szovjet 2 - Dívány

Az éjszaka közepén, amikor a német erők már azt hitték, hogy a sötétség megvédi őket mindentől, kísérteties suhogás törte meg az égen a csendet. A félelmetes hang egy seprű suhogásához volt hasonló, amely végigsöpör a levegőben. Ez a zaj a kizárólag nőkből álló szovjet bombázóezred, a nácik által „Nachthexennek”, azaz „éjszakai boszorkányoknak” nevezett csapat hangja volt.

Az 1966-os labdarúgó-világbajnokság döntőjének egyik hőse Geoff Hurst volt, hiszen a három gólja nagyban hozzájárult, hogy Anglia megnyerje eddigi egyetlen vébécímét. A döntő másik hőse egy bizonyos Tofik Bahramov, akit hazájában ki is tüntettek, Azerbajdzsánban pedig nemcsak a nemzeti stadiont nevezték el róla, de szobrot is emeltek neki halála után.

Van egy város Európa északi részén, amely évszázadokig meghatározó szerepet töltött be az öreg kontinens gazdasági és politikai életében. Ha pedig leghíresebb szülöttjének munkásságára gondolunk, bátran kijelenthetjük, hogy egy időben Európa szellemi központja is volt.

Ha a szovjet dizájnra és iparra gondolunk, akkor bizony nem mindig a legkifinomultabb, leghatékonyabb, legszebb termékek jutnak eszünkbe. De vannak méltatlanul alulértékelt csodák, amelyek még most is fénylenek – meg ketyegnek: ezek a szovjet órák! Ha igazán egyedi és olcsó ékszerrel akarjuk meglepni ismerősünket vagy magunkat, akkor irány a piac (vagy a Facebook)!

Sztálin nem lett volna a világtörténelem legbefolyásosabb diktátora, ha éppen a naptári rendszert hagyja érintetlenül: a Szovjetunióban 1929 és 1940 között öt-, majd hatnapos hetekkel és 30 napos hónapokkal kísérleteztek.

Az emberiség a történelem kezdete óta alkalmazott állatokat hadászati célokra, olykor egészen különös módokon: ezek közé tartozik a szovjet hadvezetés ötlete a második világháború idején, mely szerint a Moszkva felé nyomuló német páncéloshadosztályokat különleges kiképzett, bombával felszerelt kamikazekutyák segítségével állítsák meg. A kegyetlen terv papíron jó ötletnek tűnhetett, élesben azonban nem éppen úgy sült el, mint várták.

Volt idő, amikor a szovjetek mutattak példát arra, hogyan érdemes ünnepelni: a második világháború végén alaposan felöntött a garatra az ország népe, az alkohol és a szomjas torkok versenyében pedig az előbbi vesztett.

A munka és a családi élet összeegyeztetése napjainkban is jelentős feladat az anyák számára, Ursula Kuczynski azonban teljesen más értelemben és más szinten végezte ezt: ismerősei szemében egyszerű háziasszonynak tűnt, valójában azonban a Szovjetuniónak kémkedett.

Az 1950-es évek elején egy ausztrál özvegyasszony sorsfordító döntésre szánta magát, és belépett az Ausztrál Kommunista Pártba. Kisvártatva a vasfüggönyön túl, a sztálini Oroszországban találta magát, majd egy hírhedt KGB-kém ismeretségét is magáénak tudhatta. Anne Neill, az ügybuzgó háziasszony valójában nem hithű kommunista, hanem az ausztrál titkosszolgálat kémje volt.

A tudomány történetében szép számmal akadnak meglepő, sőt, egészen bizarr kísérletek – előkelő helyet foglal el ezek között a Vörös Frankensteinnek becézett szovjet tudós, Ilja Ivanov munkássága, aki csimpánz- és orángutánondóval akart nőket megtermékenyíteni, hogy ember-majom hibrideket hozzon létre.

Az orvostudomány fejlődését a múltban gyakran megkérdőjelezhető, sőt, mai szemmel egészen horrorisztikusnak nevezhető kísérletek segítették – a szervátültetés úttörője, a szovjet Vlagyimir Gyemihov talán még Frankensteint is irigylésre késztető módon kétfejű kutyákat hozott létre, hogy megtudja, képes-e az agy idegen testben funkcionálni.

Egy hónappal az 1956-os forradalom vérbe fojtása után a magyarok és a szovjetek ismét farkasszemet néztek egymással, a budapesti utcák helyett ezúttal a világ túlsó felén, Ausztráliában, a medencében. A melbourne-i olimpia vízilabda-elődöntője a sportág történetének legvéresebb összecsapásává fajult, a medencéből elsétáló, vérző fejű Zádor Ervinről készült fotó pedig bejárta a világsajtót.