Az Írországon és egész Európán az 1840-es években végigsöprő élelmezési krízis oka Mexikó 16. századi felfedezése környékén keresendő. A burgonyavész nemcsak az 1848-as európai forradalmak kitörésében játszott fontos szerepet, de még Petőfi sorsába is beleszólt.
Talán nem én vagyok az egyetlen, aki már eljátszott a gondolattal: milyen lenne, milyen lett volna, ha egy teljesen más korban születtem volna? Milyen lenne az életem egy halálos járvány és veszélyes háború sújtotta korban, elektromos áram és tömegközlekedés nélkül? Hogyan élték túl a katasztrófákat a szerencsések, és hányan estek áldozatul? A történelem három emlékezetes katasztrófáját idézzük fel.
1845-ben addig ismeretlen kórokozó ütötte fel a fejét Írországban. A Phytophthora infestans nevű penészgomba az elkövetkezendő hét évben a szigetország burgonyatermését szinte teljes egészében elpusztította, amelynek következtében egymillió ember halt éhen, és legalább ugyanennyien kivándoroltak.
Amikor a táplálkozásról beszélünk, általában az érdekel bennünket, hogy az élelmiszerek milyen hatással lehetnek ránk a következő hetekben, hónapokban vagy években. De amit ma valaki eszik, az nemcsak gyermekei, hanem unokái egészségére is hatással lehet.
A világon élő éhező emberek száma egyre csak nő, számuk az UNICEF szerint már 870 millióra rúg, közülük 129 millióan öt éven aluli gyerekek. A helyzet pedig nemhogy javulni látszik, de egyre csak rosszabb lesz.
Jancsi és Juliska meséje nem ajánlott kisebb vagy alapvetően félős gyerekeknek. Jancsit és Juliskát ugyanis a saját szüleik hagyják az erdőben, ahol aztán a gonosz boszorkány meg akarja őket enni. Vajon mi lelte a Grimm fivéreket, hogy ilyen szörnyű mesét írtak? Mindjárt kiderül, de előre szólunk, hogy a valóság olykor rémesebb, mint bármilyen mese.
