kígyó méreg

A kispikkelyű tajpánt, latin nevén Oxyuranus microlepidotust eredetileg 1879-ben Frederick McCoy paleontológus-zoológus írta le. Noha e faj több, Ausztráliában honos kígyóval is hasonlóságot mutat, mérgük erősségében azonban nagyon is különböznek.

Félénk és nyugodt a világ legerősebb mérgű kígyója

Bár azt mondják, hogy a világ legmérgezőbb kígyójaként emlegetett kispikkelyű tajpán messze nem a legveszélyesebb, azért azt fontos hozzátenni, hogy pusztán azért, mert ember ritkán találkozhat vele. Bármennyire is furcsa azt állítani bolygónk egyik legtoxikusabb élőlényéről, hogy félénk, a viszonylag nyugodt tajpán félsivatagos hazájának valóban az egyik legvisszahúzódóbb faja.

Évszakonként változik a színe

A robosztus testfelépítésű kígyó színe a világos őzbarnától a sárgásbarnán át a sötétbarnáig terjed, a feje és a nyaka viszont több árnyalattal sötétebb. Különlegessége, hogy színe évszakonként változik, az egyedek télen sötétebbek, nyáron pedig elhalványulnak. E szezonális változás feltehetően segít a tajpánnak abban, hogy

sötétebb színével a hűvösebb hónapokban gyorsan felmelegedjen, halvány színével pedig a melegebb hónapokban elkerülje a túlmelegedést.

Búvóhelyen tölti napjai nagy részét

Az emberek szerencséjére a főleg Queensland délnyugati és Dél-Ausztrália északkeleti részének ritkás növényzetű, agyagos, löszös talaj repedéseiben, hasadékokban, lyukakban és emlősök odvaiban meghúzódó tajpán csak akkor merészkedik ki a sivatagokba, dűnékre, ha talál magának fedezéket. A faj egyedei a kora reggeli órákban a legaktívabbak, rövid ideig sütkéreznek és táplálékot keresnek a mély talajrepedésekben vagy azok közelében, mielőtt a nap hátralévő részére visszavonulnának a búvóhelyükre. 

A rágcsálókon múlik, milyen formában van a kígyó

A tajpán kizárólag kis és közepes méretű emlősökkel táplálkozik, kedvenc eledele a hosszúszőrű patkány, amely faj egy úgynevezett fellendülési és leépülési ciklusokon megy keresztül. Ez azt jelenti, hogy a „jó” évszakokban elszaporodik, a szárazság idején azonban jóformán eltűnik. Amikor patkányokban bővelkedik a mérges kígyó vadászterülete, a tajpán felhízik, ám amint a rágcsálók eltűnnek,

Halálos sebet ejt az áldozatán

A tajpán a zsákmányát általában egy odúban vagy földhasadékban szorítja sarokba, majd gyors egymásutánban többször megharapja, majd elegedi. Miután a méreg rendkívül gyorsan hat, a kígyó megvárja, míg az erősen toxikus anyag végez áldozatával, így megkímélve magát attól, hogy a vergődő állat sebet ejtsen rajta. 

Ha megzavarják, az ember sem menekül

Az átlagember ritkán találkozik a vadonban tajpánnal, amelyre a legtöbb hüllőtenyésztő úgy tekint, mint egy nyugodtan kezelhető kígyóra. Azonban, mint minden állat, ez is megvédi magát, ha provokálják. Először is fenyegető mozdulatot tesz: fejét és a testének fejéhez közel eső részét alacsony, S-alakú ívben felemeli, és a támadó felé fordul. Ha a támadó úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetést, a tajpán lecsap, és általában több gyors harapást ejt.

A kobráénál is félszázszor erősebb a mérge

A csörgőkígyónál 200-400-szor, a kobráénál pedig 50-szer erősebb mérge szó szerint pusztító: az egereken végzett LD50-tesztek szerint az összes kígyóméreg közül a legerősebb. Idegrendszeri károsodást okozó taipoxinból, neurotoxinok, prokoagulánsok és myotoxinok összetett keverékéből áll, amely amellett, hogy

megbénítja az izmokat, gátolja a légzést, valamint vérzést okoz az erekben és a szövetekben.

Veszélyességét még tovább fokozza, hogy a méreg még egy, a felszívódás sebességét gyorsító úgynevezett hialuronidáz enzimet is tartalmaz. A toxikus anyag összetettsége és pillanatokon belüli szétterjedő hatása miatt tehát nem kérdés, hogy már egyetlen harapás is életveszélyes lehet, átlagosan 45 perc alatt végez egy emberrel.

Veszélyes állatok még bolygónk legkisebbjei között is szép számmal akadnak – ha érdekel, melyek ezek, olvasd el a világ legveszedelmesebb halairól szóló cikkünket!