Az elszántság egy speciális gondolkodási mintákkal és agyi folyamatokkal járó képesség, amelyre a társak is hatással vannak. Erman Misirlisoy idegtudós a Mediumon megjelent cikkében vezette be a nagyközönséget a kitartás tudományába. Az alábbiakból kiderül, miért kedvetlenít el minket mások jó teljesítménye, miért lehetnek motiválatlanabbak a Parkinson-kórral diagnosztizált emberek, és miről is van szó biológiai értelemben, amikor az akaraterőről beszélünk. Ha pedig sosem adod fel, akkor nem hősies vagy, hanem balga. Eláruljuk, miért.
#1 A társak erősségeit látva könnyen megfutamodhatunk
Egy 2016-os tanulmányban közel 6000 diák viselkedését vizsgálták a kutatók. Az online kurzus résztvevői esszéket írtak, illetve három másik hallgató esszéit kellett értékelniük. Azok, akik magas színvonalú szövegeket kaptak, teljesen elbátortalanodtak a többiek kiválóságától: sokan be sem fejezték a tanfolyamot, a többiek pedig rendre gyengébb osztályzatot értek el a végén. Amikor a tudósok lehetőséget adtak egy második esszé megírására, a jól sikerült szövegeket olvasó résztvevők mindössze 27 százaléka akart újra próbálkozni, míg a gyengébb írásokat értékelő diákok 47 százaléka vágott neki ismét a feladatnak. A kísérlet egyik legmegrendítőbb tanulsága, hogy a remek esszéket olvasó személyek motivációbeli visszaesése nem függött attól, hogy ők maguk mennyire tudtak választékosan írni. Amikor látták megcsillanni mások tehetségét, elvesztették a hitüket a sajátjukban. A társaik kreatív megoldásai inkább bizonytalansággal töltötték el őket, mintsem hogy tanultak volna belőlük. Ezt minden pedagógusnak érdemes észben tartani, mielőtt egyes tanulók teljesítményét állítaná példaként egy egész osztály elé.
#2 Számít, hogy mit gondolunk az akaraterőnkről
Egy másik kutatás témája az volt, hogy milyen hiedelmekkel rendelkeznek egyetemi hallgatók a saját kitartásukról. Voltak, akik azt gondolták, hogy az emberi akaraterőnek korlátozott forrásai vannak. Ők tipikusan egyetértettek például azzal az állítással, hogy a megerőltető mentális aktivitásokat követően a személy energiája lemerül, így pihenésre van szüksége, hogy újra töltődni tudjon. Ezzel szemben mások amellett tették le a voksukat, hogy az akaraterőnek bőséges forrásai vannak. Úgy vélekedtek, hogy a mentális igénybevétel során lehetnek ugyan holtpontok, de képesek újra és újra feltüzelni magukat, hogy tovább folytassák a tevékenységüket. Ezek a diákok sokkal jobban bírtak egy kihívásokkal teli, kemény szemesztert, mert hatékonyabb önszabályozásra voltak képesek. Míg az akaraterő korlátozottságát valló társaik mintegy előre limitálták a saját teljesítményüket: többször halogattak, kevésbé egészséges ételeket ettek, alacsonyabb kontrolljuk volt a pénzügyi kiadásaik felett, és gyengébb osztályzatokat szereztek.
#3 Azt is tudni kell, hogy mikor érdemes feladni
A közhiedelemmel ellentétben nem az lesz nagy teljesítményekre képes, aki sosem adja fel. Ha ugyanis megvalósíthatatlan munkatervek mellett is kitartunk, csak az energiánkat és az időnket pazaroljuk. Fontos megtalálnunk az egyensúlyt a kicsit is elérhető célok melletti kitartás és a totálisan irreális célok feladása között. Kutatások szerint a teljesíthetetlen céloktól való visszahúzódás nemcsak praktikus, hanem egészséges is. Az ezeket a döntéseket idejében meghozni képes emberek kevesebb fizikai problémáról számolnak be, alacsonyabb pontszámokat érnek el depressziót mérő skálákon és kisebb bennük a kortizol nevű stresszhormon szintje.
#4 Miért gyakori tünet a Parkinson-kórban a közömbösség?
Az apátia kedvetlenséggel, közömbösséggel, az érdeklődés hiányával jellemezhető állapot, amely gyakorta megfigyelhető Parkinson-kórral diagnosztizált emberek esetében. Ez egy olyan betegség, amelynek során a mozgásokat irányító bazális ganglionok károsodnak, illetve a szervezet dopamintermelése jelentősen csökken. A dopamin egy olyan ingerületátvivő anyag (neurotranszmitter), ami a motivációban és a jutalomérzésben vesz részt. Azok a gyógyszerek, amelyek a dopamin szintjét növelik az agyban, segítenek a személyeknek túljutni az apátián. Egyes vizsgálatok szerint azonban, ha nem szedik a gyógyszereiket, kevésbé lesznek motiváltak arra, hogy bármilyen erőfeszítést tegyenek egy jutalom elérése érdekében.
#5 Biológiai oka is lehet annak, ha valaki nem kitartó
Két agyi terület és a köztük levő alacsony összekapcsoltság játszhat szerepet abban, hogy egyes emberek kevésbé bírják a fizikai és a mentális erőfeszítéseket. Az anterior cinguláris kéreg többek között annak megítéléséért felelős, hogy egy adott jutalom megszerzése mennyi erőfeszítést ér meg, míg a szupplementer motoros área a cselekvések megtervezésekor aktív. Ha a két agyi struktúra közti kommunikáció gyenge, akkor a személy hajlamosabb lehet rögtön feladni az erőfeszítéssel járó terveket. Az anterior cinguláris réteg motivációban betöltött funkcióját más izgalmas tanulmányok is leírták. Amikor például agyműtét közben elektromos töltéssel látták el ezt a területet, az illető szívritmusa emelkedni kezdett, valamint élményszinten is megjelent a felspannoltság érzése, amikor az ember legszívesebben azonnal nekiugrana egy kihívás teljesítésének.
#6 Sosincs késő, hogy fejleszd magad!
Egy idén megjelent áttekintő tanulmány meglehetősen sok módszert gyűjtött össze arra vonatkozóan, hogy miként tudjuk erősíteni az önfegyelmünket. Erre természetesen vannak társadalmi stratégiák is: a különböző jogszabályok, bírságok és adók sokszor azt a célt szolgálják, hogy egészségesebben éljünk és elővigyázatosabbak legyünk. Bekötjük a biztonsági övünket, kevesebb cigarettát szívunk, mert drága. Az egész népességet terelgetni hivatott technikák mellett olyanok is szép számmal akadnak, amiket egyénileg használunk. Ezeket érdemes kipróbálgatni, hogy lásd, neked melyik működik igazán. Hasznos lehet, ha bizonyos szeretett tevékenységeket (például a kedvenc albumod hallgatását) csak akkor engedsz meg magadnak, miután elvégeztél valamilyen fontos feladatot. Az is lehet, hogy a barátaid és a családod előtt teszel különböző vállalásokat, így a nekik tett ígéretedbe is kapaszkodni tudsz, ha legszívesebben hagynád az egészet a csudába. Lényeges, hogy reális célokat tűzz ki magad elé, olyanokat, amiknek a megvalósítása valóban rajtad múlik. Ha ügyesen meg tudod tervezni a hozzá vezető lépéseket is, jó eséllyel semmi nem állíthat meg menet közben.
