A fakép kifejezés a régi időkben a házak kapufélfáját jelölte, melyet gyakran díszítettek emberalakot, fejet, vállakat ábrázoló faragott motívumokkal: ezek a néprajzkutatók szerint a házat és annak népét megóvó szellemeket voltak hívatottak megjeleníteni, vagyis a szó szoros értelmében bálványnak tekinthetők. A díszes kapufélfákhoz – melyek egyes helyeken, például Erdélyben máig fellelhetők – több babona, szokás is társult: távozáskor, főként, ha valaki huzamosabb időre búcsúzott, például bevonult katonának, gyakran megcsókolták a faképet, temetéskor pedig a koporsót pár pillanatra letették a kapuban, mondván, a halott most búcsúzik a kapufélfától.
O. Nagy Gábor nyelvész szerint kétféle szokás is közrejátszhatott benne, hogy a mai értelemben vett faképnél hagy szólás kialakult: egyrészt a házigazda hagyományosan kikísérte a vendégeket a kapuig, és ott még elbeszélgetett velük, azonban előfordult, hogy a vendégnek sietős volt a dolga, ezért nem volt ideje a kedélyes diskurzusra, szó nélkül otthagyta vendéglátóját a kapufélfánál. Ebben semmilyen rossz érzés vagy neheztelés nem játszott szerepet, a negatív értelmezést az utókor adta a szólássá vált kifejezésnek.
Másrészt faluhelyen a lányok gyakran a szülői ház kapujában találkoztak kedvesükkel, ott vártak rá esténként: ha a legény hűtlen lett, és más szórakozás – illetve más ifjú hölgy – után nézett, a szerencsétlenül járt barátnő hiába várt rá a faképnél, bánatára magára maradt, így talán még jobban érthető a szólás cserben hagy valakit jelentése is.
Újraindult Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
