Vajon hogyan létezhetett olyan ember a középkorban, aki büntetlenül kinevethette és nyíltan kritizálhatta az uralkodót egy olyan világban, ahol a király szava szinte isteni parancsnak számított, és a legkisebb tiszteletlenség is súlyos következményekkel járhatott?
A középkorban még nem moziba, koncertre vagy sporteseményekre jártak az emberek, ha szerették volna egy rövid időre maguk mögött hagyni a dolgos hétköznapokat, és kirúgni a hámból. A szórakozásnak számos ma már kifejezetten furcsának ható módját ismerték a középkori Európában, ezekből gyűjtöttünk össze néhányat.
Az altesti humor nem a modern kor találmánya, már évezredekkel Adam Sandler és Rob Schneider filmjei előtt szívesen derültek az emberek a testnedvekkel és gázokkal kapcsolatos, intellektuálisnak nem igazán nevezhető viccelődésen. A „műfaj” legjelentősebb képviselője II. Henrik angol király udvari bolondja, Roland volt, aki művészi szintre emelte a szellentést, és ezért mesés vagyonban részesített ura és parancsolója.
Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában. Ma a középkori udvarok ismer figurájáról, az udvari bolondról emlékezünk meg.
Nem csak modern korunkban szeretünk nevetni, és élvezzük, ha szórakoztatnak. Minden kornak megvoltak a maga humoristái, már Egyiptom fáraói, sőt az aztékok is alkalmaztak hivatásos nevettetőket. Az udvari bolondok azonban igazán ismertté a középkorban váltak.
