Ha a borbolya nevet halljuk, valószínűleg nem egy élelmiszerként is használ növény sejlik fel szemeink előtt. Ma már leginkább csak díszcserjeként ültetik, pedig a növénynemzetség tagjainak ehető terménye kiváló vitaminforrás.
A magyarok goji bogyójának is nevezik a borbolyát, és ez nem véletlen. Nem csak formájában, hatásaiban is hasonlít a távol-keleti szuperélelmiszerhez. A kánikula- és szárazságtűrő kerti növény ugyanis kiváló vitaminforrás, mely nemcsak az emésztést, a vitaminok és nyomelemek felszívódását serkenti, de külsőleg is hasznos sebgyógyító.
A kertünkben is megterem a gyógyító élelmiszer
A tavasszal virágzó borbolyacserjék igencsak látványosak. Az Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika mérsékelt és szubtrópusi éghajlatain őshonos, mintegy 1,5-2 méter magasra növő növényt előszeretettel ültették a kerítések tövébe, vagy éppen azok helyett már régen is, apró, szúrós tüskéivel hárította el a nem kívánt vendégeket.
Tövisei egykor levelek voltak, ugyanis a borbolyafajták nemzetségének hajtásai kétalakúak, a hosszúhajtásokon növekvő kisebbek nem fotoszintetizálnak, más a funkciójuk. Tövissé alakulva kínálnak helyet a tövükben növekvő, valódi leveleknek. Lombhullató verzióit igazán változatos és színpompás levelek díszítik, melyek őszre bíborvöröses, bronzos színűvé válnak.
Apró, bogyós termése megérve szintén vöröses, néha hamvas rózsaszín, máskor szinte kékes árnyalatot vesz fel, augusztus-szeptemberre érik meg. A savanykás ízű élelmiszert azonban az első fagyokat követően érdemes betakarítani, amikor megcsípi a dér, íze is enyhül, kevésbé lesz fanyar.
Régen kérgét és gyökerét is felhasználták, abból ugyanis sárga festékanyagot lehet kinyerni. Egyik változata, a sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a búza súlyos gombás fertőzésének, a feketerozsdának köztesgazdája. Emiatt több helyen már tiltják a telepítését.
A kert dísze lehet az élelmiszerként is hasznos növény
A borbolya bogyóinak érése késő nyártól egészen novemberig tart. A régi, népi gyógyászat több felhasználási módját is ismerte. Külsőleg leginkább sebgyógyító, izomlazító, gyulladáscsökkentő hatása miatt alkalmazták, elfogyasztva azonban még ennél is változatosabb bajokra jelentett gyógyírt.
A borbolya termése ugyan fanyar, az édesebb ízek kedvelőinek talán furcsa lehet a savanykás élelmiszer, azonban minél tovább várunk azzal, hogy leszedjük, annál inkább hat rá a hajnali hideg az őszi reggeleken, s válik egyre visszafogottabbá az íze. Régen az őszi befőzések egyik kedvelt kiegészítője volt, magas pektintartalmának köszönhetően ezzel sűrítették a lekvárokat, és a mártásokat.
A C- és E-vitaminban, karotinoidokban és antociánban gazdag termés igazi szuperélelmiszerré teszi a borbolyát.
A latin nevét is adó berberinsav igazán különleges összetevője a magyar kertekben is megtermő szuperélelmiszernek, ugyanis antioxidánsként fejti ki hatását, és segíthet a cukorbetegség és az akné kezelésében, illetve a fogászati fertőzések leküzdésében. Antibakteriális és fertőzésgátló hatása a szakemberek körében is ismert, görcsoldóként pedig máj- és epebántalmak esetén is érdemes kipróbálni.
Az emésztési problémákkal küzdők természetes orvosságként fogyaszthatják a borbolyát, ugyanis serkenti az emésztést, segíti a tápanyagok felszívódását, csökkenti az emésztőrendszer gyulladásait. A méhészek is kedvelik, ugyanis a beporzók nagy kedvence, mézüket pedig aranysárgává varázsolja.
A szuperélelmiszert tövisek védik
Bár a már említett, apró, ám szúrós tövisek miatt a borbolya betakarítása embert próbáló feladat lehet, érdemes a következő hetek során feltérképezni a környezetünkben lévő borbolyabokrok lelőhelyét, ugyanis a som és a csipkebogyó mellett a borbolya termése is viszonylag hosszú időn keresztül szedhető. A bogyók ráadásul nem csak a kertben, a cserjén maradnak hosszan frissek, leszedve is könnyen eltárolhatóak télire.
Egyes országokban, főként a Közel-Keleten aszalva, csemegeként is árulják, másutt inkább teát főznek belőle. A régi magyar hagyományok leginkább feldolgozták, többféle élelmiszer is készülhet ugyanis belőle a lekvárok mellett. Készíthetünk belőle mézzel vagy cukorral összefőzve cukorkát, vörösborral, sűrű mártásként forralva, formákba töltve pedig pudingként akár az ünnepi asztalok dísze is lehet karácsonykor.
Amennyiben más, a környezetünkben termő, ehető növényekre is kíváncsi vagy, olvass tovább!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
