Van, aki már az elsőst is gond nélkül rábízza a nagyobb tesókra, más szerint a 14 éves se járjon egyedül. De miért?
Eleinte csak segíteni akartam, most viszont már a gyereknél jóval izgatottabban várom, hogy szerepeltem.
Nem érdekel, hogy hivatalosan mire nem lesznek soha képesek. Itt a közösségben, az állatok között új jövőt, célokat, barátokat kaphatnak.
Előző nap még nagymenő volt, most arra vágyik, hogy a beszélgetés után anyu palacsintát süssön neki, mint rég.
Nem fog pánikba esni? Őrültséget csinálni? Mi van, ha rárontanak a kardfogú tigrisek, vagy meteor esik a házra? Vagy valami?
