üzenet 5 - Dívány

Elképesztő mennyiségű, évente mintegy 1,5 millió publikáció jelenik meg a lektorált (peer-reviewed) szakfolyóiratokban. Olyan tanulmányokról beszélünk, amelyeket előzetesen független szakértők véleményeztek, így kiállták a tudományos közösség bírálatát. Ettől még nem mondhatni, hogy bárki komolyan érdeklődne irántuk – beleértve magukat a tudósokat is. Becslések szerint ugyanis egy-egy ilyen cikket átlagban alig 10 ember olvas végig, a 80 százaléka meg még azoknak sem, akik egyébként a saját munkájukban hivatkoznak rájuk. Akkor mégis miért van belőlük ennyi?

Egy csodálatos első randi után várok pár órát, majd gondosan megfogalmazgatok egy üzenetet, amelyben félig lazán, félig cukin, de annál választékosabban a másik tudtára adom, hogy milyen jól éreztem magam. A közlésemre semmilyen reakciót nem kapok. Először furcsállom, majd szorongani kezdek, később becsapva érzem magam és már bánom, hogy egyáltalán ráírtam a másikra. A teljes kétségbeesés határán pittyeg a telefonom: egy háromszavas sablonüzenet érkezik. Ennyire nem érdekli, ami köztünk történt?

2017 decemberében készült az a kutatás, mely szerint a mellrákkal küzdő nők úgy érzik, hogy nem jutnak elég információhoz a betegségükkel kapcsolatban. Ezen próbál most segíteni egy kiadvánnyal a Pink Bolero Egyesület.

Egyszerű de nagyszerű ötlet a villanykapcsolón üzenni, hisz azt mindig használjuk, és észre is vesszük, ha össze van firkálva.

Csak mert most Weisz Fanni segítségével megteheti egy magyar startup alkalmazásával.