szegregátum - Dívány

Becslések szerint úgy háromszázan-félezren élhetnek Magyarország egyik legnehezebb helyzetű szegregátumában, a gyöngyösi Durándában. Pontos számot nem tudni, mert nagyon sokan jogcím nélküli lakáshasználók, ráadásul a telepen óriási a fluktuáció. Az Autonómia Alapítvány a társadalom peremére szorult, kirekesztett csoportok támogatásán fáradozik, és többek között az itt élő fiataloknak segít élményekhez jutni. Béres Tibor programfelelőssel beszélgettünk.

Magyarországon 2009 óta ismerkedünk a dizájnerdrog kifejezéssel, de az elmúlt 10 év nem volt elég arra, hogy kiismerjük ezeket a szereket, és hatékonyan fellépjünk a terjedésük ellen. Az azóta eltelt évtizedben drámai folyamatok zajlottak: emberek, családok és egész közösségek mentek rá arra, hogy könnyen és olcsón lehet a testet és lelket megnyomorító drogutánzatokhoz jutni.

„Körülbelül három nagyregényre elegendő élményt” gyűjtött másfél év alatt a Hős utcai szegregátumban, mégis „vékonyka”, ám annál fontosabb verseskötettel jelentkezik a Margó fesztiválon Erdős Virág. A József Attila-díjas költő rengeteg portréfotót is készített az ott élőkről, amelyek a családok hűtőjén talán mindmáig megtalálhatók, de a Hősöm című könyvbe nem kerültek be. Hogyan éri el mégis a kötet, hogy ennyire mély és sokszor felkavaró benyomásokat szerezhetünk a lakók életéről anélkül, hogy látnánk az arcukat? Erről beszélgettünk a szerzővel, aki azt is elmondta, miért lényeges az önkontroll, ha nálunk kiszolgáltatottabb emberek felé fordulunk.