Vannak, akik teljesen elutasítják a tetoválást, mondván, rossz üzenetet küld a külvilág felé viselőjéről. Mások azonban az önkifejezés egyik formájának tartják. Megint mások életmentés céljából alkalmazzák. De hogyan lett a stigmából fontos, bőrön viselt jelzés, miként alakult a tetoválás történelme?
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a folyamat, amelynek során majomból emberré váltunk, tulajdonképpen le van tudva. Az utóbbi évszázadokban nem vettünk észre magunkon olyan jelentős változást, ami azt igazolná, hogy az evolúció továbbra is zajlik. Pedig a bizonyítékok itt vannak a szemünk előtt.
Szülés után folyamatosan azzal küzdünk, hogy a beszélni még nem tudó, maximum sírással és nyöszörgéssel kommunikáló újszülöttet megértsük. Vajon éhes, pelenkát kéne cserélni, jól érzi magát vagy esetleg fél? Meg kell tanulnunk olvasni a jelekből. A csecsemő ugyanis elmondja, mit szeretne, sőt az is, ha nagyon elégedett a szülői szolgálat tevékenységével.
