Elhanyagolt kislányból önálló, lázadó kamasz
Alice Roosevelt 1884-ben született Manhattanben a leendő elnök – akkoriban New York állam képviselője a törvényhozásban – és az előkelő bostoni bankárfamíliából származó Alice Hathaway Lee gyermekeként. Mindössze kétéves volt, amikor édesanyja nem diagnosztizált veseelégtelenség következtében elhunyt, mely tragédia az egész családra súlyos árnyékot vetett: Roosevelt képtelen volt feldolgozni felesége halálát, ezért soha többet beszélni sem volt hajlandó Alice-ről, azonos nevű lányát pedig kizárólag Baby Lee néven szólította a jövőben. A politikus két évvel később ismét megházasodott, második felesége, Edith Carow öt gyerekkel ajándékozta meg, akik mellett a szomorú emléket felidéző Alice folyamatosan a háttérbe szorult.
Nem elég, hogy édesapja teljesen elhanyagolta a lányt, Alice-nek mostohaanyjával sem volt éppen felhőtlen a viszonya, különösképp mivel Edith mérhetetlen gyűlöletet érzett elődjével szemben: a későbbi first lady nyíltan szidta az elhunyt asszonyt, úgy nyilatkozott, jobb is, hogy az idősebb Alice meghalt, ugyanis ha élne, szörnyen untatná szegény Teddyt. Nem meglepő, hogy „Baby Lee” már gyerekként igyekezett minél jobban függetleníteni magát problémás családjától: nagyszájú, szarkasztikus humorral megáldott ifjú hölggyé cseperedett, bárkinek, többek között apjának is nyíltan beszólt, ha problémája akadt. Amikor Roosevelt – akit időközben New York állam kormányzójává választottak – felvetette, hogy beíratja őt egy patinás bentlakásos lányiskolába, Alice azzal fenyegette, olyan megalázó dolgokat hoz nyilvánosságra, melyekkel egész politikai karrierjét tönkreteszi.
Elkápráztatta és megbotránkoztatta a fővárost
1901 tavaszán William McKinley elnökké választásával Roosevelt az USA alelnöki tisztébe lépett, fél évvel később azonban – miután McKinley-t egy anarchista meggyilkolta – ő maga foglalhatta el az elnöki széket. Az elnök lányaként az akkor 17 éves, ragyogó szépségű Alice belevetette magát a washingtoni társasági életbe: az apja hivatalba lépését követő 15 hónapban 407 előkelő vacsorán, 350 bálon és 300 partin vett részt, igyekezett mindenhol ott lenni és a társaság központi szereplőjévé válni. A pletykalapok folyamatosan cikkeztek az élveteg elnökcsemete laza életvitelről és botrányos szokásairól: az ifjú hölgyekkel szemben támasztott társadalmi elvárásokat, illemszabályokat és a családfő akaratát totálisan semmibe véve Alice dohányzott (sőt, egy ízben felmászott a Fehér Ház tetejére, hogy ott cigarettázzon), férfiak társaságában járt autókázni, és gyakran apró whiskysüveget rejtett el a kesztyűjében.
Az állatokért szintén rajongó kamasz lány saját menazsériát rendezett be a Fehér Házban; kutyákat, macskákat, lovakat, hörcsögöket, nyulakat, patkányokat, borzot, repülő mókust és különböző madarakat is tartott, legismertebb házi kedvence azonban Emily Spinach (vagyis Spenót Emily) névre hallgató szalagoskígyója volt, akit a táskájában vagy ruhája zsebében tartott, és mások megrökönyödésére gyakran elővett, hogy megsimogassa, és játsszon vele. Az apai figyelemre éhes Alice az elnök napirendjét is teljesen semmibe vette, gyakran a legfontosabb megbeszélések közepette rontott be az ovális irodába, az elgyötört Roosevelt egyik vendégének azzal próbálta menteni a helyzetet, hogy bevallotta, képtelen államfői és apai teendőit is ellátni egyszerre.
Egy alkalommal a lány szöget tett egy képviselő székére, aki óvatlanul bele is ült a csapdába, és iszonyú fenékfájdalmakat szenvedett el, Alice pedig arcát elfordítva kacagott a szerencsétlenségen. Az igazi celebbé avanzsált lány állítólagos szerelmi kalandjairól folyamatosan cikkezett a bulvársajtó, az egyik újság egy hírhedt Rhode Island-i orgiával is kapcsolatba hozta, melyen állítólag egy szál alsóneműben táncolt egy asztal tetején, a pletykáról azonban bebizonyosodott, hogy csupán hírlapi kacsa. Az elnökcsemete számára akkora mennyiségben érkeztek levelek a Fehér Házba, hogy az elnöki személyzet külön titkárt vett fel szortírozásukra – a publikum egy keringőt és a kék szín egy árnyalatát is Alice-ről nevezte el, utóbbit azért, mert a lány gyakran mutatkozott ilyen színű estélyi ruhákban.
Karddal szelte fel az esküvői tortát
Második elnöki periódusának idején, 1905-ben Roosevelt annyira megelégelte lánya botrányos dolgait, hogy úgy döntött, hivatalos feladatot ad a jó dolgában és unalmában „meggárgyult” Alice számára: Ázsiába küldte őt egy jószolgálati delegáció élén, melynek célja az általa közvetítőként nyélbe ütött orosz–japán béke megerősítése volt (teljesítményéért Roosevelt a következő évben első amerikaiként megkapta a Nobel-békedíjat). Alice-t természetesen kevésbé érdekelte a béke ügye, a világ körüli utazás során gyűjthető élmények annál inkább: az út során kavarni kezdett kísérete egyik tagjával, Nicholas Longworth republikánus képviselőházi taggal.
A notórius playboy hírében álló, 36 éves politikus és a 14 évvel fiatalabb Roosevelt lány hazaérkezésük után eljegyezték egymást, a következő februárban pedig megtartották az esküvőt, melyre több ezer vendég volt hivatalos, sok ezren pedig – akik nem kaptak meghívót – a helyszín elé vonulva igyekeztek egy-egy pillantást vetni a szerencsés párra. Az ezúttal is elegáns kék ruhát viselő Alice nem hazudtolta meg saját magát: az esküvői tortát nagy megrökönyödésre egy karddal vágta fel, melyet apja egyik katonai szárnysegédjétől kért kölcsön. A lagzit világ körüli nászút követte, melynek során Alice és férje beutazták a Karib-tenger térségét és Európát.
Kétszer is kitiltották a Fehér Házból
Roosevelt úgy döntött, nem jelölteti magát a következő, 1908. évi választáson, inkább visszavonul a privát szférába, ezért alelnökét, William Howard Taftot indította maga helyett, aki sikeresen el is nyerte az elnöki tisztséget. Alice kifejezetten utálta Taftot és feleségét, ezért mielőtt a Roosevelt család kiköltözött volna a Fehér Házból, az új elnököt és first ladyt ábrázoló vudubabákat ásott el a kertben, remélve, hogy ezzel átkot hoz a fejükre. Miután a Taft házaspár értesült a különös „ajándékról”, kitiltották Alice-t az elnöki rezidenciáról: nem ez volt az utolsó alkalom, hogy hősünk nemkívánatos személlyé vált a Fehér Házban, az 1910-es években az akkori elnök, Woodrow Wilson egy sérelmére elkövetett durva tréfa miatt rúgta ki őt onnét.
Négy évvel később Roosevelt ismét harcba akart szállni az elnökségért, és azt remélte, pártja őt jelöli Taft helyett, a republikánusok azonban kiálltak a regnáló elnök mellett, ezért Teddy saját, harmadik utas párt alapítására kényszerült. Alice hirtelen két tűz között találta magát, férje ugyanis Taft megingathatatlan támogatójaként lépett fel Roosevelt ellenében, aki ugyanakkor számított lánya támogatására: végül úgy döntött, apját segíti a választáson, melynek következtében igencsak megromlott a házastársak közötti viszony.
Ugyan a pár Longworth 1931-ben bekövetkezett haláláig együtt maradt, mindkét fél a kezdetektől fogva szívesen félrekacsintott: Alice az 1920-as években egy nála húsz évvel fiatalabb, ifjú republikánus szenátorral, William Borah-val kezdett ki, akitől egy törvénytelen lánya is született. Paula, Alice egyetlen gyermeke felnőttként hamar megözvegyült és az altatótabletták rabja lett, mindössze 32 évesen belehalt függőségébe – Alice befogadta és saját lányaként nevelte elárvult unokáját, Joannát, kettejük kapcsolata egész hátralévő életükben szoros maradt.
Idősebb korában is megmaradt intrikusnak
Férje halála után Alice sohasem házasodott újra, azonban a politika közelében maradt, a washingtoni társasági élet fontos szereplőjeként továbbra is előfordult a neve a hírekben: legendás volt például unokatestvérével, Eleanor Roosevelttel – aki később Franklin D. Roosevelt elnök feleségeként lett first lady – folytatott rivalizálása. A csinos, élveteg Alice és a csúnyácska, magának való Eleanor tűz és víz voltak, mindennek tetejébe politikailag is markánsan eltérő nézeteket vallottak, hiszen utóbbi hölgy férje oldalán a Demokrata Párt elkötelezett hívének számított. Később egyébként Alice is áttért a demokratákhoz, ugyanis jó viszonyt alakított ki a Kennedy családdal, az 1964-es választásokon Lyndon Johnsont, négy évvel később pedig a tragikus sorsú Robert Kennedyt támogatta.
A Fehér Ház egykori fekete báránya idősebb korában sem fukarkodott a csípős megjegyzésekkel: a kommunistaellenes boszorkányüldözés miatt hírhedtté vált Joseph McCarthy szenátor egy partin viccből úgy hivatkozott rá, mint „vakrandipartnerére, Alice-re”, mire ő úgy felelt, „a sofőr, a kukás vagy a rendőr hívhat engem Alice-nek, de egy magához hasonló alaknak sohasem engedném”. Az ’50-es években Alice szervezetét mellrák támadta meg, minek következtében az egyik mellét eltávolították, később azonban visszatért a tumor, ezért a másik mellétől is meg kellett válnia.
Alice Roosevelt-Longworth 1980-ban, 96 éves korában hunyt el tüdőtágulás és tüdőgyulladás következtében: hosszú életével beírta magát a rekordok könyvébe, ugyanis máig ő a legidősebb kort megért elnöki utód Amerika történelmében.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
