Az Instagram kiváló terep arra, hogy életünk egy megszépített szeletét valóságként adjuk át a „követőknek”. Vélemény.
Különbözőek vagyunk, és az ízlésünk sem egyforma, ha sminkről, divatról van szó, de sok férfi véleménye megegyezik néhány dologban. Házi közvélemény-kutatásunk is talált ilyet!
Teljesen normális, ha törődünk azzal, mások mit gondolnak vagy mondanak rólunk. Az már kevésbé, ha ez akadályoz minket, ami gyakran előfordulhat, ha túlságosan is a szívünkre vesszük mások szavait vagy tetteit. Van egy egyszerre nagyon rossz és egy nagyon jó hírem: nem minden rólunk szól. Mégis, hogyan lehet ez felszabadító a számunkra?
Most akkor mégis a méret a lényeg? Egyáltalán, szükséges-e pénisz a „big dick energy”-hez?
Alapesetben mi írunk és ti olvastok, de azért akad olyan is, amikor az olvasó ragad billentyűzetet, hogy megossza velünk érzéseit. 2022-nek is voltak kiemelkedő olvasói levelei, most ezek közül osztunk meg néhányat.
Néhány évvel ezelőtt a buja szakáll inkább az ápolatlanság jele volt, sokan egyáltalán nem tekintették gusztának vagy higiénikusnak, aztán fordult egyet a trend, és minden sarkon barber shop lett, amik szériában gyártják a körszakállas férfiakat oldalra fésült rövid hajjal, pengével vágott választékkal. Közben hébe-hóba még látunk egy-egy cumplis férfilófarkat is, a fiatalokon pedig sokszor nullára felnyírt tarkóból fejtetőre burjánzó madárfészekbe kiteljesedő frizurát. De vajon mit gondolnak minderről a hölgyek?
Micsoda dolog az, hogy azért jusson valaki magasabb pozícióba, mert az van a lába között, ami?
Házi közvélemény-kutatásunkban különböző korú és élethelyzetben élő, alapvetően házas és gyermekkel rendelkező, harminc fölötti, értelmiségi nőket kérdeztünk arról, hogy véleményük szerint egy férfiban melyik a három legvisszatetszőbb külső és belső tulajdonság. Érdekes módon, mindkét kategóriában vannak olyan jellemzők, amelyeket szinte kivétel nélkül mindegyikük megjelölt szabad szavas válaszában…
A játszótér a gyerekek álma, egyben sok szülő rémálma is: gyereknevelési alapvetések ütközhetnek egymással, ha az egyik kis kéz kicsavar egy lapátot a másikból, vagy homokot szór egy kicsi fejre.
Nem csitulnak az indulatok a közelmúltban napvilágra került zaklatással és bántalmazással kapcsolatos ügyek körül. Az érintettek tagadnak, a közösségi médiában pedig egymásnak feszülnek a kommentelők. De miért vált ki minden zaklatási ügy zsigeri indulatokat? Miért jelenik meg szinte törvényszerűen az áldozathibáztatás? Vélemény.
Évszázadokon át csak a nők voltak terítéken. Hogy tudniillik elég jól néznek-e ki. Hogy formájuk körte vagy alma, esetleg háromszög, négyzet, hovatovább bojler. Hogy piszkafák, elöl deszkák vagy hátul lécek, esetleg töltött galambok, vagy töltött galambbal töltött galambok, netalán simán bombázók. És a férfiak? Velük kapcsolatban sokáig csak az volt az elvárás, hogy ha lehet, egy fokkal szebbek legyenek az ördögnél.
A nem hivatalosan pedofiltörvénynek nevezett, nagy vihart kavart törvénymódosítás „járulékos” áldozatai azok a gyerekek, akiknek a védelmére hivatkozva a törvényt jóváhagyták. A törvénynek mind az elnevezése, mind az utolsó percben beleszuszakolt, homoszexualitással kapcsolatos, jogilag is kérdéses utalásai amellett, hogy félrevezetőek, ténylegesen elvonják a figyelmet arról, hogy a gyerekek nagyon is védelemre szorulnak, hogy az ilyen szexuális bűncselekményekben lefolytatott eljárások minőségén bőven van mit javítani, és hogy a megelőzés lehetőségei mennyire kihasználatlanok Magyarországon.
