idealizálás - Dívány

Szerencsére ma már pár kattintással elég sok olvasnivaló elérhető az antirasszizmusról. Ez azt is jelenti, hogy biztos internetkapcsolattal rendelkező, kaukázusi (fehér) emberként egyre cikibb tudatlanságra hivatkozni, amikor egy-egy gesztusod, megjegyzésed, viselkedésed problémás voltával szembesítenek. Az előítéletességet amúgy sem a szándék, hanem a hatás felől szoktuk értékelni. Ha az adott kisebbségi csoport tagjai úgy érzik, a cselekedeted megfélemlítő, káros vagy bántó rájuk nézve, akkor ideje felhagynod vele. Huhogni egy focistadionban, miközben a fekete játékosnál van a labda, eszméletlenül gáz (még akkor is, ha az ország vezetői közül többen szégyenletes módon nem tartják ezt szankcionálandónak). De azért vannak ennél jóval burkoltabb formái is az előítéletességnek.

Foglalkozhatunk túl sokat a szerelmünkkel? Noha az odaadás és a kedvesség az egészséges, szeretetteljes kapcsolatok nélkülözhetetlen alappillére, túl is lehet adagolni őket. Előfordulhat, hogy minden jó szándékod ellenére pont az állandó buzgalmaddal és segíteni akarásoddal korlátozod a másikat, veszélyezteted a kapcsolatot és teszed önmagadat is elégedetlenné. Régi mondás, hogy a kevesebb néha több, de ebben az esetben is érdemes megszívlelni. Mutatjuk, miért.

Azt gondolnánk, az idealizálás a szerelem normális szakasza. A kapcsolat elején pozitív színben látjuk a másikat, hibátlannak és káprázatosnak hisszük, teljesen elbűvöl minket, a rajongásig odavagyunk érte. Ám néha annyira tökéletesnek észleljük, hogy azt a saját önértékelésünk sínyli meg.

Úgy érzem, időtlen idők óta ismerem. Teljesen megőrülök érte, még csak két hete tart a kapcsolatunk, de már az összeköltözésről beszélgetünk. Hogyan reagálnál, ha ezt hallanád egy barátodtól? A tapasztalatlan fül számára ezek a kijelentések úgy hangozhatnak, mint maga a sors, a nagy ő megtalálása. Ám ha a dolgok túl gyorsan történnek, az általában nem azt jelzi, hogy tartósak lesznek – épp ellenkezőleg.