Nagyon nehéz erről a témáról úgy beszélni, hogy ne essünk bele a klisék és a közhelyek nyúlós mocsarába, mégis teszek most egy kísérletet, hogy elsősorban önmagam számára választ találjak arra kérdésre, hogy alapvetően miért hűtlen az ember. Ne áltassuk magunkat, minden ember, nemtől függetlenül az, legfeljebb egyesek kizárólag fejben, de a többség tettekben is. A legtöbben egyszerűen abból a feltevésből indulnak kik, hogy az emberi faj sosem volt monogám, csak a civilizáció megjelenésével alakult ki az igény erre, tekintve, hogy az örökösödés és annak vagyonjogi konzekvenciái a magántulajdon és a fejlettebb társadalom kialakulásával kényszerítette ki a hűséget.
Ugyanakkor a szexuális tilalomfák már az őskorban is léteztek, legalábbis erre következtetnek a tudósok a primitív népek vizsgálata alapján. Ilyen a promiszkuitás és a vérfertőzés tilalma. A történelem során a kikényszerített monogámia mellett mindig ott volt a hűtlenség is. A mai modern ember pedig mintha egyenesen kérkedne a hűtlenséggel, pedig ezzel nagyon sok fájdalom jár együtt. Most röviden megpróbálom összeszedni az általam felfedezett legfontosabb okokat, melyek elősegítik a hűtlenség egyre nagyobb elterjedését.
1. A hagyományos párkapcsolatok elinflálódása
Azt veszem észre, hogy bármennyire is zengi a média meg a filmek, az embereknek egyre kevésbé van igényük hagyományos párkapcsolatra. A világ annyival lett gyorsabb, ingergazdagabb és annyi látszólagos lehetőség nyílt az egyén előtt az élet minden területén, hogy egy több évtizedet átfogó, folyamatos energiabefektetést igénylő projekt, mint a párkapcsolat és a család, már nem tűnik a legtöbb ember számára elég vonzónak. Mivel mindenki többet szeretne kapni – lehetőleg azonnal –, mint adni, ezért nem fektetnek hosszú távú dolgokba az emberek és ez nemcsak a pénzügyekre, de az érzelmekre is igaz.
2. Szex és teljesítmény-központúság
Verseny van mindenhol és mindenütt. Versenyzünk az iskolában, a munkahelyen és versenyzünk a Facebookon az ismerősökkel is. Kinek érdekesebb, változatosabb, színesebb az élete. Inkább engem irigyeljenek, mint hogy én irigykedjek. A teljesítményt már nem az évtizedes házasságban, a békében leélt életben mérik, hanem a minél több, szebb és fiatalabb partnerben. A szex már rég nem az érzelmek és az összetartozás kifejezője, hanem pusztán egy kellemes teljesítmény, amely megmutatja, hogy mi többek vagyunk, többet érünk, mint más. Főleg a férfiaknál van így, hiszen aki sok nőnek kell, az többet ér, mint aki egynek sem. Az utóbbi időben a nők is sikeresen felzárkóztak, már náluk is teljesítménynek számít minél több pénisz megmászása. Ez pedig oda vezetett, hogy az egónk folyamatos megerősítéséhez szükségünk van minél több ember szexuális érdeklődésére, és ha már az érdeklődés megvan, miért ne élvezzük ki teljesen a másikat.
3. Rettegünk az unalomtól és a megszokástól
Régen a többség elfogadta, hogy a megszokás az a házasság természetes velejárója, és megtanult együtt élni ezzel. A mai kor embere retteg a megszokástól, az valami olyan, ami miatt kimaradsz valami jóból, ezért inkább elkerüljük. A megszokás egyenlővé vált az unalommal. Az unalom ellen pedig csak az adrenalinszint állandó emelésével lehet tenni. Ráadásul, ha úgy érzed, az unalmas kapcsolatod miatt maradtál ki a tutiból, akkor hajlamos vagy a társadat okolni ezért, és már készen is van egy mérgező kapcsolat. Az új partner becserkészése, a játék és végül a kiszemelt fél megszerzése olyan boldogságfröccs, amiről nem szívesen mondunk le az egyébként általában monoton hétköznapjaink során.
4. Halálfélelem
A szex és a szerelem a mai társadalom szemében a fiatalok és a középkorúak kiváltsága. Ha neked már nem jutott évek óta egyik se, akkor tudhatod, hogy megindultál a temető felé. Ha már nem tudsz hódítani, már senki szívét nem dobogtatod meg, akkor végérvényesen leírtad magad. Nosza! Addig is ülj újra nyeregbe és mutasd meg, és bizonyítsd az ellenkezőjét. Sokan gondolják ezt és ezért hajszolják az újabb és újabb partnereket, mert ha leállnának, akkor az olyan, mintha lemondtak volna az életükről.
5. Érzéseink több ember felé irányulhatnak
A szocializáció során belénk nevelték, hogy majd eljön a lelkünk másik fele, a nagy Ő, aki pont olyan lesz, amilyennek lennie kell. Valaki, akit személyesen nekünk rendeltek, a mi igényeinkre szabva és tesztelve. Micsoda baromság! Ha levetkőzzünk ezt a belénk nevelt ostobaságot, felszabadító érzés, hogy nem egyetlen embert kell keresnünk egész életünkben és nem egyetlen ember váltja valóra az összes álmunk és elégíti ki az összes, ráadásul folyton változó igényünket. A nők általában ezt sorozatmonogámiában élik meg, míg a férfiak a poligámiában. Ennek köszönhető a poliamória és a swinger szubkultúra töretlen előretörése.
Összefoglalva többségünk hűtlenségre van ítélve számtalan okból, de a még pislákoló társadalmi és erkölcsi normák miatt emiatt folyamatos a frusztrációnk. Keressünk önmagunk számára a felmentő okokat (nem kaptam meg a páromtól, amit akartam, nem jó az ágyban stb.), de még nem tudjuk magunkat elfogadni ezzel a teherrel és legtöbbünk nem képes egyszerre megélni a hűtlenségét és megtartani a párja iránti érzéseit.
