rejtély Amerika

Amerika felfedezéséről és a kolonizáció kezdeti időszakáról kevés igazán megbízható információforrással rendelkezünk. A múlt homályába vész a történelemnek ez a darabja, és a tisztánlátást az sem segíti, hogy rengeteg hihetetlen legenda maradt fenn az angol telepesek első kísérleteiről, hogy otthont alakítsanak ki az amerikai kontinensen. Ezek közül az egyik legrejtélyesebb a Roanoke kolónia története. 

Feszült volt a viszony a helyiekkel

Az Észak-Karolina partjainál fekvő, mintegy 13 kilométer hosszú és 3,2 kilométer széles Roanoke szigetére 1584-ben kötött ki először európai hajó. Nem maradtak sokáig: két bennszülöttel a fedélzeten rövidesen haza is indultak. A nem messze délre fekvő Croatoan szigetéről származó Manteo és a Roenoke-i Wanchese voltak az első amerikai bennszülöttek, akik vendégként érkeztek Angliába. Ennek ellenére egészen különbözően élték meg egyéves ott tartózkodásukat: Manteo érdeklődését roppantmód felkeltette a nyugati kultúra. Elkezdett angolul tanulni és Thomas Harriot angol csillagász-matematikussal közösen kialakították a Croatoanon beszélt nyelv fonetikus változatát.

(Tekintve, hogy a kolonizáció időszaka alatt az amerikai bennszülött népesség mintegy 90 százalékát kiirtották az európaiak, Wanchese-nek lehetett igaza.)

Csúfos kudarc volt az első próbálkozás

Roanoke megismerése után az angolok 1585-ben döntöttek úgy, hogy kolóniát alapítanak a szigeten. Az első próbálkozás Ralph Lane nevéhez fűződik, ám a település nem bizonyult hosszú életűnek. A helyiekkel való összetűzések annyira komoly ellátási nehézségekhez vezettek, hogy amikor Francis Drake a spanyol San Agustín erőd lerombolása után kikötött Roanoke-on, hazaindulásakor hajóján magával vitte a telepeseket is. Richard Grenville nem sokkal később érkezett meg az utánpótlással, ám ekkor a kolóniát már elhagyatottan találta. Tizenöt katonát hagyott a szigeten, majd ő is elhajózott Angliába. Biztosat nem tudunk a katonák sorsától, ám a legvalószínűbb feltételezések szerint egy Wanchese által vezetett támadásnak estek áldozatul. Roanoke őslakosai ekkor már kifejezetten ellenségesek voltak az angolokkal szemben, ám – nem kis részben Manteonak köszönhetően – a Croatoanon élők még továbbra is barátságosak maradtak.

Az első gyermek, aki Amerikában született

A település elhagyása után két évvel érkezett meg a John White vezette expedíció a szigetre. Ez a csapat az előzőekkel ellentétben alapvetően nem katonákból állt: sok család is érkezett, hogy szerencsét próbáljon az Újvilágban. Köztük a vezető lánya, Eleanor Dare is, akinek nem sokkal később gyermeke született.

Ő volt Virginia Dare, az első angol gyermek, aki az amerikai kontinensen látta meg a napvilágot.

Manteo továbbra is szoros kapcsolatot ápolt az angolokkal, és ezt még azt sem tudta elrontani, amikor a telepesek – állítólag – véletlenül megölték az anyját, aki egyben a törzsfőnök is volt. Az eset után Manteot megkeresztelték, és megtették az összes őslakos nemzet képviselőjének – főként jelképes kitüntetés volt ez, hiszen kizárólag a croatoaniak követték az angolok szövetségesét.

Nem sok idő telt el, és a kolónia helyzete szinte tarthatatlanná vált. Több helyi törzzsel megromlott az angolok viszonya, amely következtében egyre nagyobb nehézségekbe került a települést ellátni élelemmel. White kormányzó végül eldöntötte: visszahajózik Angliába, hogy készletekkel és utánpótlással térjen vissza három hónap elteltével.

Csak rejtélyes véseteket találtak

A segélyakció nem a tervek szerint alakult. Közben kitört ugyanis a háború a spanyolok és az angolok között, és I. Erzsébet angol királynő a Spanyol Armada legyőzésére minden hajót harcra rendelt. Három év telt el, mire White hajója végre felszabadult, és visszaindulhatott Roanoke-ra.

Minden mozdíthatót elvittek, és sem a telepeseknek, sem csónakjaiknak nem volt nyoma. A távozása óta fallal körülvett település felé közeledve egy fa törzsébe vésve a „CRO” betűket találták, a fal egyik karójába pedig a „CROATOAN” szót. Ez volt az egyetlen nyom, amelyet White talált, ám hajója horgonykötelének elszakadása és a rossz időjárási viszonyok lehetetlenné tették a további kutatást.

Több próbálkozás is történt a későbbi években a kolónia sorsának kiderítésére. Egy darabig úgy gondolták, hogy a telepesek egyszerűen átköltöztek a közeli Croatoan-szigetre, hiszen az ottani törzs azon kevesek közé tartozott, amellyel még jó viszony ápoltak az angolok. Jamestownban az 1600-as évek elején sokáig makacsul tartotta magát az elképzelés, hogy valahol a környéken létezik egy település, ahol fehér bőrű, európai ruhát viselő emberek élnek.

Noha egy bennszülött törzsfő még egy térképet is készített az állítólagos faluhoz, a települést sosem találták meg.

Ahogyan William Strachey jamestowni lakos beszámolóját sem tudták sosem alátámasztani, amely szerint a telepesek áthajóztak a kontinensre, ahol egy darabig békében éltek, amíg bennszülöttek le nem mészárolták őket. Olyan elmélet is napvilágot látott, amely szerint az angolok megpróbáltak visszahajózni szülőföldjükre, ám a tengeren vagy egy viharnak, vagy pedig egy spanyol hadihajónak estek áldozatul.

Ásatások oldhatják meg a rejtélyt

A későbbi évtizedekben, évszázadokban a telepesek története lassan elvesztette vonzerejét. Egészen addig, amíg a 19. század második felében George Bancroft amerikai történész Az Amerikai Egyesült Államok története című könyvsorozata újra fel nem keltette az érdeklődést az elveszett kolónia iránt. Az utóbbi évtizedekben tudományos módszerekkel is megpróbálták megoldani a rejtélyt. 2007-ben Roberta Estes DNS-minták analizálásával próbálta kideríteni, hogy vajon beolvadhattak-e a telepesek helyi törzsekbe, ám a kutatás nehézségei (nehéz összevetni a mintákat, hiszen az elveszett kolónia tagjaitól nem maradt fönn DNS-minta) miatt nem járt eredménnyel a kísérlet.

Későbbi régészeti kutatások több ígéretesnek tűnő leletet is találtak. 2015-ben például a Hatteras-szigetről (Croatoan mai neve) több Európából származó kerámia, kardmarkolat és egy pár nürnbergi érme is előkerült. A kifejezetten a gyarmatosítás első időszakának vizsgálatára létrehozott First Colony Foundation régészei pedig idén márciusban egy őslakos település maradványai között a bennszülöttektől származó kerámiák között olyan rézhuzalból font gyűrűt találtak, amelyet a 16. században Európában készíthettek. Az ásatásokat most nyáron tovább folytatják, így elképzelhető, hogy a közeljövőben kiderülhet, mi is lett valójában a sorsa Roanoke angol telepeseinek.

Olvasd el, hogyan csalták tőrbe az egyik legismertebb kalózt, kattints ide!