A kézi súlyzók a legnépszerűbb otthoni kiseszközök közé tartoznak. Érdemes hát áttekinteni, mi mindenre figyeljünk oda, ha ezeket használnánk szakértő felügyelet nélkül az edzéseink során.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandóstorna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
Még mielőtt egyáltalán kézbe fognánk a súlyzókat, két igen fontos dolgunk van:
#1 A felső háti szakasz helyes tartásának beállítása
Tükör előtt állva próbáljuk megfigyelni magunkat, vagy kérjünk meg valakit, hogy szemből és oldalról is nézzen meg bennünket. Ha helytelen, görnyedő tartással használjuk a súlyzót, csak több kárt okozunk, mint hasznot! Szemből megtekintve a vállaink közötti képzeletbeli vonal legyen vízszintes, azaz ha az egyik vállunk feljebb, a másik lejjebb helyezkedik el, azt már a tartásunkkal igyekezzünk korrigálni. Nyújtózzunk meg a fejtetőnkkel, húzzuk a vállunkat hátra és lefelé, érezzük, hogy a lapockánk besimul a gerincoszlopunk mellé. A hanyag tartást gyakran a felső háti szakasz gyenge izmai okozzák, így ne csodálkozzunk, ha esetleg elsőre fárasztónak tűnik a lapockákat egymás közelében tartani, ahelyett, hogy hagynánk szétcsúszni őket két irányba.
Gyakori probléma még ezt kiegészítendő az előrehúzott fejtartás, amelyet az okostelefon- és monitorbámulás tovább fokoz. Ilyenkor a fejünk mintha előrehúzna, az állunk a normálisnál jelentősen előrébb helyezkedik el. Oldalról nézve a fülünknek és vállunknak egy függőleges vonal mentén kell elhelyezkednie: ha természetes módon nem így állunk, akkor az állunkat kicsit a nyakunk felé vissza kell húzni, hogy a nyaki csigolyáink egymáshoz képest megfelelően helyezkedjenek el.
Furcsán érezzük magunkat ebben a korrigált tartásban? Meglehet – és ezt értelemszerűen a való életben nehéz is tudatosan fenntartani. A célunk az lenne, hogy edzés közben ezt a korrigált alaphelyzetet tartva úgy alakítsuk izmainkat, hogy a későbbiekben az izomegyensúly helyreálljon, és a helyes tartást természetesen vegyük fel, ne kelljen odafigyelnünk rá.
#2 Tanuljuk meg a mozdulatot súlyzó nélkül, helyesen
Bármi is legyen az a gyakorlat, amelyet otthon kézi súlyzóval végezni szeretnénk, mindenképpen előbb próbáljuk el súlyzó nélkül. Tegyük ökölbe a kezünket, feszítsük meg karjainkat, imitáljuk azt a tónust, amit súlyzóval létrehoznánk. Győződjünk meg róla, hogy helyesen tudjuk a kivitelezést, hiszen súlyzóval csak nehezebb lesz.
És most következzenek a legfontosabb tudnivalók:
Tartsuk lent a vállunkat
Mivel a trapéz (csuklyás-)izmunk felső része jellemzően sokkal erősebb, mint a hátunkon a többi izom, hajlamosak vagyunk arra terhelni. Ilyenkor egy valószínűleg amúgy is fokozott tónusra erőltetünk még rá, ennek árulkodó jele, hogy felfelé húz a vállunk, közelebb kerül a fülünköz. A lapockáink gerinc mellett tartásával tudunk tenni azért, hogy ne a vállunkat húzzuk felfelé. Igyekezzünk maximalizálni minden esetben a vállunk és fülünk közötti távolságot, bármilyen irányba is emeljük a karunkat.
A lapockáink között dolgozzunk
A másik gyakori hiba, hogy hagyjuk, hogy a súlyzók elhúzzák a karjainkat, azaz a kar izmait, illetve a csukló- és könyökízületet erőltetjük ahelyett, hogy a karmozdulatokat a gerinc mellől, a lapockák környékéről indítanánk. Ha azt érezzük, hogy nem tudjuk a lapockákat egymáshoz közelítve tartani, valószínűleg túl nehéz súlyzót választottunk. Inkább cseréljük könnyebbre, míg rá nem érzünk arra, hogy megerősödtek a hátunk közepe felé eső izmaink is, és képesek vagyunk aktívan tartani őket.
Ne erőltessük az ízületeket
Figyeljünk arra, hogy a csuklót ne törjük meg. A kézfej és az alkar vonala maradjon egyenes, folytatólagos: ha feszítjük a csuklót egyik vagy másik irányba, mert nagyon erősen igyekszünk szorítani a súlyzót, könnyen feleslegesen túlterhelhetjük. A szorításból is vegyünk vissza: tipikus kompenzálás, hogy az ujjak szinte elfehérednek a súlyzóval történő munka során. Ez helytelen! A szükségesnél nagyobb szorítóerőt ne használjunk.
Ha az adott gyakorlatot kinyújtott karral kell végeznünk, az sem teljesen kinyújtott, ütközésig kifeszített könyökízületet jelent. A könyök mindig kicsit maradjon lazán, hogy a körülötte levő izmok tudjanak kellőképpen dolgozni, az ízületet viszont ne erőltessük.
Ne lendítsünk
Legyen szó akár erősítésről vagy kardiogyakorlat kiegészítéséről, sose hagyjuk, hogy a lendület elvigye a súlyzót. Nem azért használjuk nehezítésként, hogy lengessünk összevissza, hadonászva a karjainkkal, hanem figyeljünk rá, hogy az izmaink munkáját megfelelően irányítsuk. Soha ne legyen kontrollálatlan mozdulatunk, hiszen komoly sérülésveszélynek tesszük ki magunkat, arról nem is beszélve, hogy az izmaink így nem erősödnek.
Válasszuk a megfelelő méretet
Mindig olyan súllyal dolgozzunk, amelyet a fentieknek megfelelően képesek vagyunk tudatosan, kontrolláltan, helyes testtartással használni. Ha szükséges, inkább válasszunk könnyebbet, semmint szétcsússzunk az erőlködéstől. Az sem előírás, hogy egy teljes gyakorlatsort ugyanazzal a súllyal kell végigcsinálni, hiszen egyik izmunk lehet erősebb, a másik gyengébb: kár aluledzeni az erőssel, vagy túledzeni a gyengével. Nyugodtan váltogassunk a különböző súlyok között az izmaink állapotának megfelelően.
Stabilizáljunk, tartsuk a core-t
Bár az eddigiekben főleg a felső háti szakaszról esett szó, természetesen kézi súlyzóval sem dolgozunk anélkül, hogy a törzsünk izomfűzőjét, a core-t, avagy erőközpontot be ne kapcsolnák. Billentsük kicsit magunk alá a medencénket, kanalazzuk befelé a hasunkat, tartsuk semlegesen a gerincünk ágyéki szakaszát, feszítsünk rá a fenekünkre. Különösen nehéz lehet ezt tartani akkor, ha állásban, ráadásul nem is statikusan, hanem dinamikus mozgás közepette dolgozunk a súlyzókkal.
Minél nagyobb súly kerül minél távolabb a gerincünk vonalától, annál erőteljesebben kell stabilizálnia a gerincoszlopunkat körülvevő izmoknak, hogy tartani tudják a helyzetét, tehát sok esetben a kézi súlyzóhoz (főleg, ha kinyújtott karral használjuk) jelentős stabilizációs feladat is társul. Ebből a szempontból könnyebb, ha hanyatt fekvésben használjuk a súlyzókat: ekkor is be kell kapcsolni a core-t, de mivel a gerincünket alátámasztja a talaj, kifejezetten könnyebb a helyén tartani.
Core – izomfűző – erőközpont
A gerincünket körülvevő és azt stabilizáló izomcsoportok alkotják a törzsünk „magját”, azaz a „core”-t, a központot. Szemléletes kifejezéssel ezeket izomfűzőnek is hívjuk, hiszen aktívan bekapcsolva ez tartja stabilan a gerincoszlopunkat: felel a helyes testtartásért, illetve a gerincünk többirányú és megfelelő mértékű mozgásáért egyaránt. A pilates módszere ugyanezt „erőközpontnak” nevezi, rávilágítva arra, hogy a gerincet stabilizáló izmok működése létfontosságú a teljes testünk egészséges mozgásának, erejének, teherbírásának szempontjából.
Gyakori hiba, hogy a felső és alsó háti szakaszt nem tudjuk külön kezelni egymástól, pedig ebben az esetben is az úgynevezett izoláció fontos. Azaz függetlenül attól, hogy milyen irányba és intenzitással dolgozik a karunk a súlyzóval, ne engedjük el az alsó háti szakasz izomfűzőjét. A leggyakoribb eset, hogy a karok nyitásakor vagy felfelé emelésekor kitolunk a fenekünkkel és homorítunk a derekunkkal, ha túl nagy erőfeszítést kell tennünk. Nagyon figyeljünk arra, hogy ezt elkerüljük, és ha nem sikerül tartanunk a core-t, akkor valószínűsíthető, hogy megint csak túl nagy súlyt választottunk az adott gyakorlathoz.
Természetesen ha kételyeink merülnek fel, hogy helyesen végezzük-e a gyakorlatokat, esetleg úgy érezzük, hogy bizonyos ízületeinket túlterheljük, vagy váratlan izomfájdalom lép fel edzés közben, inkább kérjük ki szakértő tanácsát. Ha bármilyen vállat, könyököt, csuklót, ujjak kisízületeit érintő problémánk van (betegség, gyulladás, beszűkült ízületi mozgástér stb.), feltétlenül egyeztessünk szakemberrel, mit végezhetünk önállóan otthon. Érdemes meggyőződni róla, hogy biztosan elég-e a tudásunk és a testtudatunk ahhoz, hogy magunk egyedül megfelelően végezzük a gyakorlatokat, hiszen ellenkező esetben épphogy az egészségünket kockáztatjuk, amit a mozgással megőrizni szeretnénk.
