munkafüggőség - Dívány

Nevezzük munkaalkoholizmusnak, mániának vagy addikciónak, a munkafüggőségre leginkább csak legyintünk, pedig rengeteg életet forgatott már fel és tett tönkre tulajdonképpen teljesen legálisan. Merthogy a hűséges munkafüggő a munkáltatójától gyakran még jutalmat és elismerést is kap a tevékenységéért, csak épp azt nem veszi észre, hogy a szenvedélye megfojtja. Fontos hát komolyan vennünk és tudatosítanunk: e függőség éppoly pusztító, mint a drog, az alkohol vagy a szerencsejáték. Hamar János addiktológiai konzultánssal, a MRE KIMM Magdolna33 nappali és közösségi ellátó szakmai vezetőjével beszélgettünk.

Folyton szaladsz magad után? Egyik feladatról térsz rá a következőre, és így telik az egész életed? Tehetetlennek érzed magad, mintha nem nálad lenne az irányítás? A sodródás, a káosz és a merevség egyaránt önszabályozási nehézségeket jelezhet: azt, hogy a külső körülmények határoznak meg téged, ahelyett, hogy alapvetően te hatnál a környezetedre. Hogyan lehet az állandó reaktív üzemmódból, a robotpilóta-létezésből kreatív, teremtő működésre váltani?

A kétrészes cikk első részében főleg a munkafüggőség tünetei, az egyén és környezet egymásra gyakorolt hatása volt a fókuszban. Most a megoldási lehetőségekről, a betegségből való felépülésről is szó lesz több felépülő munkafüggő személyes vallomása segítségével.

Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy függő? Talán a filmekben ábrázolt szerhasználó, aki a társadalom peremén él, az utcán szipuzik, vagy belőve fekszik egy csupasz szobában. Vagy a sztereotip alkoholista, aki remegő kézzel issza a reggeli felest. Esetleg a szerencsejátékos, aki adósságot adósságra halmoz. Persze az is lehet, hogy egy szerettedre gondolsz, fájdalmas tapasztalatokra. De jó eséllyel nem olyasvalaki ugrik be először, aki magas pozícióban van, elismerést és díjakat kap, rendszeresen szerepel a médiában, vagy emberfeletti energiával nemes célokért küzd. Bár felnézünk rájuk, sokan közülük komoly problémákkal küzdenek. Miért olyan ártalmas a munkafüggőség? Mi kell ahhoz, hogy felismerjük, és mit tehetünk, ha magunkon vagy másokon tapasztaljuk? Erről beszélgettünk dr. Kun Bernadette pszichológussal, az ELTE-PPK oktatójával.

A munkamánia modern korunk gyakori és nehezen felismerhető viselkedési függősége, mert dolgozni kvázi mindenkinek kell, és sokunkba belénk van kódolva, hogy minél többet, annál jobb… A túlmunka pontosan ezért sokszor az egyéb szerfüggőségek kiindulópontja is. Társadalmilag gyakran elfogadott, sőt többnyire (tévesen) pozitív a megítélése. Gyakran hallhatjuk: „Milyen rendes ember, éjt nappallá téve dolgozik, hogy a családjának jobb legyen!”. De ez csak addig tűnik igaznak, amíg nem a mi hozzátartozónkról van szó, aki elérhetetlen, aki mindig mással beszél, aki „csak még ezt befejezem…”, aki lemarad a közös hétvégéről, mert mindig dolgozik, „hogy nekünk jobb legyen”.

A legtöbben rengeteget dolgozunk, de honnantól káros ez? Mi különbözteti meg a keményen dolgozó kisembert a munkafüggőtől? Addiktológus válaszol.