Kanchha Sherpa, az első Mount Everest-expedíció utolsó életben lévő tagja 92 éves korában hunyt el Katmanduban. Ő még részese volt annak a történelmi pillanatnak, amikor 1953-ban Edmund Hillary új-zélandi hegymászó és Tenzing Norgay serpa elsőként jutott fel a Föld legmagasabb pontjára.
A serpákra a nyugati emberek leginkább a hegymászók segítőiként gondolnak – ez a leírás azonban egy kicsit megtévesztő. Egyszerű segítségnél jóval többet nyújtanak ők ugyanis, miközben a teljesítményüket meg sem közelítő anyagi ellenszolgáltatásért kockáztatják életüket minden expedícióban.
A serpák tevékenysége az elmúlt hetekben nagyobb figyelmet kapott, mint korábban: a hegyek hősei Suhajda Szilárdnak már nem tudtak segíteni, de mindannyiunk elismerését kivívták.
Miközben a hazai hírcsatornák hegymászók és serpák nyilatkozataival próbálják rekonstruálni a történteket, és reményvesztetten immár végleg búcsúznak a negyvenéves Suhajda Szilárdtól, Katmanduban, Nepál fővárosában hétfőn, május 29-én katonazenekari kísérettel ünneplő tömegek mellett kaptak állami kitüntetést a legkitartóbb serpák.
A Mount Everest meghódításának oxigénpalack nélkül nekivágó Suhajda Szilárd már több mint egy napja nem adott magáról életjelet: a hegymászás világában ez nem jelentene feltétlenül tragédiát, de utolsó bejelentkezése óta mások már megmászták a csúcsot, de sem felfelé, sem lefelé vezető útjukon nem látták őt. Felesége legfrissebb tájékoztatása szerint egy másik csapat látott egy feltehetően emberi alakot a négyes tábor fölött: ez adhat reményt megtalálására.
Ez az egyetlen pihenőnap a túra során, amikor egy kicsit jobban beleláthatok a serpák mindennapjaiba.
Szerencsére reggelre szépen kitisztul az ég, így nyolc óra alvás után frissen, üdén és vidáman kezdjük meg első hosszabb vándorlásunkat, melynek során összesen 800 métert fogunk emelkedni.
