötti különbségeket is élesen bemutatta. Az első osztály utasai, akik között olyan hírességek és üzletemberek is voltak, mint John Jacob Astor vagy Benjamin Guggenheim, a legjobb borokat és legpazarabb ételeket kapták. Az alacsonyabb osztályokban ezzel szemben sokkal egyszerűbb fogások, például pörköltek és sült zöldségek kerültek az asztalokra.
Az étkezés során a társalgás is a társadalmi státusz tükrözését szolgálta. Az etikett szerint a hölgyeknek és uraknak a megfelelő pohár- és evőeszközhasználatot ismerniük kellett, a tánc, valamint a vacsora utáni italozás a hajó szalonjaiban zajlott.
Az utolsó vacsora tragikus öröksége
Az étkezés végén a vendégek süteményeket, gyümölcsöket és különféle sajtokat fogyasztottak, majd kávét és likőröket szolgáltak fel. Mindez a legfinomabb porcelánokon, ezüst evőeszközökkel történt. A Titanic étkezési kultúrája egyben a brit birodalom hanyatló fénykorát is szimbolizálta, ahol a gazdagság szinte már a pazarlássá fajult.
Nem sokkal vacsorát követően azonban a hajó sorsa tragikus fordulatot vett. Az elegáns vacsoraasztalok, az ezüst tálalók és a pompás étkezőtermek néhány órán belül az óceán mélyére süllyedtek. Az utolsó vacsora emléke azonban máig fennmaradt, mint a luxus és tragédia különleges találkozásának egyik feledhetetlen pillanata.
A Titanic utolsó estéjének étlapja a múlt egy darabja, amely nemcsak a gasztronómia iránti rajongásról mesél, hanem egy olyan világról is, amely örökre eltűnt az óceán mélyén.
Az osztriga, a báránygerinc és a Waldorf-puding nemcsak ételek, hanem egy korszak szimbólumai, amelyek ma is ámulatba ejtenek minket.
Ha érdekel a Titanic tragédia túlélőinek sorsa, figyelmedbe ajánljuk ezt a cikkünket is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
