Róma látványosság

Róma egyik legismertebb és leglátogatottabb turisztikai látványossága a Spanyol lépcső. A Piazza di Spagnát és a Trinità dei Monti francia katolikus templomot összekötő, 135 lépcsőfokból álló építményt naponta több ezer turista látogatja – olyan nagy a forgalma, hogy az olasz hatóságok szigorú szabályokat vezettek be azzal kapcsolatban, hogy mit szabad és mit nem a látványosságnál tenni. Ma már például bírság jár azért, ha valaki leül megpihenni valamelyik lépcsőfokra, azt a turistát pedig akár 400 euróra is megbüntethetik, aki itt akarja megenni a magával hozott útravalót. Az előírások persze valamelyest érhetőek: a travertínóból vagyis mészkőtufából készült lépcsőfokok könnyen megsérülnek – többször föl is kellett újítani a látványosságot, mióta 1725-ben elkészült.

 

Magyar templom is áll Rómában

Róma városa a kereszténység korai időszakától kezdve a zarándokok egyik kedvelt úti célja. Már a középkorban hatalmas tömegek keltek útra, hogy a három legfontosabb kegyhely (a Szentföld, Santiago de Compostela, ahol Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai találhatók és Róma) közül valamelyiket felkeressék. Az olasz városba érkező rengeteg zarándok elhelyezésére az idők során úgynevezett nemzeti templomokat hoztak létre: ezeket az adott ország létesítette, és a leggyakrabban vagy adományokból, vagy pedig gazdag mecénások támogatásával tartották fönn.

Jelenleg közel 70 nemzeti templom található az olasz fővárosban – köztük egy magyar is.

A 18. század második feléig ez a Santo Stefano degli Ungheresi volt, amelyet azonban 1778-ban a Szent Péter Bazilika bővítése miatt lebontották, azóta a még az 5. században épített Santo Stefano Rotondo a magyarok „nemzeti temploma” Rómában.

Francia nemzeti templom összesen öt található Rómában, ezek közül az egyik a Pincio hegyen áll. (A félreértések elkerülése végett: a Pincio nem egyike Róma hét dombjának, amelyeken a várost annak idején alapították, ám az Aurelianus római császár által 270 és 273 között épített városfalon belül található.) A Trinità dei Monti templomot XII. Lajos francia király építette föl a 16. század elején, a Nápolyi Királyság elfoglalásának alkalmából (a francia uralom egyébként nem tartott sokáig: 1504-re újra spanyol kézbe került a terület).

Felháborodtak az első terveken

Már az 1580-as években heves vita folyt arról, hogy a templomhoz vezető, 29 méter magas emelkedőt hogyan építsék be, és tegyék könnyebben leküzdhetővé. Úgy tűnt, erre akkor kínálkozik a legjobb lehetőség, amikor 1660-ban

Jules Mazarin francia bíboros (a hírhedt Richelieu bíboros tanítványa és utódja) szívügyének tekintette a kezdeményezést, és római ügynökét bízta meg a megvalósításával. Az első tervek azonban pápai körökben hatalmas felháborodást váltottak ki, elsősorban azért, mert egy hatalmas, lovon ülő XIV. Lajos-szobrot is tartalmaztak.

Mazarin bíboros 1661-es és VII. Sándor pápa 1667-es halálával egy időre elfelejtődött a terv, amiben az is szerepet játszott, hogy Étienne Gueffier egyik unokaöccse sikerrel megtámadta a végrendeletet, és a lépcsőre félretett pénz felét megkaparintotta. Jó pár évnek kellett eltelnie, mire a 18. század elején XI. Kelemen pápa ismét felkarolta az ügyet, és 1717-ben pályázatot írtak ki a lépcső megalkotására. Noha a legtöbben a pápai építész, Alessandro Specchi győzelmére tették volna a voksukat, nagy meglepetésre egy lényegében ismeretlen művész, a francia szerzetesek által támogatott Francesco de Sanctis győzedelmeskedett.

A Szépség költője nevezte el a látványosságot

A munkálatok 1723-ban indultak meg, és a lépcső 1728-ra készült el. Építésénél a tervező tanult Mazarin bíboros hibájából, és kényes egyensúlyt tartott XIII. Ince pápa jelképei és a Bourbon-ház liliommotívuma között.

A lépcső hármas felosztása a Szentháromságot jelképezi.

A 135 lépcsőfok tetején a már említett francia templom, a Trinità dei Monti áll (az ide belépőket többek között Daniele da Volterra freskója fogadja – a festő Michelangelo tanítványa volt, mestere halála után őt bízta meg IV. Piusz pápa, hogy takarja el Az utolsó ítélet szereplőinek meztelenségét, amivel – noha nem szívesen végezte el – kivívta az „a nadrágkészítő” gúnynevet). A legalsó lépcsőfoktól nem messze egy szökőkút, a Fontana della Barcaccia található. Pietro Bernini (és fia, Gian Lorenzo Bernini) munkája egy félig elsüllyedt csónakot formáz, a legenda szerint

A szökőkút egyébként jóval a lépcső előtt épült, 1629-re készült el, annak a pápai kezdeményezésnek a keretében, amely azt célozta, hogy minden nagyobb római teret szökőkút díszítsen.

Mindez azonban még mindig nem magyarázza meg, honnan kapta a lépcső a nevét. 1647 óta a lépcső aljánál áll Spanyolország szentszéki nagykövetségének palotája. A tér neve innen ered – bár a palota fölépítése előtt Piazza di Francia néven volt ismert –, ám állítólag ezért nevezhette a látványosságot is spanyolnak John Keats. A híres angol romantikus művész, a „Szépség költője” ugyanis 1821-ben, halála előtt egy darabig a téren álló házban lakott, miután tuberkulózisa miatt orvosai azt javasolták, hogy költözzön melegebb helyre. (A házban, ahol utolsó pár hónapját töltötte, ma Keats és Shelley Múzeum működik.)

Szívesen olvasnál más nevezetességekről is? Tudtad például, hogy az egyik legizgalmasabb reneszánsz látványosságot eredetileg vízgyűjtőnek építették?