A 12. században élt V. Gottfried, Anjou grófja – ragadványnevén Jóképű, illetve Szép Gottfried – a történet szerint állandó tyúkszembántalmakkal küzdött, és azért, hogy megkönnyítse életét, lábméreténél jóval nagyobb, aránytalanul hosszú cipőket készíttetett magának – írja Bárdosi Vilmos nyelvész. A Plantagenêt-dinasztia megalapítójának számító francia nemes furcsa lábbeliviselési szokásait a környezete is utánozni kezdte, idővel pedig országos, sőt, nemzetközi divat vált belőle: mindenki hatalmas, előrenyúló cipőkben járt, melyek orrát idővel hátrakunkorították.
Az egyház nem nézte jó szemmel ezt a divathullámot, a hosszúkás cipők ugyanis nehezítették a térdepelve imádkozást, a vacsoraasztalnál pedig erotikus játékokra csábították viselőjüket – több helyütt, például a párizsi Sorbonne Egyetemen betiltották a botrányos lábbeliket, végül a viták csillapítására a franciák törvényben szabályozták a cipők méretét.
Az előírás szerint a nép egyszerű gyermekei maximum 25-30 centiméter hosszú cipőt viselhettek, az arisztokratáknak ezzel szemben 60 centiméteres hossz is megengedett volt, a király és a hercegnők számára pedig egyáltalán nem volt korlátozás: ennek nyomán terjedt el a franciában és később több más európai nyelvben (a magyar mellett például a lengyelben és a németben) a szólás, mely szerint gazdag, előkelő rangot jelent, ha valaki nagy lábon élhet.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
