bank rablás

2006. január 13-án, délután fél 1 után nem sokkal ékezett be a hívás Buenos Aires rendőrségére, hogy bankrablás van folyamatban a főváros egyik gazdag negyedében. A hatóságok nagy erőkkel érkeztek a Banco Ríóhoz, és miután kiderült, hogy az elkövetők még az épületben vannak, teljesen körbevették a bankot.

Több túszt is elengedtek

Nem sokkal a rendőrök megérkezése után távozott a bankból a biztonsági őr. Nála volt a fegyvere is, (kiürítve, a töltények a zsebében), és rövidesen egy férfit, majd egy nőt is elengedtek a bankrablók. Ezután már senki sem ment ki az épületből, az egyik rabló azonban felvette a kapcsolatot a rendőrökkel. A még a rablás ideje alatt „a szürke öltönyös férfi” néven ismertté vált rabló, aki Walterként mutatkozott be, közölte a rendőrökkel, hogy 23 túszuk van, és arra figyelmeztetett, hogy senki se merjen közelíteni a bankhoz – nehogy Ramallóhoz hasonló tragédia történjen.

Nem is mertek semmivel sem próbálkozni a hatóságok, a közvéleményt pedig hat órán keresztül valósággal megbabonázta az ügy. A szürke öltönyös férfi, aki többször beszélt a rendőrökkel, sztár lett, főként, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a túszoknak egyáltalán nincs rossz dolguk.

Délután Walter pizzát kért a túszoknak, ám nem sokkal később eltűnt, és többé nem válaszolt a hívásokra. A rendőrök egészen este 7-ig vártak, ekkor egy speciális egység behatolt az épületbe. Különböző helyiségekben megtalálták a túszokat, akiknek haja szála sem görbült, ám a bankrablóknak nyoma veszett. Ahogyan az alagsorban tárolt 400 páncéldoboz közül 143 tartalmának is. Az üres dobozok mellett csak egy kézzel írt üzenetet hagytak, amely így szólt:

„A gazdagok negyedében, fegyverek és rosszakarat nélkül, csak pénz loptunk, nem szerelmet.”

Hogy hogyan szívódhattak fel minden nyom nélkül a bankrablók, még sokáig rejtély maradt. Csak akkor derült fény minden részletre, amikor elfogták őket.

Két éven keresztül tervezték a bankrablást

A rablást hosszas előkészítés előzte meg. Az értelmi szerző Fernando Araujo volt, akiben megfogalmazódott az ötlet, hogy úgy kellene bankot rabolni, hogy utána minden nyom nélkül felszívódnak. Először régi barátját, Sebastian Garcia Bolstert szervezte be, később hozzájuk csatlakozott egy „Doc” nevű figura, majd Ruben de la Torre („Beto”) és Luis Mario Vitette Sellanes, egy régi, félig már visszavonult tolvaj. Julian Zalloecheverriát és egy Luis névre hallgató férfit vontak be utoljára.

Araujo terve igazából nem volt bonyolult – egy régóta ismert módszerhez nyúlt: alagutat ásott. A zseniális csavar az volt a tervben, hogy

Buenos Aires városát átszövik az eső elvezetésére kialakított föld alatti csatornák, amelyek általában a tengerig vezetnek. A mintegy kétéves előkészítés során Araujo és Bolster megkeresték, hogy hol halad el a bankhoz a legközelebb az egyik ilyen alagút. Innen ástak addig – segítségükre volt, hogy mindez a főváros egyik legforgalmasabb utcája alatt történt, így attól nem kellett tartaniuk, hogy meghallják őket –, amíg el nem értek közvetlenül a bank egyik alagsori helyiségének faláig. Közben Bolster, aki motorkerékpár-szerelőként dolgozott korábban, kitalált egy olyan szerszámot, amellyel majd ki tudják nyitni a páncéldobozokat. Ehhez Araujo elment egy másik bankfiókba, és úgy tett, mintha páncéldobozt akarna bérelni, megnézte a doboz pontos típusát, majd vásárolt pár tesztdarabot, amelyeken Bolster tökéletesíteni tudta a szerszámot.

Mesteri kivitelezés

Amikor minden készen állt, különböző álruhákba öltözve fényes nappal besétáltak a bankba, játékfegyvereikkel elfoglalták az épületet, és megkezdődött a színjáték. Miközben Walter szóval tartotta a rendőröket, és elengedett pár túszt, hogy a hatóságok úgy érezhessék, haladnak az üggyel, a többiek előbb áttörték az alagutat és a bank helyiségét elválasztó falat, majd nekiestek a páncéldobozoknak. Összesen 143-at nyitottak ki, aztán Araujo úgy érezte, kifogytak az időből. Így is mintegy 20 millió dollárt (mintegy 7,2 milliárd forintot) zsákmányoltak.

Már csak a menekülés volt hátra. Miután a csapat nagy része elhagyta a bankot, Araujo feltakarította a faltörmeléket, majd fehérítőt spriccelt szét, hogy tönkretegye az esetleges DNS-mintákat. Sőt,

félrevezetésként szétszórt némi levágott hajat, amit egy fodrászüzletből szerzett. Távoztukban a falon ütött lyuk elé egy nehéz szekrény húztak.

Fölfújható motorcsónakkal menekültek, ám nem az egyértelmű útvonal, a tenger felé, hanem a város belsejébe tartottak. (Hogy legyen elég víz a csatornában, Bolster még egy kis gátat is épített, így duzzasztva föl a vizet.) Egy vízlefolyón jutottak föl a felszínre – fölé parkoltak egy speciálisan átalakított furgonnal, aminek az alját kivágták, hogy a csatornából közvetlenül be lehessen jutni az utastérbe.

A szerelem és a féltékenység lett a rablók veszte

Minden a tervek szerint alakult, megúszta a csapat az elmúlt évek legnagyobb bankrablását – legalábbis így tűnt. De a szerelem és a féltékenység közbeszólt. Beto hazavitte a részét a zsákmányból, ám később észrevette, hogy hiányzik belőle egy jelentős összeg.

Beto korábban többször hűtlen volt feleségéhez, és a nőnél betelt a pohár – különösképp, mert azt gondolta, hogy a férfi el akar szökni szeretőjével és a pénzzel. A veszekedés után felhívta a rendőröket, és elmondta nekik, hogy férje részt vett a rablásban. Állítólag csak Betót akarta beköpni, ám a rendőrök be tudták azonosítani Araujót, Bolstert, Sellanest és Zalloecheverriát is. Luisra és Doc-ra semmit sem tudtak rábizonyítani.

A bankrablókat 2010-ben elítélték – ám végül egészen olcsón megúszták. Egyiküknek sem kellett öt évnél hosszabb időt börtönben töltenie, főként azért, mert nem használtak igazi fegyvereket. Bolsternek mindössze 25 hónapot kellett ülnie, mert őt csak bűnrészességgel vádolták. Sellanes azért szabadulhatott korán, mert uruguayi lévén – azzal a feltétellel, hogy sosem tér vissza Argentínába – büntetése felét elengedték.

A történetről a Netflix dokumentumfilmet forgatott, amelyben Araujo is közreműködött, sőt, egy akcióvígjáték is készült róla – a bankrablók ma is roppant népszerűek Argentínában, Robin Hood-szerű alakoknak tartják őket.

Olvasd el az első magyar bankrablás történetét, kattints ide!