A későbbi Csillebérc, miként a Budai-hegység erdős részeinek többsége, a középkorban királyi vadászterületként szolgált, IV. Béla, Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás is szívesen töltötte itt szabadidejét, utóbbi uralkodók idejében még vadászkastély is épült a környéken. Később a gyönyörű panorámának köszönhetően a budai polgárok kedvelt kirándulóhelye lett, sokáig azonban csak sváb–német néven, Kukuckbergként volt ismert (ennek emlékét őrzi a mai Kakukkhegyi út).
A reformkor magyarítási hullámát meglovagolva 1847 júniusában Döbrentei Gábor költő, királyi tanácsos (akinek többek között történelem szavunkat és Dugovics Titusz legendájának ma ismert változatát is köszönhetjük) százötven kísérőjével összegyűlt a zugligeti Vadászudvar vendéglőben, majd felsétáltak a közeli hegyekre, hogy magyar neveket adjanak az addig névtelen vagy német nevet viselő domboknak, tájegységeknek.
A nagy dűlőkeresztelő során ötvenhét egység kapott új elnevezést, ekkor lett a Kukuckbergből is Csile-bércz – a név, amelyet Döbrentei maga javasolt a város közgyűlésének, a budai hegyvidék mondabeli tündérére, Csilére utal. Egy másik verzió szerint Mátyás király egyik itteni kirándulása alkalmával Tündérbércnek, vagyis régies szóval Csilebércnek keresztelte a csodálatos kilátást nyújtó tájegységet, ez inspirálta a 19. századi névadókat.
A bérc neve egészen a 20. század elejéig megmaradt eredeti formájában, később azonban, valószínűleg egy elírásnak köszönhetően kapott még egy l betűt, egy 1930-ban kiadott térképen már Csillebércként szerepel. A Horthy-korszakban Csillebérc volt az illegális kommunista mozgalom találkozóhelye, a világháború után pedig a cserkészek szemelték ki maguknak táborépítés céljára – balszerencséjükre 1948-ban a cserkészmozgalmat betiltották Magyarországon, a kommunista államvezetés pedig gyorsan lecsapott a területre saját ifjúsági mozgalmuk, az úttörők számára.
Az úttörőváros építése rohamtempóban és megfeszített munkával folyt, áprilisban kezdődött, nyárra pedig már át is adták a létesítményt a vakációzó gyerekek számára. A táborral egyszerre létesített úttörővasút első szakasza a megnyitóra már készen állt, a teljes vonalat azonban csak 1950. augusztus 20-án adták át. Ugyanebben az évben kezdte meg működését Csillebércen az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI), melynek létrehozását az akkori vezetés számára elsősorban az atomfegyverek jelentette fenyegetés elleni felkészülés (sugárzás kutatása s a többi) indokolta.
Csillebérc napjainkban is népszerű kirándulóhely, melynek területén több túraútvonal húzódik, erdős részei a Budai Tájvédelmi Körzethez tartoznak, tehát védettség alá esnek. Az egykori úttörőtábor sorsa a rendszerváltást követő privatizációs ügyek egyik jellegzetes „állatorvosi lova” – évtizedeken át folyt a pereskedés a tulajdonosi jogokról. Most úgy tűnik, az állam alapítványi tulajdonba adja a területet, és a közeljövőben újra gyermektábor üzemel majd rajta.
Borítókép: Fortepan / Fortepan/Album037
