Kétség nem fér hozzá, hogy nincs jó hatással a lelkiállapotunkra állásunk elvesztése, vagy ha olyan területen dolgozunk, ahol folyamatos elbocsátások zajlanak. Azonban azt sem szabad hagyni, hogy ezek a negatív érzelmek elhatalmasodjanak rajtunk.
Szeretni és szeretve lenni az egyik legjobb és legfontosabb érzés a világon. De vajon mennyire éljük meg a szeretetet önmagunk felé? Mennyire könnyű vagy épp nehéz önmagunkat is szerethető személynek látni? Az önszeretet útján sokszor nem könnyű végigmenni, mi most az elinduláshoz adjuk meg a kezdőlökést mindenkinek, aki szeretné (jobban) szeretni önmagát.
Az önkritika a felnőtt, érett személyiség jellemzője, ugyanakkor ha túlzásba visszük, romboló hatással bír. Melyek a túlzott önkritika jelei, és hogyan szelídítsük meg önmagunkra irányuló negatív gondolatainkat?
Általában, ha egy számunka fontos személy megy keresztül egy nehezebb időszakon, odafigyeléssel, gondoskodással és megértéssel fordulunk felé. Viszont egészen más lehet a helyzet, ha mi magunk vagyunk azok, akik éppen hibáztunk vagy nehézségekkel küzdünk. Könnyen beleeshetünk az önostorozás és a romboló önkritika csapdájába. Szerencsére van kiút, mégpedig az önegyüttérzés elsajátítása.
Bár a traumákat legtöbbször szélsőséges, életveszélyes eseményekhez kötjük, korántsem korlátozódnak a természeti katasztrófákra, balesetekre, háborús élményekre, erőszakos támadásokra. Ebbe a kategóriába tartozhat minden olyan tapasztalat, amely az egészséges mentális működést megakasztja, összezavarja. Vannak tehát olyan traumák, amelyek kevésbé észrevehetők, de attól még mélyek, és az egész későbbi életünket befolyásolhatják – hacsak nem teszünk tudatosan a feldolgozásukért.
„Már megint elcsesztem.” „Totál idióta vagyok”. „Hihetetlen, hogy még mindig itt tartok.” Ismerős mondatok? Bár időnként mindannyian beleesünk a túlzott önkritikusság csapdájába, vannak, akiknél a legkisebb hiba is a negatív belső beszéd gyötrő hullámait indítja el, hogy aztán órákig azon pörögjenek, mit csináltak rosszul. Szerencsére van kiút: az önmagunkkal szembeni túlzott szigor ugyanúgy megváltoztatható, mint bármilyen más szokásunk. De csak akkor, ha tudjuk, milyen tényezők tartják fenn.
Hasznos tanácsok jönnek, amik segítenek abban, hogy belássuk, értékesek és tehetségesek vagyunk.
