Versenyezzen szellem nélkül

És tulajdonképpen mi értelme van a versenynek, ha nem a dobogóra hajtasz? – kérdezte ismerősöm, amikor arról panaszkodtam neki, hogy egyre drágábbak a futóversenyek nevezési díjai.

Ezen elgondolkodtam, tényleg, mi értelme van? Hiszen nem éppen azt szeretem a futásban, hogy egyedül vagyok? Sőt, a világ kizárását még fokozom is azzal, hogy közben zenét hallgatok. Mégis, valami miatt minden év elején elkezdem nézegetni a Budapesti Sportiroda honlapját, hogy milyen futóeseményekre lehet számítani. Amikor pedig éppen nehezemre esik a szokásos edzés, kimegyek a Margitszigetre, mert a többi futó látványa inspirál. Ahogyan egy futóversenyen is.

Judit kolléganőm néhány éve kezdett rendszeresen futni, aminek maraton lett a vége, és most egy barátnője őt kérte meg, hogy legyen a személyi edzője, készítse fel az őszi félmaratonra.

Megkérdeztem, hogy ő miért vesz részt versenyeken. (Már januárban beneveztek a Vivicittára, Judit a félmaratonra, a barátnő pedig a 12 kilométeres távra, annak ellenére, hogy januárban még 6 kilométernél soha nem futott többet egyhuzamban.) Megpróbáltunk okokat gyűjteni.

„A legtöbb embernek nagyon inspiráló, ha kitűzhet maga elé egy célt – mondta Judit. Ha csak úgy futkorászunk össze-vissza, akkor könnyebb ellógni az edzéseket, eltérni a tervtől, nincs akkora motiváció. A barátnőmet nagyon lelkesíti, hogy addigra nincs mese, képesnek kell lennie lefutni ezt a távot.”

Én magam nem vagyok az előre nevezős fajta, (babonás vagyok, tudom, hogy ha előre nevezek, akkor majd biztosan eltöröm a lábam, vagy torokgyulladással nyomom az ágyat a verseny napján) viszont azt figyeltem meg, hogy a versenyeken sokkal gyorsabban futok, és sikerül egy-két plusz kilométernyit is hozzátennem a korábban megtett maximumhoz.

Mindketten egyetértettünk azonban azzal, hogy aki már egyszer benevezett, annak a legjobb motiváció mégsem a versenyeredmény, hanem a busz. A BSI által szervezett versenyek mezőnyét ugyanis mindig követi egy busz, ami akkora sebességgel halad, mint a teljesítendő szintidő. Akit a busz utolér, annak fel kell szállnia, és kiesett a versenyből. Az 5-10 km körüli távoknál viszonylag sokan vannak kezdők, akik a távot teljesítik ugyan, de nem túl gyorsan, (én is közéjük tartozom) és az ilyenek számára a legnagyobb motiváció, ha hátranézve meglátják, amint a távolban felbukkan a busz.

Öt jó tanács az első versenyzőknek

Az angol Runners World magazin edzők és hobbifutók tanácsait gyűjtötte össze azoknak a bizonytalankodó kezdőknek, akik szeretnének benevezni egy egy 5 kilométer körüli versenytávra, de még nem biztosak magukban.

Nevezzen be és kész

Az 5 és 7 kilométer közötti versenytávok az egész világon a legnépszerűbbek, szóval szinte biztos, hogy a közeljövőben az Ön környékén is rendeznek egyet. Hacsak nem holnap lesz, nevezzen be már most, még akkor is, ha soha életében nem futott.

Az 5 kilométeres táv nem hosszú, napi fél óra edzéssel akár egy hét alatt fel lehet rá készülni. Persze azért jobb, ha ennél több időt szánunk a dologra. Érdemes megnézni Monspart Sarolta 9 hetes edzésterveit az öt kilométeres távra.

Érezze jól magát

Sokan tartanak attól, hogy futóversenyekre elsősorban profi futók járnak, ezért aztán amellett, hogy a mezőny után fél órával fognak célba érkezni, lassúságukkal még idegesítik is az edzettebb versenytársakat. Ez egyáltalán nincs így. Az 5 km-es versenyeken (de így van ez az ennél hosszabb távoknál is) a tapasztalt versenyzők bíztatják, lelkesítik a kezdőket. Ráadásul minden kezdő ilyen távon szokta kipróbálni magát, tehát nagyon valószínű, hogy szép számmal lesznek a hasonló cipőben járók.

Ne hajtson a gyorsaságra

Ha még soha nem vett részt futóversenyen, akkor valószínűleg azt sem tudja, mennyire hangulatos dolog az indítás. A rengeteg versenyző mind egyszerre kezd futni, jó zene szól, mindenki vidám. Ilyenkor arra kell vigyázni, hogy az embert ne ragadja el a mezőny, azaz ne fusson (sokkal) gyorsabban, mint általában szokott. Ha így tesz, akkor ugyanis megvan rá az esély, hogy nem bírja végigcsinálni a távot.

Vigyázzon az evéssel

Ha szokva van a bőséges reggelikhez, akkor nem árt verseny előtt is ennie néhány falatot, de ha nem, akkor ne most akarjon rászokni. Öt kilométer még nem akkora táv, hogy extra kalória-bevitelt igényeljen, tehát ha a verseny 9-kor kezdődik és ön normális napokon 10 körül szokott enni egy túró rudit, akkor ne tegyen másként most sem. Előfordulhat, hogy a futás miatt felkavarodik a gyomra, és hányingerrel futni nem éppen leányálom. (A futás után viszont nem kizárt, hogy nem lesz elég az az egy túró rudi.)

Ne igya tele magát

Hogy miért ne, annak számos oka van. Az egyik legkézenfekvőbb, hogy nem jó érzés tele hólyaggal futni. A másik, hogy az ételhez hasonlóan a gyomorban lötyögő folyadék is rosszulléthez vezethet. A harmadik pedig, hogy nem véletlen, hogy ezeken a távokon csak maximum egy frissítőállomást találhatunk. Egyszerűen nincs szükség ennél többre, mert az 5 kilométer nem hosszú. (Elnézést azoktól, akik éppen erre készülnek, nekik persze hogy nagy táv. De a szervezetüknek nem.)