Persze az, hogy akad már korszerűbb megoldás, nem jelenti azt, hogy nem esik jól kártya helyett kulccsal kinyitni egy ajtót, receptvideó megnézése helyett kézbe venni a nagymama szakácskönyvét, GPS helyett pedig papírtérképet böngészni egy idegen városban – még akkor is, ha mindig arra forgatjuk, amerre éppen állunk!
Összegyűjtöttünk hat olyan találmányt, amelyek bár a maguk idejében korszakalkotó újdonságok voltak, ma már kikopóban vannak mindennapjainkból.
Iránytű: a találmány helyett akad már más
Az emberiség egyik leghíresebb találmánya is kiveszőben van a használatból: a mintegy 3000 éven át nélkülözhetetlen szolgálatot tevő tájékozódási eszköz forradalmi felfedezés volt az ókori Kínában időszámításunk előtt mintegy ezer évvel.
A Föld mágneses erejére apelláló műszer sok évszázadon át jelentette a tájékozódás alapját előbb a szárazföldön, majd továbbfejlesztett formáiban a hajózásban is. Ma a hétköznapi emberek számára fontos funkcióit kiváltja a GPS és egyéb műholdas navigációs alkalmazások.
A technika a vezetékes telefont is kinyírta
Ma már nem az a kérdés, vajon tényleg Alexander Graham Bell találmánya-e a telefon, hanem az, hogy hány gigás az új mobilod memóriája, hány pixeles a kamera felbontása, és mennyit bír töltés nélkül az akkuja. Pedig hatalmas szenzáció volt, amikor a skóciai születésű, eredetileg gyógypedagógus feltaláló 1876 márciusában, szűk egy hónappal szabadalmi igényének bejelentése után munkatársával, Thomas Watsonnal telefonált a philadelphiai Centenáriumi Kiállításon.
Először sokan legalább annyira feleslegesnek érezték az eszközt, mint születése után a mobiltelefonokat, de később a telefonszkeptikusok is rákaptak a hívások ízére. A technológia sikere töretlen is volt a zsinórmentes rokon, a mobiltelefon megérkezéséig.
Telefonkönyv és az Arany Oldalak: mindkettő a múlté!
A vezetékes telefon mellett nem hagyhatjuk szó nélkül a szintén kihalás útjára lépett mellékterméket, a telefonkönyvet sem. Évente egyszer lehetett felvenni a friss telefonkönyvet a postán – családonként egyet –, hogy aztán abból kereshessük ki a régi ismerős pontos címét vagy telefonszámát, illetve ez volt az egyik legnagyobb segítség osztálytalálkozó szervezésekor is. Lássuk be, ez ma már valóban történelem.
Pedig vicces volt, amikor a gyakoribb kereszt- és vezetéknévvel megáldottak azt számolgatták, hány oldalon keresztül vannak névrokonaik a telefonkönyvben. Ha pedig szerelőre volt szükség, felcsaptuk a jellegzetesen vékony, sárga lapokból álló Yellow Pages magyar változatát a „kőműves”, vagy a „villanyszerelő” címszavaknál, és már emeltük is a kagylót.
Abakuszon sem számol már senki
Lassan a számológép is az abakusz sorsára jut – a fémrudakon csúszkáló színes kis golyók már szinte csak filmekből ismerősek, pedig a 20. századi Szovjetunióban még a pénztárgépek mellett is megtalálhatók voltak a számítások ellenőrzésére szánt abakuszok.
Szintén igazi klasszikus találmány vonul nyugdíjba „személyében”, amelyet már a sumérok is használtak az időszámításunk előtt harmadik évezredben.
Bizonyos források ennél sokkal nagyobb kort tulajdonítanak a napjainkra elavult találmánynak: van, aki az ősi Kína érdemének tekinti az eszközt, mások a szaharai berberek majd 20 ezer éves számológépének tartják.
Papírtérkép használata helyett telefont nyomogatunk
Egy olyan mai fiatal, aki nem tudja, milyen egy találkozót előre megbeszélve annak helyszínén türelmesen várni, mert nincs mobil, amivel folyamatos kapcsolatban lehetnénk, azt sem tudja, milyen kézbe venni egy sokszor lepedő nagyságú papírtérképet.
A szabásminta bonyolultságú térkép sem hangos instrukciókat nem adott arról, hogy mikor kanyarodjunk és merre, de még csak hatalmas, villogó piros pöttyel sem jelezte, hogy „Ön most itt áll”.
Az biztos, hogy hajlamosak vagyunk nagyon elkényelmesedni, és GPS nélkül teljesen tanácstalanul kóvályogni, vagy azt sem tudni, merre induljunk. Kétségkívül nagyon kényelmes a telefonba vagy a kocsiba épített alkalmazásra hagyatkozni, de megvolt a varázsa a sok hajtogatásról szőrös élűvé vált térképeknek is.
Sokan ereklyeként gyűjtötték ezeket azokról a helyekről, ahol megfordultak turistaként.
Mások pedig, az ügyesebbek közül, egy-egy úti cél megtalálását igazi sikerélményként elkönyvelve önbizalom-építésre is használhatták a térképeket.
Napóra, homokóra, karóra: ezt is a mobil váltotta ki
A napóra a legősibb időmérő és csillagászati eszköz, mely egyidős magával a csillagászattal, és a legtöbb ókori kultúrában használatos volt. A Nap járását az idő múlásának érzékeltetésére felhasználó találmány a föníciai, egyiptomi kultúrákban is nagy jelentőséggel bírt már, ahol ráadásul az év szinte minden napján számíthattak a Nap sugaraira a méréshez.
A homokóra születésére már többet kellett várni, egészen addig, amíg az üveg fújásának technikája el nem érte a megfelelő fejlettségi szintet. Bizonyos források a reneszánszra teszik feltalálását, és Michelangelo egyik tanítványának tulajdonítják, bár nem kizárható, hogy az arabok voltak azok, akik a homokszemekből már korábban is hasznot húztak.
Ma pedig már az ikonikus pontosságú svájci órát is csak az ínyenc gyűjtők vagy a hagyománytisztelők használják, s egyre nagyobb teret hódítanak az okosórák, ha egyáltalán valaki a telefonja képernyője és a monitora mellett még egyéb forrásból is kíváncsi a rohanó idő múlására.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
