A runner’s high eufóriájának átéléséhez a kutatók szerint legalább egyórányi, közepes intenzitású futásra van szükség. A jelenség oka a fizikai megterhelés által az agyban felszabadított hormonokban rejlik. Egyrészt az endorfinok okozzák, másrészt a – kannabiszhoz hasonló hatást kiváltó – endokannaboidok, melyek segítenek, hogy ne add fel, hanem erődön felül teljesítve kitarts. Vadászó-gyűjtögető őseink ennek köszönhetően voltak képesek sikeresen elmenekülni a rájuk leselkedő ragadozók elől.
Az Elemental megkért több hivatásos és amatőr futót, hogy fogalmazzák meg, milyen az, amikor megérzik a futók gyönyörét.
Hipnotikus élmény
Alexi Pappas (29) olimpikon hosszútávfutónő: „A legdurvább élményem az olimpián volt: úgy éreztem, mintha kilépnék a testemből, és fentről nézném magam futás közben. Az elmém és a testem nagyon együtt volt. Sosem voltam annyira fitt és annyira versenyre kész, mint akkor.”
Joe Espo (39) marketingszakember, amatőr rövidtávfutó: „A rövidtávfutás olyan sok adrenalint ad, mint semmi más. Hipnotikus állapotba kerülsz, amit a futás közbeni belégzés-kilégzés indít el. Aztán ahogy lehagyod a többieket, egyre inkább a saját kis külön teredbe kerülsz. Figyeled az előtted haladó hátát, felgyorsítasz, lehagyod, ő is gyorsít, hogy beérjen – ez az ingamozgás teljesen más tudatszintre visz át. Amikor gyakorlásként, kikapcsolódásként futok magamban, sosem érzek hasonló eufóriát, hiszen olyankor nincs meg a verseny izgalma.”
Bonny McClain (55) információanalitikus, amatőr futó: „Több mint harminc éve futok, sokféle változatát kipróbáltam, a rövidtávtól a maratoni futásig. Manapság leggyakrabban ultramaratonokra nevezek, 50 kilométernél hosszabb távokra. A felkészüléshez gyakran futással kapcsolatos podcastokat hallgatok. 5-6 kilométer után kezdem úgy érezni, hogy elindultam a végtelen felé. Miután megérkeztem »a zónába«, örömet érzek, tudom, mire képes a testem, és velem vannak azok az információk is, amelyeket a podcastokból szereztem – teljesen hipnotikus élmény. Végtelen örömként tudnám leírni.”
Benne vagy a pillanatban
Rachel Johnsen (28) irodavezető, amatőr futó: „Középiskolában gátfutó voltam, hogy leadjam a pluszkilóimat, és segítsen megküzdeni a depresszióval és a szorongással. Mostanság kezdtem újra futni. Mivel enyhén szorongásos, nem kifejezetten életvidám személy vagyok, számomra nem ad igazán euforikus érzést a futáskor felszabaduló endorfin. Ilyenkor inkább úgy érzem magam, mint a »normális« emberek: úgy érzem, csináltam valamit, jól teljesítettem, nem kell szégyenkeznem amiatt, hogy megint elhanyagoltam az edzést. Képes vagyok elengedni magam, és úgy érezni, azt teszem, amit tennem kell.”
Suzanne Bergmeister (57) vállalkozó, amatőr futó: „Középiskolás korom óta rendszeresen futok, négy maratont lefutottam. Mindig nagyon érzem az eufóriát futás közben, egyfajta flow állapotba kerülök. Nem szoktam zenét hallgatni futás közben, ugyanis ilyenkor folyamatosan dolgoztatom az agyam. Ha aggódom valamin, sürgős döntést kell hoznom, a futás tökéletes alkalom rá, hogy átrágjam magam rajta. Ilyenkor kitisztul a fejem – a legjobb döntéseim futás közben születnek. Ha letört vagyok, szintén sokat segít egy jó futás. A legjobb, amikor tökéletes időben, szép tájakon suhanhat el az ember, de egyébként nem számít a körítés. Futás után mindig kicsit szebbnek érzem az életemet.”
Dave Alemi (58) diákhitel-tanácsadó, amatőr futó: „A legnehezebb az első néhány kilométer. Utána, amikor túljutottam a kezdeti nehézségeken és beállt a légzésem, hirtelen beüt az eufória. Elfelejtem, hogy futok, és csak a tájra koncentrálok. Minden gondom-bajom elillan hirtelen, jelentéktelenné válik. Belső békére lelek. Először középiskolás koromban, tesiórán éreztem hasonlót, amikor egy kis tavat kellett körbefutnunk. Sosem hallgatok zenét futás közben – a csend hangja a tökéletes kíséret.”
Quinne Myers (30) író-rajzoló, amatőr futó: „Igazán klisének hangzik, de a futás olyan, mintha repülnél. Néha futás közben úgy érzem, mintha hirtelen, gombnyomásra eltűnnének a gondok, és szárnyalnék a város felett, mintha csak álmodnék. A testem minden porcikája ugyanarra a ritmusra mozog, érzem a tempót a lábamban és a légzésemben. Elillan minden aggodalmam, és teljesen a pillanatra koncentrálok.”
Megszabadulsz a tehertől
Ryan Decker (44) repülőmérnök, amatőr futó: „Tizennyolc éve futok rendszeresen, rövidtávtól az ultramaratonig sok mindent kipróbáltam már. Igazán euforikusan a keményebb, sebességfokozó edzések alatt érzem magam. A hirtelen felszabaduló endorfin olyan intenzív élményt ad, hogy utána órákig képtelen vagyok koncentrálni vagy irányítani a figyelmemet.”
Whitney Dawson (28) marketingmenedzser, amatőr futó: „A futás közbeni eufória olyan érzés, mint amikor egy kiadós sírás után megkönnyebbülsz, úgy érzed, egy nagy rakás tehertől szabadultál meg. Erősíti az elméd és fejleszti a személyiséged.”
Daniel Unsdorfer (33) mérnök, értékesítő, amatőr futó: „Sokan azt hiszik, a futás csak akkor igazán hasznos, ha megterhelő és fájdalmas. Ez hülyeség. Számomra az igazi varázslat akkor történik, amikor kint vagyok, jó tempóban, jó távot futok, és egyáltalán nem érzem megterhelőnek vagy fárasztónak. Ahelyett, hogy küszködnék, elengedem magam, átadom magam a táj szépségének. Ráhangolódok a testemre, és igazán jó érzés fog el attól, hogy mozgok és egyre gyorsabb vagyok. Elfelejtem a múlt és a jövő aggodalmait, és kizárólag a pillanatnak élek.”
