Ugye te is ismersz embereket, akikről úgy érzed, többek nálad? Sikeresebbek, több elismerést kapnak, jobban néznek ki, jobb helyeken nyaralnak, és sorolhatnánk. Az általuk kiváltott irigység természetes, a közösségi média pedig még rá is erősít erre.
A tulajdonságaink, véleményeink, teljesítményeink értékelésében gyakran segít, ha kontextusba helyezzük, azaz másokéval vetjük össze őket. Aki volt már osztálytalálkozón, tudja, miről beszélek. Ilyenkor szembeszökővé válik, ki hol tart, mit ért el eddig a kortársaihoz képest. Ha azt tapasztalod, hogy legalább olyan jól alakultak a dolgaid, mint a többieknek, megnyugszol. Ha viszont úgy látod, mindenki lehagyott, elégedetlen és szomorú leszel. A felfelé történő összehasonlítás, amikor egy másik embert sikeresebbnek, gazdagabbnak, okosabbnak, szebbnek, boldogabbnak értékelünk saját magunknál, rendkívül nyomasztó tud lenni. De mi van akkor, ha a szerelmünk az a személy?
Kutatások szerint a tanulmányi teljesítmény szorosabban összefügg a kitartással, mint az intellektuális képességekkel. Ha nincs kellő akaraterőd, a benned rejlő potenciál elsorvad. Az önfegyelem viszont nagyban bejósolja a sikerességet. A saját magad felett aratott győzelmeid pedig többnyire fejben dőlnek el: nemcsak a gondolataid számítanak, hanem az agyadban zajló biológiai folyamatok is.
Féltékenység, irigység, empátiahiány és szorongás. És mi még?
