Sokszor érezhetjünk magunkat ok nélkül fáradtnak, nyomottnak vagy kedvetlennek. Pedig előfordulhat, hogy nem a munkánk vagy a stressz az oka, hanem valami sokkal hétköznapibb dolog – és a megoldás is egyszerűbb, mint gondolnánk.
Az, hogy lelkiállapotunk testi folyamatokra is befolyással van, már régóta közismert. De vajon gondoltuk volna, hogy egy bizonyos pszichológiai probléma a cukorbetegség előszobája lehet?
Vasárnap van, egyre közeledik az este. Óraműpontossággal átjárja a testünket a feszültség. Ellepnek minket a szorongató gondolatok: „Hogyan lehetett ilyen gyorsan vége a hétvégének, olyan nehéz hetem lesz, nem akarom, hogy elkezdődjön.” Miért jár a vasárnaphoz egy kis lehangoltság is?
Ünnepek után sokan érzik magukat lehangoltnak, fáradtnak. Számos praktikát olvasni róla, hogy ez miképp előzhető meg, de vajon miért alakul így? Valamit rosszul csinálunk, vagy ez normális?
Bár időnként még megmutatja magát a nap, és összességében elmondhatjuk, hogy igen szép ősz az idei, önmagában az, hogy egyre rövidebbek a nappalok, és egyre hidegebb, nyirkosabb, borúsabb az idő, sokakban szorongást okozhat.
Az ünnepek után sokunkat elér a fásultság, a kimerültség és szomorúság érzése. Vannak, akik már számítanak az év elején rendszeresen megjelenő spleenre, de olyanok is akadnak, akiknek újdonság ez a bágyadt közöny.
Túl vagyunk az ünnepeken, de még nem elég közel a tavaszhoz. Mostanra mindenkinek elege van a szürke, természetes fénymentes időszakból. Ilyenkor szervezetünkben felborul a melatonin termelés, a szerotonin hiánya pedig depressziót is okozhat. Napos időben mindkettő ellen függöny elhúzással, sétával, banánnal és csokoládéval védekezhetünk.
