A világ legbizarrabb rockbandái többek között gitározó Darth Vaderrel, metált üvöltő papagájjal

Egymástól látszólag távoli műfajok és stílusok vegyítése, rajzfilmfigurának és dinoszaurusznak öltözött metálzenészek, vagy szó szerint állati bandatagok – az ötletek tárháza kimeríthetetlen. Cikkünkben összeszedtünk néhányat a legnépszerűbb bizarr rockzenekarok közül.

Mac Sabbath

A metálzene brit úttörői, a Black Sabbath sötét, apokaliptikus dalszövegeikről és kemény riffjeikről váltak legendássá a ’70-es években, melyek kiválóan passzolnak kedvenc gyorséttermünk kabalafigurájához, Ronald McDonald bohóchoz és barátaihoz – legalábbis néhány Los Angeles-i zenész így gondolta, amikor megalapította a Mac Sabbath névre hallgató formációt. A 2014 óta működő zenekar a McDonald’s franchise-t, a gyorséttermi kaják egészségromboló hatását és a fogyasztói társadalmat humoros, ironikus módon bíráló paródia-dalszövegekkel adja elő a Sabbath dalait, a tagok pedig a színpadon az említett kabalafigurák bőrébe bújva garantálják az igazán bizarr élményt a közönség számára.

Okilly Dokilly

Legalább ennyire bizarr jelenség az arizonai Okilly Dokilly metálzenekar, melynek tagjai mindannyian A Simpson családból ismert Ned Flanders bőrébe bújva lépnek fel. A zenészek nemcsak magukra öltik Simpsonék túlbuzgóan vallásos szomszédjának híres bajszát, szemüvegét és zöld pulóverét, de dalszövegeik többsége is a sorozatból vett idézeteken alapul, valódi nevük helyett pedig egységesen Ned művésznéven (Head Ned, Shred Ned, Dead Ned, s a többi) mutatkoznak be. A 2015 óta aktív, jelentős rajongótáborral rendelkező banda neve – természetesen – Flanders legismertebb szavajárásából ered.

Beatallica

A különös stílusvegyítések éllovasának számít a Milwaukee állambeli Beatallica zenekar, mely – mint a neve is utal rá – a Beatles dalait dolgozza fel a Metallica stílusában, gyors és agresszív riffekkel, gitárszólókkal és minden egyéb jellegzetességgel. A szövegek, a dal- és albumcímek a két zenekar munkásságát mixelik egybe (All You Need is Blood, Blackened in the USSR, Abbey Load), a tagok ennek megfelelő álneveket használnak (Jaymz Lennfield, Grg Hammetson, Kliff McBurtney és Ringo Larz), valamint színpadi jelmezeik és lemezborítóik is az ihletforrás bandák imázsát és ikonikus albumait parodizálják.

Az immár húsz éve létező Beatallica jelentős sikereket mondhat magáénak, három nagylemezük és több EP-jük jelent meg, turnéztak a Motörhead és a Sepultura társaságában, 2009-ben pedig hazánkba, az A38 színpadára is eljutottak. A Metallica tagjai úgy nyilatkoztak, kifejezetten szórakoztatónak találják a Beatallica munkásságát és jó viszonyt ápolnak „riválisaikkal”, ennek ellenére szerzői jog megsértésének vádjával többször majdnem bíróság előtt kellett felelnie a társaságnak.

Mini Kiss és Misfats

Szintén a tribute-zenekarok sorát gyarapítja a New York-i székhelyű Mini Kiss, amely a ’70-es évek egyik legnépszerűbb bandája, a Kiss repertoárját adja elő az eredetivel megegyező arcfestéssel, jelmezekben és látványos előadásmóddal. A különbség a két zenekar – szó szerinti – méreteiben van, a Mini Kiss tagjainak magassága ugyanis 120-130 centi körül mozog. A Misfats nevű tribute-zenekar ellenben – amely a legendás punkbanda, a Misfits dalait adja elő – nem a magasságra, hanem a szélességre helyezi a hangsúlyt: a tagok egytől egyig jókora bendővel rendelkeznek, és átírt dalszövegeikben a „kövérség vidám és kevésbé vidám oldalairól” értekeznek humoros formában.

Galactic Empire és Stovokor

Ki mondta, hogy a sci-fi és a metálzene nem passzol össze? A legnépszerűbb űruniverzumok rajongói több bandát is alapítottak már, hogy zenei tehetségük segítségével fejezzék ki tiszteletüket kedvenc sci-fi franchise-uk előtt. A Galactic Empire névre hallgató formáció John Williams Star Wars-filmzenéit dolgozza fel metálosított formában, a dalokat a tagok autentikus jelmezekben, nevükhöz hűen a Sötét Oldal figuráinak (Darth Vader, Bobba Fett, a rohamosztagosok stb.) bőrébe bújva adják elő.

A Stovokor elnevezésű death metal zenekar tagjai a Star Trek univerzumból ismert harcos faj, a klingonok jellegzetes külsejét öltik magukra, dalaikban pedig a klingon mitológia és történelem fontos eseményeiről emlékeznek meg. Nevük a klingon hitvilágban fontos szerepet játszó, Valhalla-szerű harcosok mennyországára, a Sto-vo-korra utal.

Hevisaurus

Másfajta jelmezekben és egészen más küldetéssel indult a világot jelentő deszkákat meghódítani a finn Hevisaurus formáció, melynek tagjai kedves dinoszauruszoknak öltözve igyekeznek megszerettetni a heavy metal műfajt a fiatalabb korosztállyal. A hivatalos eredettörténet szerint öt különleges, fém dinótojás túlélte a 65 millió évvel ezelőtti kihalást és egy barlang mélyén lapult, mígnem boszorkányok varázserejük segítségével ki nem keltették őket, az így megszületett őshüllők, a Hevisaurusok pedig nevükhöz híven úgy döntöttek, metálzenészként próbálnak szerencsét.

A különösnek tűnő ötlet kapósnak bizonyult a finneknél: 2009-es megalakulása óta a Hevisaurus az ország egyik legnépszerűbb gyerekzenekarának számít. Eddigi hét nagylemezük mindegyike szépen fogyott, több díjat is bezsebeltek, mobiltelefonos játék, sőt még mozifilm is készült a dinók kalandjairól.

Rockbitch

Az 1984 és 2002 között aktív, illusztris nevű brit Rockbitch („Rockribanc”) formáció joggal érdemelte ki a minden idők egyik legbotrányosabb előadója címet. A zenekar tagjai (akik az egyik szólógitáros kivételével mindnyájan nők voltak) egy szabad szerelmet gyakorló matriarchális kommunában éltek együtt és a nők szexuális felszabadításának eszméjét hirdették, melynek szellemében gyakran anyaszült meztelenül léptek színpadra, szexuális aktusokat és pogány rituálékat hajtottak végre a koncerteken, miközben a háttérben női nemi szervek megcsonkításáról, menstruációról, evési rendellenességekről és hasonló témákról készült filmek peregtek a kivetítőn.

A Rockbitch-performanszok leghíresebb-hírhedtebb eleme azonban a közönségbe hajított aranyszínű óvszer volt, melynek megkaparintója (legyen nő vagy férfi az illető) részt vehetett a koncert után a backstage-ben rendezett orgián és szexelhetett a zenekar tagjaival. Ugyan a zenekar mindig ügyelt rá, hogy viselt dolgaik ne lépjék át a törvényes kereteket, a hatóságok idővel teljesen ellehetetlenítették a fellépéseiket, ezért a Rockbitch kénytelen volt feloszlani.

Állati bandák

Némely zenészek szó szerint veszik az állati jelzőt, amikor bandát alapítanak: a Hatebeak („Gyűlölet-csőr”, egyben vicces utalás a Hatebreed zenekarra) névre hallgató paródia death metal formáció egy Waldo névre hallgató papagájt tett meg frontembernek. Ugyan több lemezt is kiadtak, élő fellépésekre, turnézásra nem hajlandók, ugyanis – mint mondják – nem szeretnék kínozni szegény madarat.

A hasonló műfajban alkotó Caninus zenekarban két nőstény pitbull terrier, Budgie és Basil látta el az énekesi teendőket. Az ő esetükben a dalok nem paródiacélzattal születtek, hanem az állatvédelem fontosságára és a vegetarianizmusra hívták fel a figyelmet, illetve a hontalan állatok örökbefogadására buzdítottak. Az egyik „frontkutya”, Basil 2011-ben agydaganat következtében elpusztult, így a Caninus feloszlott. Azóta már társa, Budgie is az örök vadászmezőkön kergeti saját farkát vagy éppen a rivaldafényt.

Még egy szinttel továbbment a Samantha Martin cirkuszi idomár által létrehozott Tuna and the Rock-Cats nevű formáció, melyben kizárólag négylábúak szerepelnek. Az idomított cirmosok gazdájuk Amazing Acro-Cats nevű műsorának részeként lépnek színpadra, és ugyan nem sok közül van a tényleges zenéléshez, népszerűségüknek hála évről évre Amerika-szerte turnéznak. Martin, aki egy kóbor kiscicákat befogadó menhelyet is üzemeltet, a fellépéseket gyakran adománygyűjtésre használja különböző állatmentő alapítványok, szervezetek számára, illetve annak demonstrálására, hogy a közhiedelemmel ellentétben a macskák tanítható lények, akiket játékkal, élményeken keresztül lehet a legjobban nevelni.

Compressorhead

Nemcsak az állatok, de a mesterséges lények is betörtek a zeneiparba, amit a 2010-es évek első felében YouTube-szenzációként híressé vált Compressorhead esete bizonyít. A robotokból álló zenekar ötlete ötlete egy berlini művész, Frank Barnes fejéből pattant ki, aki barátaival összefogva fémhulladék újrahasznosításával készítette el Stickboy, Junior, Fingers és Bones névre hallgató négy zenészét. A különleges, mechatronikus robotok képesek akusztikus és elektromos hangszerek megszólaltatására, mozgásukat az elektronikus zenében előre beprogramozott hangsorok lejátszására használt MIDI szekvenszer irányítja.

A hétköznapinak nem nevezhető rockbanda először klasszikus előadók, mint az AC/DC, a Motörhead, a Pantera és a Nirvana dalainak feldolgozásával aratott világszerte közönségsikert, több fesztiválra is meghívták őket, később az alkotók saját szerzeményeket is írtak számukra és egy nagylemezük is megjelent. Egy sikeres Kickstarter-kampányt követően 2017-ben a Compressorhead egy Mega-Wattson névre keresztelt énekessel – akinek a hangját a banda zenei menedzsere, John Wright punkzenész szólaltatja meg – és egy másodgitárossal is kiegészült, így már hat robot zúzhat együtt a színpadon.