Nem valami jól úszom. Eleve egyféle úszásnemet ismerek, a „néniset”: a mellúszást vízből kiemelt fejjel, ami nem tesz jót a gerincnek. Pedig gyermekkoromban minden nyáron elvittek úszótanfolyamra, amit szívből gyűlöltem, mert a vízbe dobtak, meg a víz alá nyomtak, vagy amikor nem, akkor a parton vacogva gyakoroltuk a kartempót.
Így aztán kisebb fenntartásokkal írattam be a négyéves gyerekemet úszótanfolyamra. Azzal, hogy ha utálja, akkor nem kell járnia, hiszen annak nincs sok értelme, hogy meggyűlölje a vizet. Aztán kiderült, hogy manapság már egészen más szemlélettel úsztatják az ovisokat, és az is, hogy nem véletlenül nem tanultam meg rendesen úszni.
Úszótanfolyam, ahol nem úsznak
A négyévesek úszótanfolyama a „vízhez szoktató” szint. Ennek megfelelően a résztvevő kiscsoportosok a kismedence lépcsőjén ülve kezdték a „sulit”, szemlátomást céltalan fröcsköléssel, labdázással és mindenféle rendű és rangú, színes habszivacs tárgyak rakosgatásával. A lányom természetesen rettentően élvezte, így esetünkben nem merült fel az a problémakör, hogy mit fogok csinálni, ha végigvisítja az egészet.
A játszás ment az első órán, a másodikon, a gyerekek élvezték, és bár az első lépcsőfoknál már bejjebb is jutottak, úszásra emlékeztető dolog nem történt. Így egy ponton naivan megkérdeztem az edzőt: mikor fognak megtanulni úszni?
Kiderült, hogy a nyári, kéthetes tanfolyamon nem fognak megtanulni úszni, mert úszni megtanulni kb. egy évig tart. (Képességektől függően persze ez lehet rövidebb és hosszabb is). Ha egy-két évig heti egy-két alkalommal eljárunk úszni, akkor megtanulunk úszni. Jaaa? Én meg 35 éve egyfolytában szégyellem magam egy kicsit, hogy hiába vittek el a szüleim minden nyáron az egyhetes tanfolyamra, mégse tanultam meg mást a néniúszáson kívül. Szólhatott volna valaki, hogy átlagemberként, aki nem születetten úszózseni, ennyi idő alatt nem is várható, hogy az ember elsajátítsa a négy úszásnemet és azokban biztonsággal mozogjon.
Vízhez szoktatás játékosan
A kisgyermekek vízhez szoktató egy-két hetes nyári tanfolyamain természetesen nem is ez a cél, inkább az, hogy a gyerek biztonsággal mozogjon a vízben, pl. hozzászokjon, hogy az arca víz alá kerül. Akik jártak babaúszásra, azoknak ez többnyire semmiség, de vannak gyerekek, akik igen nehezen veszik ezt az akadályt.
A mi tanfolyamunkon az edzők végtelen türelemmel és megszámlálhatatlan játék használatával, fokozatosan és jókedvűen szoktatták hozzá a gyerekeket a víz alá bukás gondolatához. Az eleinte vadul tiltakozó lányom a tanfolyam tizedik napján merítette víz alá a fejét, mindenféle kényszer nélkül. Úgy látszik, a víz alá nyomós módszerek óta sokat fejlődött a dolog.
És bár sokat játszottak, labdáztak, karikákon bujkáltak át, a kéthetes, intenzív tanfolyam végére azért csak megtanultak lábtempózni (a gyerektanfolyamokon többnyire a gyorsúszó lábtempó az első konkrétum, amit megtanulnak.) További határozott előnye a tanfolyamnak, hogy a gyerek azóta nem visít hajmosás közben.
Ezt én is meg tudom csinálni!
Vagyis bizonyára vannak szülők, akik meg tudják, akik elég türelmesek és vízbiztosak és eléggé élvezik a pancsikolást ahhoz, hogy ezért ne fizessenek, hanem szépen minden nap elmenjenek az uszodába vagy a Balatonpartra és ott pancsoljanak a gyerekkel. Olyanról is tudok, akit a szülei tanítottak meg úszni és soha életében nem járt egyetlen úszótanfolyamon sem, de mondjuk ebben a családban mindenki élsportoló és/vagy testnevelőtanár. Az sem árt, ha a szülő élvezi a vizet, a gyereknek ugyanis fel fog tűnni, ha anya utálja az egészet és alig várja, hogy kijöhessen végre törölközni.
Lehet a szülő akármilyen eltökélt, a gyerekek a szüleikkel máshogy viselkednek. A félős lányom például velem a legfélősebb. Az úszótanfolyamon mégis a bátrabbak közé tartozott, ami részben az edzőnénik türelmének, másrészt a csoportnyomásnak volt köszönhető: Zsuzsinak ugyanis az a módszere, hogy először megnézi, más gyerekek életben maradnak-e a vízicsúszdázás, mászókázás, akármi után, és ha ép bőrrel megússzák, neadjisten szemlátomást élvezik, akkor ő is beszáll. Az ő vízhez szoktatásához tehát szükség volt két-három vagány kisfiúra, akik ugyan sokat rosszalkodtak, de bátorságukkal motiválták is a csoportot. Számunkra a vízhez szoktató tanfolyam sikertörténet: Zsuzsi legyőzte a félelmét a víz alá merüléstől, élvezte az egészet, megismerkedett a gyorsúszó lábtempó fogalmával, és szívesen járna ismét úszótanfolyamra.
Mikor, hogyan kezdjük?
A legtöbb gyermek úszótanfolyam alsó korhatára 3,5-4 év. Ennek az az oka, hogy a játékos tanfolyamokon is figyelni kell és utasításokat követni, a gyerekek pedig nagyjából ebben az életkorban válnak erre képessé. Felső korhatár elvileg nem létezik, azaz a nem úszó tizenhatévest is bátran elvihetjük úszni tanulni, de ha én venném a fejembe, hogy negyvenévesen most már megtanulok rendesen úszni, a szakemberek szerint ennek sincs különösebb akadálya.
Sok dolgot a szülő is megtehet a vízhez szoktatás érdekében, de fontos szempont, hogy türelmesen, a gyerek tempójában haladjunk. Sok úszásoktató javasolja, hogy igyekezzünk a gyereket pici korától kezdve legalább néha felfújható cuccok nélkül vízbe vinni. Bár lényegesen kényelmesebb, ha a kétévesen karúszó és úszógumi is van, fontos lenne, hogy a gyereknek legyen valódibb élménye is a vízről. Ellenkező esetben nagyon riasztó lesz a számára, amikor négyévesen rájön, hogy jaa, itt el lehet süllyedni?
Hasznos játékok a fürdőkádban
Az úszásoktatók véleménye megoszlik az úszószemüveg használatát illetően: vannak, akik ellenzik, mert aki szemüvegben tanul meg úszni, az később nehezen boldogul anélkül. Mások inkább javasolják, mivel szemüvegben sokkal bátrabban víz alá buknak a gyerekek, hamarabb és ügyesebben úsznak, később pedig ha akarnak, megtanulhatnak anélkül is, de nem muszáj. Ha a szemüvegpártiak vagyunk, el lehet kezdeni otthon a fürdőkádban játszani a szemüveggel: a kényelmetlen úszószemüveget a gyerekek általában egészen addig utálják, amíg rá nem jönnek, hogy lehet vele látni a víz alatt és meg lehet keresni a fürdőkád aljára tett kincseket.
A másik, amit szülőként megtehetünk: megszoktathatjuk a gyerekkel, hogy az arcát, fejét víz éri. A vízhez szoktató tanfolyam minden nap úgy kezdődött, hogy a gyerekek vizet fröcsköltek a saját arcukba, aztán az edzők egy öntözőkannával mindegyiknek megöntözték a fejét. Volt, aki ezt rettentően élvezte, és volt, aki meglehetősen húzódozott. Az úszáshoz, illetve a víz élvezetéhez pedig szükséges, hogy az ember kibírja, neadjisten élvezze, ha vizes lesz a feje. Az arc, a nyak és a fejbőr játékos vízzel locsolgatása pedig simán gyakorolható napi rendszerességgel otthon a kádban.
Kifejezett előny, ha több gyerekünk van, akik együtt fürdenek, ilyenkor elég a kezükbe adni egy-egy kis műanyag öntözőkannát és a többit elvégzik helyettünk. Mondjuk lehet, hogy visítani fognak, utána meg fel kell mosnunk a kiömlött ezer liter vizet a padlóról, de legalább vízhez szoknak, hát nem megéri?
