Negyedik alkalommal rendezik meg a Nyitott Lovardák programot, amely ingyenes lovaglási lehetőséget kínál az ország 60 lovardájában.
Programajánlónak erősen dekadens kezdés lenne az, hogy most aztán ne menjetek semmi kultúrrendezvényre, mert megfőzitek a gyerek fejét, nyomjátok bele a vízbe valahol inkább, sokkal jobban jár mindenki.
„Földtől eloldja az eget / a hajnal s tiszta, lágy szavára / a bogarak, a gyerekek / kipörögnek a napvilágra; / a levegőben semmi pára, / a csilló könnyűség lebeg! / Az éjjel rászálltak a fákra, / mint kis lepkék, a levelek.” (József Attila: Eszmélet) Ma van József Attila születésnapja és a Költészet Napja is.
Nem látszik ugyan, de lassan vége lesz a nyárnak (s elnyomtam most egy gonosz kis vigyort) és mindenki visszatérhet a normál kerékvágásba.
Hétvégén a legtöbb családban fix program lesz a temetőlátogatás, s mindenki saját a ízlése és világnézete szerint dönti majd el, hogy kiviszi-e a gyerekeket, vagy sem.
Két füzetcsomag között turkálva ért a felismerés, hogy ma (nektek persze tegnap) csütörtök van.
Valami hiba csúszhatott a mátrixba, nyár közepét megszégyenítő időjárás van.
Milyen jó lenne, ha minden kívánságunk úgy teljesülne, mint a múlt heti strandok esetében! Mert tévedés volt részünkről azt állítani, hogy zárva vannak, amikor ellenkezőleg, tárt karokkal várták a lubickolni vágyó népet.
Miután magatokra csatoltátok a bundabugyit és felkötöttétek a bélelt susikabátokat, nyugodtan húzzatok hozzá combig érő csizmát is, mert bízvást állítom, hogy szükségetek lesz rá.
Ismét egy hétvége, juhéjj, nem kell agyonütnünk a vekkert, ami pontosan 6:15-kor veri ki a legszebb álmunkat a szemünkből.
Mindig nagy várakozás előzi meg a hétvégéinket, hogy mit csináljunk, merre menjünk, vagy merre ne menjünk, mert otthoni ejtőzésre vágynak az idegek.
A múltkor olvastam valamelyik vastagabb papírra nyomott, természetbarát újságban, hogy hogyan változnak és miért a levelek színei.
