spárta - Dívány

Pheidippidész, az Athén-Spárta táv 246 kilométerét hősiesen teljesítő futó emlékének két legendás versenyt is szentelnek a görögök: a Spartathlonon egy irányba, a Phidippides Authentic Runon azonban oda-vissza is le kell futni a távot. Idén Boros Linda az első magyar női ultrafutóként mindkét távot teljesítette 2025-ben. Interjú.

Az ókori Görögország nem éppen a nemek egyenlőségéről volt híres: a nők szerepe kimerült a háztartás ellátásában és a gyereknevelésben, többségük még az otthonát sem hagyhatta el férje felügyelete nélkül – azonban egészen más volt a helyzet a mindenre elszánt harcosairól híressé vált Spártában, ahol a nőket polgárjog, öröklési jog és oktatás illette meg, a férfiakhoz hasonlóan sportversenyeken vettek részt, és időnként még a politikai vitákba is belefolytak.

Ha az ókori Spártára gondolunk, legtöbbünknek a harciasság és a kegyetlen katonai kiképzés jut eszünkbe, no meg a Taigetosz. Valóban ennyire brutális volt az élet az ókori Hellász katonaállamában?

Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.

A szexualitásról alkotott elképzelések rengeteget változtak az évezredek során – őseink számos, ma már feledésbe merült hiedelemmel és szokással bírtak a szexet és a szerelmet illetően, melyek a mai ember számára igencsak bizarrnak, sőt, olykor felháborítónak tűnhetnek. Az ókori népek körében különösen sok furcsaságot találunk, ezekből szedtünk össze néhányat a teljesség igénye nélkül.

Már a régi görögök is – szoktuk mondani, de ez általában pozitív megállapítás, hiszen az ókori kultúrák sok szempontból meglepően fejlettek voltak. Voltak azonban olyan dolgaik, szokásaik, hiedelmeik például a szexuális élet területén, amik mai szemmel egészen bizarrnak tűnnek.

A „spártai szigor” ma is fogalomnak számít, nem véletlenül: a katonaságáról nevezetes ókori görög városállamban mindent – beleértve az ifjak nevelését – egyetlen célnak, a minél ütőképesebb hadsereg meglétének vetettek alá. A fiúgyermekeket gyakran szélsőségesen kegyetlen módszerekkel készítették fel a katonaéletre, fanatizált, kíméletlen harcosokat faragtak belőlük, akik mindenkor képesek az állam megvédésére.

A görög–perzsa háborúk leghíresebb csatája a Thermopülai-szorosban lezajlott ütközet, melynek fináléjában háromszáz hős spártai harcos ment a halálba a sokszoros perzsa túlerővel szemben. De mennyit tudhatunk valójában a csatáról, mi a valóság, és mi a puszta legenda?