magyar étel

Hurka, kolbász, disznósajt, sült vér, kocsonya, pacal, zsír, szalonna: ha végigzongorázzuk a furcsa, de magyar ételek sorát, találunk közöttük jó néhány olyat, amelytől sokak hátán égnek áll a szőr, amikor először hallanak róla. Mit gondolnak a külföldiek ezekről a magyar specialitásokról?

Ezt a magyar finomságot sokan szemlélik gyanakodva

Kezdjük egy, a fenti listán nem is szereplő étellel: ugyan ki lehetne olyan őrült, hogy ne szeresse a túrórudit? Nos, meglepően sokakra igaz ez. A magyar konyhának alapvető alapanyaga a túró, fogyasztjuk sós és édes fogásokban egyaránt, szívesen sütünk is vele, és ott van mindannyiunk kedvence, a túrórudi is. A csokoládéval bevont, édes túrót tartalmazó finomságtól a legtöbb külföldi ugyanakkor elsőre idegenkedik.

A félreértés hátterében talán az állhat, hogy natúr vagy épp sós túrót képzelnek a külföldiek a csokimáz alá. Azt egyébként tudtad, hogy ezt a retró finomságot, vagyis annak alapötletét a Szovjetunióból importáltuk, vagyis kevéssé hungarikum a dolog?

Magyar étel – akkor zsíros?

A magyar konyha másik alapvetése a zsír: jó, ez ebben a formában túlzás, de tény és való, hogy a bevezetőben felsorolt specialitások nagy része bizony rendesen tocsog a zsírban, amikor kisütjük. „Nem ennék semmi ilyen zsírosat, mivel a családomban öröklődik a magas koleszterinszint” – kommentálta a tipikus magyar finomságokat a Quora egyik fórumozója.

„Szuper recept, ha később szeretnél szív- és érrendszeri betegségekben szenvedni”

– reagált egy másik, és annyiban egyet is értünk vele, hogy ha mindennap kolbászt, zsíros kenyeret és jóféle pörköltöt kanalaznánk, abból az egészségünknek komoly baja is származhatna, de hála istennek a magyar konyha – főleg a modern időkben – nem ennyire egysíkú.

Vannak ugyanakkor népek, amelyek nagyon is tudnak azonosulni ezekkel a finomságokkal is. A haggis, egy skót specialitás egyszerre emlékeztethet bárkit a disznósajtra és a hurkára – a gyomorba töltött vesét, szívet és tüdőt hagymával, zabbal és fűszerekkel dobják fel. Aki ezt próbálta, az már nem húzza a száját akkor sem, amikor egy rendes disznótoros menüt kínálnak neki.

Non plus ultra, a zsíros kenyér

A zsíros kenyeret egy korábbi cikkünkben már megénekeltük: ahogyan arra akkor is kitértünk, vannak kultúrák, amelyek nem kapnak sokkot a zsír és a nyers hagyma kettősétől, sőt: még egy rendes szalonnasütéstől sem. „A bacont mindenki szereti, nem?” – teszi fel a jogos kérdést egy újabb Quora-felhasználó, hiba lenne tehát azt gondolni, hogy a nyársalás, csurdítás, szalonnasütés olyan távoli világ lenne egy külföldi számára. Persze azért akad, aki elhatárolódik a zsírtól.

„Mi, külföldiek, nem eszünk zsírt, nincs is íze. Csak sütéshez használjuk fel”

– írja egy kommentelő, bár úgy tűnik, érvelésébe azért csúsznak hibák.

A nyers hagyma ugyanakkor többeknél is kiveri a biztosítékot. „Az összeset megenném, de csak akkor, ha nem lenne nyers a hagyma!” „A hagyma sülve azért jobb lenne” – érkeznek a reakciók.

A disznósajt nem akkora sokk

Az ember azt hihetné, a disznósajtnál azért már mindenki felhördül, és rettegve rohan el: nos, ez is tévedés, mivel a lengyelek, a kínaiak és a britek is ismernek hasonló ételeket – és még a sült vér sem olyan unikális, mint amilyennek Magyarországról szemlélve hihetnénk. Ahogyan arra sokan rámutatnak, a legtöbb ország konyhaművészete abból a szemléletből indult ki, mely szerint

Ha tehát eddig azt hitted, hogy sokkolhatsz majd valakit a hagymás sült vérrel meg a disznóvágással, nagyot tévedsz! Egyik sem akkora kuriózum, mint amekkorának mi hisszük.