századforduló - Dívány

Carola Cecília a századforduló fővárosának ünnepelt művésze volt, három évtizeden át szórakoztatta a publikumot, ám nemcsak kimagasló alakítása és tehetsége miatt állt a figyelem központjában, magánéleti botrányai is az újságok címlapjára kerültek, kicsapongó élete gyakran megbotránkoztatta a közönséget. Ugyanakkor vagyonát, amelyet férfi hódolóitól szerzett, sokszor jótékony célokra használta fel.

Ha az 1910-es években valaki „egy fess fiákeren” kikocsizott a Városligetbe, a mai Hermina és Erzsébet királyné útja sarkán pillanthatta meg Wabitsch Lujza mulatóját, a Jardin de Paris-t. Wabitsch szegény sorsú, osztrák virágáruslányból lett a pesti éjszakai élet királynője, majd túl a nyolcvanadik életévén visszatért szülőfalujába, ahol emlékét ma is nagy tisztelet övezi.

Nemcsak férjüktől, vagyonuktól és lehetőségeiktől is el kellett válniuk azoknak a befolyásos amerikai asszonyoknak, akik a társasági elit tagjaként megkockáztatták, hogy kilépjenek egy rossz kapcsolatból.

A háziasszonyok nem is olyan régen sokkal bátrabban válogattak az alapanyagok közt, mint mi manapság: a magyar gasztronómia sokkal színesebb volt, amikor a ma sokak által került húsok is tányérra kerülhettek.

Az 1900-as évek elején a nők egy zseniális módszert találtak ki a zaklatók leszerelésére. Kecses mozdulattal kirántottak egy kalaptűt monstre fejfedőjükből, és az arasznyi, hegyes divatcikk máris önvédelmi fegyverré vált kezükben.

Ma már természetes, hogy mindenki kezében ott a telefon, amivel bármikor bárkit elérhet, ha szükséges. De hogy zajlott ez 100–120 évvel ezelőtt, és milyen galibák fordultak elő?