Magabiztosan mozogsz a magyar irodalom világában? Ismered Ady múzsáit, tudod, hogy milyen néven született Petőfi Sándor, és akkor sem riadsz meg, ha egy versrészlet jön szembe, te biztosan tudod, hogy ki írta? És hogy állsz a kortársainkkal? A tudásodat most az idei Libri irodalmi díjak döntőseivel és műveikkel tesztelheted.
Jellemzően 9 éves koruk körül hagynak fel a gyerekek azzal, hogy a kötelező olvasmányokon kívül más könyvet is elolvassanak. De mi áll a jelenség hátterében? Mit tehetünk ellene?
Gyerekkorunkban mindannyian találkoztunk a Grimm fivérek meséivel: a Hamupipőkével, a Jancsi és a Juliskával vagy a Holle anyóval. Pedig eredetileg nem azzal a céllal íródtak, hogy a kiskorú közönséget szórakoztassák velük.
A világirodalom nagy regényíróit kivétel nélkül megihlette a környezet, amiben felnőttek vagy alkottak. Képzeletbeli utazásunk során ellátogatunk Franz Kafka Prágájába, megnézzük a Notre Dame-ot Victor Hugo szemén keresztül, felkeressük Cervantes szélmalmait, elkirándulunk a vad angol tájra, ami a Jane Austent és a Brontë nővéreket is megihlette, végül bebarangoljuk Dublint James Joyce nyomán.
Ha Rejtő Jenőre gondolunk, magunk előtt látjuk a sivatagot, talán egy oázist néhány légióssal, gyanús alakokkal, no meg Piszkos Fredről sem feledkezünk meg. De ki volt valójában a P. Howard néven publikáló író, akire máig a ponyvák királyaként gondolunk? 114 éve született Rejtő Jenő.
„Minek nevezzelek?” – teszi fel a kérdést Petőfi Sándor versében. Amikor a költőink és íróink szüleit éppen ez a kérdés foglalkoztatta csemetéjükre nézve, még nem biztos, hogy tudták, milyen nagy jelentősége lesz egyszer ennek a döntésnek.
Az első komolyabb regény, amit a kezembe vettem hétéves koromban, a Harry Potter és a bölcsek köve volt. Emlékszem, esténként képtelen voltam letenni, faltam az újabb és újabb fejezeteket. Az ötödik rész megjelenését tűkön ülve vártam, a hatodikat még az utcán is olvastam, a hetediket pedig már angolul kaptam meg, hogy minél előbb megtudhassam, hogyan végződik Harry és barátai kalandjai. Akkor még nem tudtam, hogy engem és a korombeli rajongókat egyszer majd Harry Potter-generációnak nevezik.
Költőinktől és íróinktól sosem állt távol a romantika, igaz, mindegyikük másban látta a férfiúi vonzerő receptjét. Mikszáth Kálmán lemondott egy házasságról, hogy szerelmének lehetőséget biztosítson a jobb sorsra, Vajda János a középkori lovagoktól vett leckét hódításához, a kopaszodó és pocakos Örkény István pedig humorral nyerte el a hőn áhított nő szívét.
Jane Austen a mai napig az egyik legnépszerűbb női regényíró. Sikerének titkát csak találgatni lehet, abban azonban biztosak lehetünk, hogy életének bizonyos eseményei inspiráltak egy-egy történetet vagy karaktert.
Az írók számtalanszor merítenek műveik megalkotásában azokból az élményekből, amelyeket gyerekkorukban szereztek. Marcel Proustot például egy hétkötetes regényfolyamra ihlette a teába mártott madeleine ízének emléke. A legtöbbjükre azonban nem csak ilyen idilli pillanatok hatottak, sőt előfordult, hogy egy korai trauma az író halálához vezetett.
Ady szerelmes versei alapján könnyen sejthetnénk azt, hogy amíg a Lédával való viharos kapcsolata számtalan nehéz évet okozott a költőnek, élete végén Csinszka hozta el a megnyugvást. Valóban így volt?
Micsoda munka lehetett a digitalizálódás előtt lekörmölni egy teljes regényt! Kedvenc íróinknak és költőinknek bőven volt lehetőségük gyakorolni a szép vagy éppen a gyors írást, hiszen munkájukat és levelezésüket is kénytelenek voltak kézzel bonyolítani. Szerencsére – hiszen csak így maradhattak fenn számunkra mindenféle írásaik. Te felismered, hogy melyik kézírás kihez tartozik?
