Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Relatív Szépség kiállítás címlapfotókat vonultat fel. De ezek a címlaplányok nem a megszokott modellek közül kerülnek ki.
A nyolcadik kerület szívében működik a Nem Adom Fel Kávézó, az elsőfogyatékosok által alapított és működtetett kávéházBudapesten, ahol egyrészt már egy kávéval vagy szendviccsel is támogatni tudunk megváltozott munkaképességű embereket, másrészt maga a kávé vagy szendvics is remek, a hely pedig otthonos és barátságos, mintha csak jó ismerősök nappalijába ülnénk be lazulni egy kicsit. A kávézó ad otthont október 10-ig a Relatív Szépség című kiállításnak: a projekt keretében egy profi stáb ékszermodelleket és címlaplányokat varázsolt értelmi sérült fiatal nőkből.
A projekt nagyon jó hangulatban készült, és hasonlóan jó hangulatban telt a kiállítás megnyitója is. A szervezők köszönetet mondtak a modelleknek, akik kaptak egy-egy példányt a saját címlapfotójukból, majd egy rövid beszélgetés következett. A Salva Vita alapítványt, amely az értelmi sérült emberek társadalomba, munkapiacra való visszaintegrálásában segít, Mezei Ádám képviselte; az ő ügyfeleik közül kerültek ki a modellek. A címlaplányok közül Nóri mesélt az élményeiről, illetve a szervező-sminkes Sárosi Emőke a közös munka folyamatáról. Meglepetésként a Kiss György Ádám vezette Rögtönzések Színháza mint üveggyöngyjáték társulat szórakoztatta az összegyűlteket az elmesélt történetek improvizált visszajátszásával.
Sárosi Emőke két gyerek mellett dolgozik Pink Pír Make Up néven sminkesként, tőle származik a fotózás alapötlete származik, és ő mesélt nekünk arról, hogyan jött létre a kiállítás és mik a legkedvesebb élményei a munkafolyamatból.
Hogyan jött az ötlet, hogy címlapfotózással próbáljátok érzékenyíteni a társadalmat a fogyatékos emberek elfogadására?
Sárosi Emőke: Mindig érdekelt a szépség a varázslás, a színház világa. Megváltoztatni, amit elvileg nem lehet – vizuálisan jól tálalni mindent és mindenkit. Három szóval tudnám jellemezni azt, ami a családomon és a gyerekeimen kívül fontos számomra: smink, társadalom, vizuális kommunikáció. Ezt a hármat próbáltam összekapcsolni a Relatív Szépség projektünkben.
Mi a kiállítás célja? Kik vettek részt benne alkotóként illetve modellként, és szervezőként?
A divatvilág csillogásának illúziójára akartuk egy picit felhívni a figyelmet. Mert mi egy címlapfotó? Jó smink, frizura, ékszer, előnyös fények, remek fotós, és kész (ha az eszméletlen sok utómunkát nem számítjuk - a szerk.). Ma gyakorlatilag bármely nőből lehet címlaplány! Szerintem a csajok többsége gondolkodott már el azon, mi lenne, ha róluk készülne címlapfotó.
A divatvilág zárt világ. Ebből indultunk ki a fotózással kapcsolatban, csak annyival spékeltük meg, hogy mindezt a legkevésbé divatkompatibilis, zárt csoportban képzeltük el. Van egy autista öcsém, így nem volt kérdés, kik lesznek a zárt világ szereplői. Vég Katalin, a Salva Vita Alapítvány igazgatónője pozitívan állt az ötlethez, a megkereséshez és biztosított bennünket a támogatásáról. A Salva munkatársai pedig remek légkört teremtettek.
Az alapítvány ügyfelei között hirdette meg a programlehetőséget, egy szépségtanácsadással, sminkeléssel, frizurakészítéssel egybekötött ékszerfotózást, amelyre két délután jelentkezhettek. Bár többen szerették volna, az időpontegyeztetések miatt végül csak 10 lány ért rá.
Milyen volt a sminkelés és a fotózás menete?
A Salva Vita Alapítványnál volt a fotózás az Erzsébet körúton. Ide, "ismerős közegbe" hívták a jelentkező lányokat egy programajánlatra: smink, frizura és fotózás. Kipróbálhatják magukat ékszermodellként. 2 napig volt a fotózás, 5-5 fős csoportokban töltöttük el a "csajos" délutánokat.
Az ékszereket két fiatal design-ékszertervező és -készítő barátnőm adta, Kóródi Dorottya, aki Doreeenka Jewellery néven dolgozik, valamint Pinkóczi Barka, a Barkáts-bolt tulajdonosa.
Dóri volt emellett még a fodrász is, a ányok sminkjét pedig én készítettem. A fotósok szintén két, társadalmi problémákra érzékeny fiatal barátunk: Réthy Dávid és Szabó-Huszár Barbara voltak. Folytonos fluktuációban dolgoztunk, igazi profi csapatként. A lányoknak nem kellett sokat várniuk, hiszen leültek frizurát csinálni, majd jött a smink, ékszerválasztás és a fotózás. Velünk volt Nagy Éva, a PR munkatársunk is, aki igazi társalkodónőként szórakoztatta a lányokat és segítette a folyamat áramlását. Így, hogy egymás mellett párhuzamosan mindenki tudott dolgozni, kétszer 2 óra alatt 10 ékszermodell-fotózást tudtunk végigcsinálni.
Kik voltak modelljeid? Hogyan érezték magukat?
A modellek mind a Salva Vita fiatal, dolgozó ügyfelei, név szerint: Baksai Nóra, Csányi Bea, Dávid Kata, Doró Eszter, Entz Janka, Karda Krisztina, Koltai Ildikó, Mészáros Barbara, Szabó Mónika, Varga Nóra.
Mindegyikük nagyon cuki volt. Kicsit tartózkodóak voltak elsőre, de hamar kinyíltak, sikerült egy igazán barátságos, csajos délutánt együtt töltenünk. A legnagyobb sikerélményem azonban Kata: ő egy zárt, megfigyelői attitűddel jött a programra, de feloldódott a többiek láttán, és végül megengedte, hogy egy finom, elegáns sminket készítsek neki. Választott a fotózáshoz egy karkötőt is, amiről úgy érezte, passzolna hozzá. és barátnős hangulatban váltunk el.
Említetted, hogy mindannyian dolgoznak, de ez mennyire jellemző általánosságban? Mennyire tudnak ma az értelmileg sérültek teljes életet élni, mennyire korlátozottak például a családhoz való jogaik Magyarországon?
Mindegyik lány dolgozik, van akinek pasija is van. A Salva Vitának, mint alapítványnak az a küldetése, hogy a munkaerőpiacra integrálja vissza ügyfeleit. Kata például a Nem adom Fel kávézóban dolgozik. De van takarítónő, gyári munkás és bankos kisasszony, sőt brácsaművész is.
Ma, ha nincs gyámság alatt, akkor az értelmi sérülteknek jogilag nincs semmilyen korlátozása itthon, szavazhatnak, dolgozhatnak, házasodhatnak is… bár pl. az autizmus egy teljesen zárt világ, szerintem alapvetően összeegyeztethetetlen egy párkapcsolattal – de esete válogatja.
Ezeket a most kiállított képeket valóban fel fogjátok használni promóciós célra?
A kiállítás célja a társadalmi érzékenyítés és a nagy illúziók leleplezése – azaz hogy bárkiből lehetséges címlaplányt csinálni –, valamint a fogyatékosok beintegrálása a társadalom minden szegmensébe. Hogy filterek nélkül is meglássuk a valódi értékeket. Ennyi a célja.
Tervezed még ennek az érzékenyítő kampánynak bármiféle folytatását a jövőben?
Szeretnék mindenféleképp kapcsolatban maradni az Alapítvánnyal, és szerintem igen, lesz folytatás. Van egy olyan terv, hogy divatbemutatóval záruljon a projekt, de ennek a részletei még egyeztetés alatt vannak. De addig is a Nem Adom Fel Café&Barban nézhető meg a kiállítás október 10-ig, és itt köszönném meg a kávézó részéről Dely Gézának és Dely Zsófiának, hogy annyit segítettek nekünk a kiállítás megvalósításában.
