Az állóképesség, a sebesség és az izomerő fejlesztésétől kezdve a mentális felkészültségig rengeteg összetevője van a sikeres maratonfutásnak, ilyen alapvető tényező a megfelelő futótechnika elsajátítása is.
Fontos megjegyezni, hogy futóstílusunk és -technikánk többek között a testalkatunktól, a testsúlyunktól és az aktuális fizikai-edzettségi állapotunktól is függ. Azért sem létezik egyetlen tökéletes technika, mert másfajta mozgáskoordinációt alkalmazunk sík, egyenletes talajon, mint amikor terepen lefelé haladunk, harmadrészt pedig: ami sprintelés során az előnyünkre válik, az hosszútávfutásnál éppen a teljesítményünk rovására mehet – nem véletlen, hogy futókörökben annyira megoszlanak a vélemények például a talajfogás kérdésében.
Szűcs Csaba maratoni csúcstartó segítségével mi most a hosszútávfutásra összpontosítva vizsgáljuk meg, mi mindenre kell ügyelniük a kezdőknek, meg azoknak, akik szeretnének minél eredményesebben szerepelni a következő megmérettetésen.
Légzés
Ahhoz, hogy izmaink oxigénellátottsága minél jobb legyen és ne fáradjunk ki egyhamar, érdemes a bemelegítés során néhány perc légzőgyakorlatot is végezni. Egyes futók a hasi légzésre esküsznek, a sprinterek kizárólag az orrukon keresztül vesznek levegőt, a hosszútávfutók körében pedig vannak, akik a levegővételeket szigorúan a lépéseik ritmusához igazítják: pl. 3 lépés alatt beszív, 3 lépés alatt kifúj.
„Természetesen fontos, hogy ne összevissza, kapkodva lélegezzünk, és hogy a légzésünk ritmusa igazodjon a mozgásciklusokhoz, de ha túlságosan ráfeszülünk a légzéstechnikára, az a teljesítményünk rovására is mehet – figyelmeztet Szűcs Csaba. – Őszintén szólva, amikor én évtizedekkel ezelőtt futni kezdtem, nem kerítettünk túl nagy feneket a légzés kérdésének, mégis sikerült csúcseredményeket elérnem. Szerintem egyszerűen arra kellene törekedni, hogy minél természetesebb, könnyed és egyenletes legyen a légzés futás közben.”
Testtartás
Alapszabály, hogy a fej és a tekintet előrefelé néz, és a törzset enyhén előredöntjük, anélkül, hogy görnyednénk. Fontos, hogy ne akadályozza semmi a relatíve nagy levegővételeket, ezért lehetőleg emeld ki a mellkasodat, hogy minél nagyobb teret adhass a tüdőnek az aktív munkavégzéshez. Ügyelj azonban arra, hogy ne húzd fel a válladat a nyakadhoz, különben megfeszül szinte az egész felsőtest, a tartásod pedig ne legyen nyílegyenes, hiszen azzal csak akadályozod magad az előrehaladásban. Légy laza, de azért ne ess szét, maradjon rendezett a mozgásod.
Talajfogás
A talajfogás és a futóstílus tulajdonképpen egymást meghatározó tényezők, melyekre többek között a futási sebesség is nagy hatással van. És mivel futóstílusunk is egyedi, általánosságban abban sincs konszenzus, hogy telitalpra, féltalpra/talpközépre, sarokra vagy a talp elülső, párnás részére kell-e érkezni. Az azonban köztudott, hogy ha a sprinterek sarokra érkeznének, az csak megakasztaná a futás dinamikáját – az ő esetükben ezért a talp elülső részére vagy a lábujjhegyre érkezés jelenti az ideális talajfogást, magas térdemeléssel.
Hosszútávfutásnál már más a helyzet, hiszen tartalékolni kell az energiát. Mint azt Szűcs Csaba elmondta, a maratoni futás lényege, hogy minél gazdaságosabb legyen a futómozgás, ennek érdekében pedig laposabb lépésekre van szükség: „Ha túl magasra emelnénk a térdünket, a pluszmunka miatt sokkal hamarabb elfáradnánk. Az a jó, ha a térd a talajra érkezéskor enyhén hajlítva, az elrugaszkodás pillanatában pedig teljesen nyújtva van. Az utolsó toló mozdulatot a boka végzi, ezáltal kerülünk az úgynevezett repülőfázisba” – magyarázta, majd hozzátette, a talajfogást a farizmok ereje (az erős farizom tehermentesíti a combhajlítókat), a csípő izmainak állapota, valamint a térd- és bokaízületek mozgástartománya is befolyásolja, éppen ezért nem érdemes csak a talajfogás pillanatát vizsgálva kijelenteni, hogy mi a tuti módszer.
„Nagy általánosságban elmondható, hogy amatőr futók esetében az az optimális talajfogás, ha becsapódás után a talp ideális íven gördül a saroktól a lábujjakig” – tette hozzá a szakember.
Lépéshossz
A lépéshossz kialakításánál fontos szerepe van a testalkatnak, hiszen egy magasabb, hosszú lábú futónak a lépéshossza is nagyobb. Fizikai adottságaidat figyelembe véve igyekezz úgy futni, hogy nem lendíted túlságosan előre a lábad – inkább rövidebbeket lépj nagyobb frekvenciával, és a talajfogás a tömegközpontod alatt legyen, azaz a talpad a tested alatt, a medencével közel párhuzamosan érjen talajt. Lehetőleg ne szökkenj, és ne is lomha, elnyújtott, osonó mozdulatokat végezz.
Karmunka
Az, hogy lábbal futunk, csak féligazság. A futómozgás egyik leglényegesebb eleme a kar- és a lábmunka összhangja (ellentétes kar-láb mozgás), hiszen ez adja meg a ritmust. „Az alkar és a felkar nagyjából 90 fokos szöget zárjon be egymással, és előre-hátra, a futás irányába mozgassuk a karokat, ne magunk előtt keresztbe kaszáljunk, hiszen ezekkel az oldalirányú pluszmozdulatokkal rengeteg energiát vesztegetünk el” – magyarázza Szűcs Csaba. Kényelmes tempó mellett a karok lazábban mozognak, és minél magasabb fokozatra kapcsolunk, annál intenzívebben dolgoznak a felső végtagok is.
A siker kulcsa a csúcstartó szerint
Megkérdeztük Szűcs Csabát, szerinte minek tudható be, hogy közel harminc éve nem tudják megdönteni a hazai maratoni csúcsidejét.
„A sok-sok összetevő közül a munkabírást, a következetes, szorgalmas gyakorlást és a pszichés felkészültséget emelném ki. Akkoriban még nem voltak ilyen profi pulzusmérők meg terhelésdiagnosztika, mint manapság, én pedig inkább többet edzettem a kelleténél, mindig egy kicsit túledzettem magam, minthogy alulteljesítsek. Minden hétre kidolgoztam magamnak egy edzéstervet, ami inkább 110%-ra volt belőve, mint 90%-ra, emiatt évente egyszer-kétszer megesett, hogy túlterheltem magam és megbetegedtem. Olyankor pihentem egy napot vagy kevesebbet futottam, aztán csináltam tovább. Azok, akik azt mondják, hogy heti 200 kilométert képtelenség futni, megfeledkeznek arról, hogy az emberi szervezet nagyon jól adaptálódik a fokozatos terheléshez. A hitetlenkedők közül is sokan képesek lennének ilyen teljesítményre, ha céltudatosan, terv szerint haladva szoktatnák hozzá magukat az egyre több kilométerhez és egyre nagyobb sebességhez. Természetesen mindenki nem alkalmas maratoni futásra, nem azt mondom, hogy bárki odaáll és 2 óra 12 perc alatt célba ér, de egy egészséges, fitt ember számára egyáltalán nem lehetetlen három órán belül lefutni a maratont. Mindehhez persze nélkülözhetetlen a pszichés felkészültség is, az, hogy fejben mit és hogyan teszünk hozzá az edzésmunkához, vagy hogy hogy bírjuk a versenyhelyzetet. Például van, akit a tét és a mentális teher felspanol, és van, akit kimondottan nyomaszt – hiába remekel az edzések során, versenyhelyzetben emiatt a vártnál rosszabbul teljesíthet. Erre szokták mondani, hogy pszichésen jó és kevésbé jó versenyzőtípus. Úgy gondolom, én nem voltam klasszikusan tehetséges, viszont jól bírtam a fizikális terhelés, és fejben is igyekeztem mindig odatenni magam” – magyarázta a csúcstartó.
A helyes futótechnika elsajátítása tehát csak az egyik lényeges feltétele a sikernek. Arról, hogy mi mindenben érdemes fejlődnöd, itt és itt olvashatsz részletesen.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
