saláta egészséges

A fejes saláta, mint a zöldsaláták általában, sokoldalú zöldség: rengeteg antioxidánst és jótékony tápanyagot tartalmaz. Már persze akkor, ha nincs tele növényvédő szerekkel vagy nitráttal – ami sajnálatos módon időnként azért megesik. Ezért nagyon fontos, hogy vegyszermentes helyről szerezzük be ezt a népszerű idényzöldséget.

„A katona leszakított egy fej salátát, s azon nyersen levelezni kezdte. Megkínálta vele a leányokat is:

- Egyetek maruját.

A cigányleány elfogadott egy levelet, s odakínálta a társának.

- Nem kell; köszönöm, Cserhán.

- De egyél! Jó.

- Tudom, hogy jó, de mink nem így szoktuk.

- Hát hogyan? Sóval?

- Sóval, de főképpen rántott csirkével.”

Gárdonyi Géza az Egri csillagokban a fenti bekezdésben illusztrálja, hogyan fogyasztották a 16. században a fejes salátát, de a valóság az, hogy Magyarországon ez a zöldség a 19. században terjedt el – bár bizonyára akadtak, akik korábban is ismerték és szerették.

Az ókorban afrodiziákumként és álmatlanság ellen fogyasztották

A fejes saláta őse a cakkos szélű, fejet nem képező, kesernyés ízű keszegsaláta (Lactuca serriola) volt. Ezt már az ókori Egyiptomban is szívesen fogyasztották, legalábbis a sírkamrák falfestményeiből erre lehet következtetni. (Állítólag kiváló afrodiziákumnak tartották.) A növény Egyiptomból jutott el az ókori Görögországba, ahol borral és mézzel ízesítve fogyasztották. Hérodotosz az i. e. 5. században a perzsák asztalán találkozott először a zöld csemegével, Galénosz pedig a saláta nedvét álmatlanság ellen javasolta. A római korban a különböző, vöröses és zöldes színű saláták (például a római saláta) a leggyakoribb zöldségfélének számítottak, ecettel és a garum nevű halalapú szósszal ízesítették.

Középkori salátaleves

A fejes salátát a középkorban a szerzetesek szívesen termesztették a kolostorok kertjeiben. Franciaországban a 15-16. században tovább nemesítették, és kialakult a ma is ismert, leveles formája, amit nem csak a napjainkban közkedvelt ecetes-mézes, esetleg olajos öntettel fogyasztottak, hanem például levesként is: egy középkori olasz szakácskönyv például a salátás sertéshúsleves receptjét adta közre.

Ezért egészséges a fejes saláta

A salátát a leggyakrabban ma nyersen fogyasztjuk, ami azért is fontos, mert a nyers zöldségek több tápanyagot megőriznek, mint a főttek. A saláta víztartalma 95%-os, de a maradék 5% értékes tápanyagokhoz juttatja szervezetünket. A-vitamin- és luteintartalma segít a szemromlás megelőzésében, de karotinoidtartalma is jó szolgálatot tesz, hiszen szervezetünk a béta-karotint is A-vitaminná alakítja. A fejes saláta kiváló K-vitamin-forrás, amely az erős csontokért és a véralvadásért felelős, valamint segít megelőzni (a luteinnel és a folsavval együtt) a memóriavesztést. Egy 2018-as tanulmány szerzői a több zöld leveles zöldséget fogyasztó résztvevőknél lassabb kognitív hanyatlást figyeltek meg, mint a kontrollcsoport tagjainál.

A rostban gazdag saláta ezenkívül rendben tartja az emésztőrendszert, és alacsony kalóriatartalma miatt segít a testsúly szinten tartásában is. Rostjai fokozzák az étkezés utáni teltségérzetet, így biztosítja, hogy ne együk túl magunkat. A rostban gazdag étrend közvetve a vércukorszint szabályozásában, a szív egészségében és az immunrendszer működésében is szerepet játszik. Ez utóbbihoz hozzájárul a saláta C-vitamin-tartalma is, amely nem elhanyagolható: 100 grammja 20 milligramm C-vitamint tartalmaz.

Érdemes tehát minél gyakrabban fogyasztani a különböző salátaféléket, és jó, ha tudjuk, hogy minél sötétebb vagy színesebb a levelük, annál gazdagabbak tápanyagokban. Szendvicsekbe, sültekhez vagy magában, sajttal és olajos magvakkal is kiváló választás valamilyen zöld leveles zöldség – persze csak akkor, ha megbízható termelőtől szerezzük be, és a leveleket alaposan megmossuk fogyasztás előtt.

Ha egy hasonlóan egészséges élelmiszerről olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.