Ha rendszeresen olvasunk sporttal, fitnesszel kapcsolatos cikkeket, talán már magunk is pontosan tudjuk, hogy a légzésnek mekkora szerepe van – voltaképp mozgásformától függetlenül – a hatékony edzések megvalósításában.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandóstorna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
Korábban mi is összefoglaltuk már, hogy a légzéstechnika fontossága mi mindenben nyilvánul meg. Jelentősége van akár már a bemelegítés vagy nyújtás során is, de ha a különböző típusú edzéseket vesszük számba, akkor sincs szinte egyetlen olyan sem, amelyik hanyagolni tudná a tudatos légzést. Az szinte mindenkinek magától értetődik, hogy a kardiovaszkuláris állóképességi edzéshez elengedhetetlen, hogy egyéni légzéskapacitásunk maximumát folyamatosan fejlesszük; de az már kevéssé közismert, hogy az erőedzéseket is számottevően segíteni tudja a core aktív bekapcsolásával, csökkentve a sérülések veszélyét. A body&mind típusú mozgásokban pedig nem véletlenül kap központi szerepet a légzés, hiszen azokban rendszerint a saját testsúlyos erőelemek, a core, az egyensúly, a mobilitás javítása és a nyújtás együttesen jelennek meg, elengedhetetlen hát, hogy ezt minden ága kiemelten kezelje, még akkor is, ha a pilates vagy a jóga különböző formái más-más légzéstechnikát fejlesztettek ki.
Miért olyan fontos a rekeszizom?
Tehát bármit is mozogjunk, a megfelelő erősségű és kapacitású légzés elengedhetetlen. Ezt a minőséget alapvetően a légzőizmok határozzák meg. Ezek egyik csoportját alkotják a külső és belső bordaközi izmok, amelyek a bordakosarunkat emelik, illetve eresztik össze. A másik a rekeszizom, amely a mellkasi és a hasi űrt választja el egymástól – ezt úgy kell elképzelni, mintha egy kupola lenne a mellkasi és a hasi rész között, amelynek pereme a bordakosár alsó peremén helyezkedik el, és ez a kupola a bordáink közé ível befelé.
A rekeszizom (diaphragma) minden más, a mozgatórendszerben feladatot ellátó izomhoz hasonlóan összehúzódásra és elernyedésre képes. Ennek a funkciónak azért van ebben az esetben különösen jelentősége, mert az összehúzódás akkor történik, amikor belélegzünk, vagyis a rekeszizom kupolája lefelé mozdul el, a mellkas térfogata megnő, ekkor több levegőt (oxigént) tudunk belélegezni a tüdőbe. Ha elernyed, beledomborodik a mellkasi űrbe, és kinyomja a levegőt, magyarán kilégzést eredményez.
Ez az érintett terület igencsak zsúfolt: a ruganyos tüdőn túl még a rekeszizom tetején helyezkedik el a szív, javarészt a kupola egyik oldalán a máj, szóval amikor ki- és belégezünk, ezek folyamatosan mozgásban vannak, semmi nem marad érintetlenül a légzés hatására. Az izom mozgásához beidegzés is szükséges, ezt a központi idegrendszer irányítja, az ún. rekeszizomi ideg (nervus phrenicus) a nyaki csigolyáktól ágazik ki ide lefelé.
Ha a rekeszizom a hasi űr felé mozdul, a hasi űrben megnő a nyomás, ezáltal tudunk erőt kifejteni. (Erre rá tudunk még dolgozni a haránt hasizom bekapcsolásával is.) Ez a hasi erőkifejtés számos élettani funkciónkhoz szükséges: a szüléshez, a székeléshez, de például a nagy súlyok megtartásához is. Mi mindenhez kell még a rekeszizom? Hangképzéshez, énekléshez. Ha a hangunk erőtlen, hamar elfárad, légzésünk érezhetően felületes, akkor joggal gyanakodhatunk, hogy a rekeszizmunk funkcionalitásán van még javítani, miáltal a légzéskapacitásunk is nőni tud.
Core-izomfűző-erőközpont
A gerincünket körülvevő és azt stabilizáló izomcsoportok alkotják a törzsünk „magját”, azaz a „core”-t, a központot. Szemléletes kifejezéssel ezeket izomfűzőnek is hívjuk, hiszen aktívan bekapcsolva ez tartja stabilan a gerincoszlopunkat: felel a helyes testtartásért, illetve a gerincünk többirányú és megfelelő mértékű mozgásáért egyaránt. A pilates módszere ugyanezt „erőközpontnak” nevezi, rávilágítva arra, hogy a gerincet stabilizáló izmok működése létfontosságú a teljes testünk egészséges mozgásának, erejének, teherbírásának szempontjából.
A rekeszizom tehát a légzés elsődleges izma, azonban ne feledkezzünk el funkciójáról a core-t, avagy erőközpontot illetően sem. Ha törzsünknek ezt a részét nézzük, akkor a core olyan, mint egy lezárt üveg: felülről a rekeszizom, alulról a medencefenék határolja, oldalai a mélyen húzódó has- és hátizmok. Ez így együttesen tudja stabilan tartani a törzsünket és a gerincünk alsó háti szakaszát.
A szervezetünk gondoskodik róla, hogyha van egy gyenge láncszem a rendszerben, akkor a többi izom kompenzál azért, hogy az együttes funkció fennmaradjon: ha a rekeszizom feszes, nem elég ruganyos, akkor a törzsizmok, melyek a core-t fenntartanák, nem tudják ellátni feladatukat, ilyenkor kapcsolnak be például a csípő izmai helyettük. De mint arról írtunk már, hasizommunka közben a nyak feszülő izmai is arra utalhatnak, hogy a core gyenge.
Összességében tehát a rekeszizom tónusa ugyanolyan fontos, mint bármi más izmunké, még ha kevésbé is tűnik tudatosnak a használata. Feszes, sőt akár görcsös is lehet attól, ha sekélyesen lélegzünk, ha stresszelünk, ha rosszul tartjuk magunkat, sőt nagyon sokszor teljesen mindennapi tevékenységeket is benn tartott levegővel (azaz aktívan összehúzott rekeszizommal) végzünk – nem csoda hát, hogy a tónusa fokozódik. Elsődlegesen meg kellene tanulni szabályosan, jó alaposan lélegezni, és időt szánni arra, hogy ezt gyakoroljuk is a mindennapokban: a ki- és belégzésünket ténylegesen a rekeszizom összehúzódása és elernyedése hozza létre. A túlzott feszesség elkerülése érdekében ezt az izmot is lehet nyújtani: természetesen nem izoláltan, de vannak olyan mozdulatok, mint például megemelt karokkal a törzs hajlítása oldalirányba, amely a rekeszizmot is rostlefutása mentén nyújtja.
A rekeszizom edzése
Erősítése többféle módon történhet attól függően, hogy milyen típusú sportot űzünk, és mi a teljesítménycélunk. Ehhez mindenesetre szükséges egy jó keresztedzés kiválasztása – legyen az jóga, pilates vagy más body&mind edzés, esetleg core training –, melyen elsajátítjuk a core helyes bekapcsolását, a megfelelő testtartást, megtanuljuk, hova kell venni a levegőt, és mely izmot szabad vagy épp nem szabad bekapcsolni mindeközben. Amennyiben hozzáférhető olyan szakedzői segítség, amely az adott sportra vonatkoztatva megtanítja a légzéstechnikát, az már szinte siker. Példának okáért az állóképességi sportokban érdemes a ritmus felépítésén is dolgozni, persze a helyes izommunka mellett.
A fentiek alapján érdemes elgondolkodni, hogy választott sportunk, mozgásformánk edzése tartalmaz-e légzéstechnikával kapcsolatos elemeket. Ha nem, érdemes ezeknek utánajárni, vagy megfelelő keresztedzéssel biztosítani magunknak a tudatosabb légzés kialakítását: ennek révén nem csupán izmaink oxigénellátását javíthatjuk, de a hétköznapjainkban az egészséges élet, optimális keringés, stresszűzés, jó agyműködés alapjául is szolgál.
